Sió.
Sió.
Miután a tulajdonosok mind vagyonos nagybirtokosok, az államsegély e munkálatoknál, melyeknek jövedelmezősége minden kétségen kívül áll, alig jöhetett szóba. Az állam azonban támogatást nyujtott a legkülönfélébb alakban; így az illető kultúrmérnököket, az összes munkák megtervezése és vezetése czéljából, díjtalanul bocsátotta és bocsátja rendelkezésre, a Sió-zsilip kezelését (az őr díjainak kivételével) az állam költségén végezteti s e végből az összes épületeket állami költségen emeltette és tartja fenn. A Siónak 1897–1901. évi szabályozása alkalmával 80.000 korona államsegélyt adott stb. A földmívelésügyi miniszter a Balaton anyavízszabályozási társulatnak 1895-ben kijelentette, hogy kész az összes somogyi bozótok szivattyútelepeinek költségeiből 60%-ot az állam terhére elvállalni, ha a társulat, illetőleg tagjai, a jövőre lemondanak beleszólási jogukról: a Balaton vízszínének megállapításánál. A társulat ezt a feltételt nem fogadta el s így az ajánlat is tárgytalanná vált. Jelentékeny államsegély az, hogy az állam a Sió medrét, Kilititől a Kapos beömléséig, 18 m. fenék-szélességre, egy milliót meghaladó költséggel, kikotortatja.
A munkába vett bozótok máris vízmentesek, bár a munkák még be sincsenek fejezve s így a leghasznosabb befektetésnek bizonyultak. Közgazdasági szempontból általában arra lehet számítani, hogy a lecsapolt területek 1/3 része kitünő takarmányos és répa-földeket, 1/3 része tőzeges talajának megfelelő kaszálót és 1/3 része igen jó legelőt fog adni, holott eddig az egész terület gyakran 10–12 éven át megközelíthető is alig volt. Mindezeket összevetve, a bozótok lecsapolása és helyes kihasználása a vármegye állatállományát is jelentékenyen emelni fogja s emellett a bozótokban fekvő elsőrangú tőzeg is rendszeresen kihasználható lesz. A hajózásra a lecsapolásnak nem lesz befolyása. A Siónak állami kikotrása hajózási szempontból igen fontos, mert az így kikotort meder szabályszerű hajócsatornát fog alkotni a Dunáig.
Közegészségi szempontból a bozótok lecsapolása rendkívüli horderejű, mert hiszen a Balaton-kultusz fejlődésének bizonyos fokig a maláriától való félelem volt az akadálya, habár az utolsó 30 év alatt a Balaton vidékén malária már alig fordult elő. A bozótok lecsapolásával és kiszárításával megszünt a vidék mocsaras kigőzölgése, elpusztultak a posványos vizek, a nádasok és zsombékok és – a mi a fő – elpusztultak a szunyogok. Biztos tehát, hogy ezentúl most már a Balatonpart keresettsége évről-évre még jobban fog emelkedni és hogy a somogyi Balatonpart, mint nyaraló és fürdőhely és mint gyógytényező, el fogja foglalni azt a méltó helyet, melyre természetadta szépségei és kincsei által hivatva van.
