A bányák eladása.
A bányák eladása.
E felhívásra a város közönsége úgy nyilatkozott, hogy miután a város súlyos adósságokkal van terhelve s a kincstárral közösen sem tudná a bányák megmunkáltatásának költségeit viselni, inkább volna hajlandó bányáit egészen a kincstárnak átengedni, ha az a város összes adósságait átvenné, kifizetné és a város által ajánlatba hozandó egyéb feltételeket is elfogadná és teljesítené.
Ez alapon a bitottság a várossal tárgyalásba bocsátkozott s 1689. október hó 25-én Misztótfaluban megkötötték a szerződést, mely szerint 1. Felsőbánya város közönsége Fudor, Tomoz, Leves és Vonth nevű bányatelepeit az erdők használatával, bányaeszközökkel, ércz-zúzókkal és olvasztó-kohókkal együtt, örökös joggal átadja a magyar kincstárnak, mely a városnak 24,520 rhénes forintra terjedő adósságait kifizeti. 2. A város közönsége jövőre a porcziók, taksák és minden néven nevezhető, rendes és rendkívüli adózások terheitől örök időkre felszabadíttatik, vagyis hogy adózás tekintetében az az állapot, melybe a város. II. Lajos király kegyelméből helyezve volt, a város közönsége részére minden időkre biztosíttatik; a 3-ik pont szerint az italmérési jog a várost illeti, valamint a szabad húsvágási jog is. A 4. pont értelmében az akkori művek közül két lisztelő-malom, egy kohó és egy zúzó a város kizárólagos tulajdonában marad.
Az 5. pont szerint a bányák mívelésére Felsőbánya lakosai alkalmaztassanak, kiknek jogukban áll az átengedett bányákkal szomszédos helyeken és hegyekben ásványok után kutatni s azokat kimívelni. A 6. pont kimondta, hogy a fizetések készpénzben eszközöltessenek. A 7. pontban megállapítattott, hogy a kereskedelmi kereset után a város lakosai, mint a többi szabad királyi városok lakosai, csak félharminczadot fizessenek s hogy mind e feltételeket királyi szentesítés és jóváhagyás erősítse meg. A 8. pontban végül kimondatott, hogy e szerződés 1690 január 1-én lép életbe.
E szerződést I. Lipót király Bécsben 1690. évi január hó 21-én kelt oklevelében egész terjedelmében megerősítette és jóváhagyta; de a szerződés jóváhagyása előtt Karaffa még további 2280 frt sarczot hajtott be a városon. Ehhez járult, hogy a vallás-üldözések és az ezzel kapcsolatos erőszakosságok nagyon felizgatták a lakosságot s tönkre tették a békés egyetértést. A kincstári hivatalnokoktól támogatott és a jezsuitáktól vezetett katholikus-párt visszavette a református hívektől a templomot s azt a jezsuiták gondozására bízván, ezek a templom kijavítását és helyreállítását rögtön munkába vették. A kincstárral kötött szerződés is állandó bajok és zaklatások forrásává lőn. A szerződés egyes pontjait s szövegének kifejezéseit a kamara, a katonai parancsnokságok, sőt maga a vármegye is folyton félremagyarázták és különféle kifogásokkal élve, újabb és újabb követelésekkel állottak elő. Ezekkel szemben a város teljesen védtelenűl állott, mert ha kapott is igazságot, az nem ért semmit, hasznát nem vehette.
A város tehát újabb bányák nyitása s üzembe vételével iparkodott újabb jövedelmi és bevételi forrásokra szert tenni és e czélra 1692-ben 3231 frtot áldozott.
A városi bányászat jövedelmezősége azonban ismét felkelté a kamara figyelmét. Nyílt erőszakkal birtokába vette a városi vasbányákat és külön hámort építtetett. Továbbá elrendelte, hogy a város területén új bányát nyitni csakis a kamara engedelmével lehet, s hogy a munka árszabályait a kamara felügyelete alatt határozzák meg.
Később, miután a kamara megtagadta a város helyett az adók és illetékek megfizetését, mind a vármegye, mind a német hadak parancsnokai, mind végül a hitelezők is, végrehajtással fenyegetőztek. A tanács sürgősen küldöttséget menesztett Bécsbe a királyhoz, kérve, hogy utasítsa a szepesi kamarát a szerződésben elvállalt kötelezettségei pontos teljesítésére. I.-Lipót király Bécsben 1700. november 24-én a nádorhoz intézett levelet adott ki, melyben elismeri, hogy milyen előnyös volt az 1690-iki szerződés a kincstárra nézve s milyen súlyos kár érné a felsőbányai polgárokat, ha a kincstár ezt a szerződést meg nem tartaná. Ezután pedig meghagyta, hogy Felsőbánya város, adómentességi jogaiban, szükség esetén oltalom-levéllel is biztosíttassék s hogy 233az országgyűlés rendei az általa megerősített szerződést maguk is tárgyalás alá vegyék, úgy hogy a város polgárainak semmiféle okuk ne legyen sem panaszra, sem a király zaklatására. E királyi levél következtében a szepesi kamara 1701. augusztus 5-én arról értesítette a várost, hogy a sérelmeket tanulmányozni fogja, addig pedig viselje magát nyugodtan a polgárság.
