Zsigmond.

Full text search

Zsigmond.
A gyakovári véres eset Budára gyűjtötte a belbékét féltő urakat. Zsigmond Csehországban értesült hitvesének, Máriának elfogatásáról, azonnal Magyarországba sietett s alkalmasint résztvett a székesfehérvári gyűlésen is. Az elsők között a Somogyban is birtokos Kanizsaiak csatlakoztak hozzá hadaikkal; mellé állott Kanizsai János, akkor még egri püspök, a Gyakovárnál elfogott Kanizsai István testvérbátyja is, a kit megüresedett esztergomi érseki szék is kecsegtetett.
Zsigmond 1387. év első napjaiban, kisebb csapattal, Laczkfi István nádor és Kanizsai János püspök kíséretében, Somogyba jött. Január 4-én már Csurgón találjuk (Fejér X. 1. 452.), majd Kapronczáig nyomult előre. Jan. 10-én Kapronczán, febr. 2-án pedig Dombón táborozott (Fejér X. 1. 371.), mígnem egy-hónapi eredménytelen veszteglés után a szlavóniai határszélekről Székesfehérvárra vonult, a hol az országgyűlésre egybegyűlt rendek Zsigmondot királylyá választották és megkoronázták.
Ez időközben a délvidéki lázadók sem tétlenkedtek. Horváthi János és Palizsnai vránai perjel vezérletével megrohanták Pécset s a város felgyujtása után, Somogyban pusztították a püspökség birtokait. Zsigmond Garai Miklós macsói bánt küldte ki a megfékezésükre, a kinek sikerült szétverni seregeiket s vezéreik legnagyobbrészt Boszniába menekültek. Egyedül Palizsnai tartotta magát, midőn azonban Losonczi István, Frangepán és Káplai János Pocsitel várában megostromolták, a vránai perjel is fegyverszünetet kért s a fogoly magyar urakat szabadon 405bocsátotta; ekkor nyerte vissza szabadságát Kanizsai István is (Millenn. Tört. III. 402.).
Mária királynő 1387 jún. 4-én szabadult börtönéből. Július 1-én Zengből Zágráb felé vette útját s kiszabadulásának hírére Zsigmond Budáról Veszprémbe vonult hadával, hol jún. 12-én találjuk (Fejér X. 1., 330.). Június 23-án Zákányban, a helység melletti mezőkön (Századok 1905. évf. 448.), június 26-án meg már Kőkapronczán táborozott és Zágrábban, júl. 4-én, találkozott Máriával.
A király még 1387 nyarán elfojtotta a szlavóniai lázadást. Őszre azonban a Boszniába menekült lázadók vérszemet kaptak, és mivel Zsigmond csak az év vége felé küldött ki csapatokat ellenük, 1388. év nagyböjtjén átkeltek a Száván és feldúlták Szerém, valamint Valkó vármegyéket. A somogyi birtokos Korpádi János is a lázadók között harczolt; ám rajtavesztettek, mert Zsigmond hívei, Kórógyi István vezérletével, kelepczébe csalták és megadásra kényszerítették őket. Egyedül a megfutamodott Horváthi János menekült el; a lázadók többi vezéreit Budára kísérték fel.
Zsigmond rémes bosszút vett rajtok. A somogyi Korpádi Jánost ló farkához kötve hurczolták meg a város utczáin; majd felnégyelték és holttestének darabjait kidobták a város falain (Millenn. Tört. III. 408.).
A délvidéki lázadás elfojtása után, újabb veszedelem zúdult az országra, megkezdődtek a törökök elleni küzdelmek. 1390 nov. havában Zsigmond jelentékeny sereggel Szerbiába nyomult, hova a Kanizsaiak s Kórógyi István is elkísérték, de ez a hadjárata rövid ideig tartott.
1395 elején Zsigmond a Havasalföldre vezetett hadat. A lengyel főurasághoz ragaszkodó moldvai vajdával akart leszámolni. Kanizsai István, ekkor már a székelyek ispánja, fedezte – a tartomány erdőborította hegyein – a király útját (Millenn. Tört. III. 423.).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi