Ipar.
Ipar.
A legszükségesebb kézmívesség nyomát már a régibb korban is megtaláljuk Kaposvárott. Mikor az országban a czéhek megalakultak, az itteni iparosok is korán czéhekbe tömörültek. Az egyes iparágak a következő években kapták czéhszabadalmaikat: Szabók 1568–1613, 1690. – Takácsok 1735. – Fazekasok (a dombóváriakkal és ozoriakkal együtt) 1747. – Takácsok 1735. – Kéményseprők 1819. A gyáriparral is találkozunk a XIX. század elején, a mikor is 1846-ban a vármegyeházán posztógyárat alapítottak, melyben a fogház rabjait alkalmazták a munkára. De mivel a gyár vezetése nem volt szakavatott kezekre bízva, csakhamar kitünt az üzem eredménytelensége, mire 1851-ben Grünhut Ábrahám toponári kereskedőnek adták bérbe. Ez – noha már nem posztót, hanem pokróczot gyártott – szintén nem tudott zöld ágra vergődni, minek következtében a nagy reményekkel megkezdett posztógyár teljesen beszüntette működését. A város ipara ma virágzónak mondható. A kisiparnak úgyszólván minden ágával találkozunk itt, azonban a gyáripar is tekintélyes telepekkel van képviselve, a mint az alábbi felsorolásból megállapítható.
