Endre halála után.
Endre halála után.
III. Endre király halála után két hatalmas párt harczolt egymással; az egyik a szabad-királyválasztás jelszavával csoportosította zászlaja alá mindazokat, a kik az 398utolsó évtizedek alatt féktelenségüknek oly gyakran adták tanujelét; a másik volt a nápolyi Anjouk pártja, mely már egy évtized óta küzdött, hogy Károly Róbert jusson az Árpádok örökébe. Ezeknek az országos pártküzdelmeknek Somogyban is csakhamar észrevehető volt a hatásuk.
Lássuk csak, minő állást foglaltak el a vármegyében birtokos családok e pártküzdelmek közepette. Kezdjük a leggarázdábbakkal: a Henrikfiakkal, a kik ugyan nem voltak a vármegyének legnagyobb birtokosai, mivel azonban a XIII. század végen és XIV. század elején leginkább ők viselték a főispáni méltóságot a vármegyében, e döntő befolyásukat évtizedeken át megtartották. Ezidőtájt az övék volt Somogyvára is, a mely központból az egész vármegyét rettegtették. Henrik fia Miklós, Somogy várának elhódítója, 1298 után már nem szerepel, de annál inkább testvérei Iván és Henrik. III. Endre király életében a lázongó Henrikfiak I. Károly királyt támogatták, mint a ki az apostoli Szentszék választottja volt; a pápa Ivánt fel is mentette az egyházi átok alól. Ámde, hogy milyen ravaszság és képmutatás rejlett eddigi maguktartásában, kitűnik abból, hogy III. Endre halála után az apostoli Szentszék választottjának, Anjou Károlynak, éppen ők szegődtek legádázabb ellenségeiül. A Bő-nemzetség legkimagaslóbb sarja: Mihály, zágrábi püspök, közvetetlenül III. Endre király halála után, az Anjou-párthoz csatlakozott, míg nemzetségének többi tagjai, közöttük Trepk, a ki már III. Endre alatt is szerepel, a Henrikfiakkal tartottak (Karácsonyi J. i. m. I. 278.), a mi nem is csodálható, hiszen a Bő-nemzetség birtokai Somogyvártól éjszakra és délre terültek el. A másik somogymegyei származású főpapnak, a Rád-nembeli Benedek veszprémi püspöknek 1301. évi pártállása nem ismeretes; valószínűleg ő is ama 10 püspök közé tartozott, a kik 1301 aug. 27-én Venczelt Székesfehérvárott megkoronázták; 1302-ben azonban már szintén Anjou-párti.
A Rátót-nemzeség Pásztohi, Feledi és Putnoki ágainak sarjai, a kik a patai uradalmat (Pata, Szentgyöngy, Basal) bírták, 1301-ben, III. Endre király halála után, szintén Venczel cseh király pártjához csatlakoztak. A Rátót-nembeli Loránt azonban 1302-ben már az Anjou Károly Róbert pártjához csatlakozott, sőt résztvett a Buda elfoglalására rendezett balsikerű vállalatban is (Mill. Tört. III. 14.).
A szabad királyválasztás hívei Venczel cseh királynak ajánlották fel a koronát, a ki maga helyett hasonnevű fiát ajánlotta.
