Fonyód.
Fonyód.
Fonyód szépen elterülő erdeje már régóta kedves kirándulóhelye volt a közeli környéknek. Ide jártak fürödni, itt rendeztek majálisokat. A két-csúcsú hegy alakzata, a rajta elterülő 150 holdnyi remek erdő, a hegy lábánál hullámzó Balaton vize, az onnan nyíló elragadó kilátás a zalai hegycsoportozatra: a Badacsonyra, Szigligetre, Gulácsra, Csobánczra, nagy vonzóerőt gyakoroltak mindazokra, a kik ott megfordultak.
A Balaton iránti lelkesedés, annak megismertetése és természeti kincseinek kiaknázására való törekvés adták a gondolatot Szaplonczay Manó dr. vármegyei tiszti főorvosnak arra, hogy a fonyódi hegyen fekvő erdőben nyaraló- és fürdőtelepet alapítson. 1893-ban kezdte meg egy alkalmi társaság összehozatalát. Nemcsak somogymegyebeliek, hanem távol vidékiek is, Budapestről, Győrből, Nagykanizsáról, Pécsről érdeklődtek e telep iránt. 1894-ben már együtt volt egy 29 tagú társaság. Alakulási ügyeinek élére Tallián Gyula alispán állott és vezette azt mindaddig, míg a társaság végleg megalakult és megkezdette az építkezéseket.
A társaság ügyeit 3 tagú igazgatóság intézte, élén a kezdeményező: Szaplonczay Manó dr.-ral. Az igazgatóság 32 nyaralónak való területet vett meg gróf Zichy Bélától, ki előzékenységgel karolta fel az eszmét, mérsékelt áron engedte át e területet és azonkívül díjtalanul, 16 holdnyi, a parknak szánt területet és a 70 holdnyi remek erdőterület, a várhegygyel együtt, és szerződésben biztosította fonyódi gazdasága részéről a telep élelmezését, a mi rendkívül fontos kérdés volt.
Ezután a társaság megvette a hegy nyugati lábánál elterülő Balaton vízterületet az Inkey családtól. Az építkezés megkezdhetése czéljából először is az egész telepet vízvezetékkel látták el. 1894-ben már 9 nyaraló volt készen és ma már a gróf Zichy Béla-telepen az alkalmi társaságnak 29 nyaralója áll, a villatelep nyugati végén pedig a Sirály-szálloda emelkedik és a külön étterem, melynek terraszáról páratlan kilátás nyílik az alsó Balatonra. A megindult építkezés és a fejlődő élet életrekeltette a kaposvár–fonyódi vasutat is, melynek kiépülése után az állomás közelében csakhamar egy 20 szobás szálló készült; a vármegye közönsége pedig megépíttette a hajókikötőt, mely azóta állami lett és ma már oly nagy és erős, hogy a hajó-kikötés minden időre biztosítva van és a nagyarányú kőszállítást is símán lebonyolíthatják. Posta- és távíróhivatalt is állítottak. A község maga pedig hihetetlen fellendülésnek indult. Az azelőtt értéktelen szőlőterületek nagy pénzért keltek el és itt is nyaraló nyaraló után épült. A vasútállomás közelében fekvő területek, valamint a fonyódi hegy nyugati lábától egész a Mária-telepig elterülő fenyves és partterület csakhamar parczellázásra került. Itt is alkalmi társaság alakult, mely szép és nagykiterjedésű szőlőket telepített és számos csinos nyaralót építtetett. 1913-ban gróf Zichy Béla nagy áldozatokkal elkészíttette az új, hatalmas vízvezetéket és a villamvilágítást, újra parkoztatja a nyaralók előtti egész területet és ellátja mindennel, a mi a telepet a legelsők közé emelni hivatott. A telepesek a „Béla-telep” délivasúti megállóhelynél hatalmas kőpartot építettek állami támogatással, hogy a fürdőházak szárazon legyenek elhelyezhetők. E kőpart egyúttal nap- és homokfürdőhelyül is szolgál. Most épül egy kisebb kikötő is a csónakok és a motorok elhelyezésére. A fonyódhegyi telep nem egyszerű balatoni fürdőhely, hanem klimatikus gyógyhely is, melynek tiszta levegője, enyhe éghajlata, nagy erdeje és erdei séta-útjai nemcsak az elgyengült szervezetűeknek, hanem a tüdőbajos betegeknek is kiválóan alkalmas. A hegyen fekvő telepre való feljutást kell még megkönnyíteni és akkor Fonyód lesz a somogyi parton a legszebb és legtökéletesebb nyaraló- és fürdőhely. Fonyódon az állandó fürdővendégek száma 5–600, a kirándulók száma pedig kb. 3000.
