József nádor látogatása.
József nádor látogatása.
Nevezetes esemény volt 1805-ben az ország nádorának, József kir. herczegnek a látogatása Felsőbányán, kit gróf Szapáry József szerémi főispán, belső titkos tanácsos, gróf Cziráky Antal kamarás, gróf Klobusiczky József kamarás, Semsey András ugocsai főispán kísértek; a társaságot báró Vécsey Miklós szatmári főispán kalauzolta. Július 22-én reggel érkezett Nagybánya felől Felsőbánya határához, a „Lyukas kő”-höz, a hol Puskás Tivadar városi alügyész 30 tagból álló-bandérium élén, magyar szóval fogadta a főherczeget. A város nyugati végén, az alsó hídnál Rézler György városi főjegyző üdvözölte latin beszéddel, a honnan aztán a czéhek és polgárok sűrű sorfala között, lelkes éljen-kiáltásoktól kísérve hajtattak a piaczon levő kincstári épületig, a hol Szeleczky János kincstári főfelügyelő német szóval fogadta a nádort. A kincstári épület emeleti termeiben dús reggeli várta a vendégeket, melynek elköltése után a főherczeg bányász-ruhát öltött és a „Borkúti” bányába szállott le.
Miután az urak a bányából kijöttek, átöltözködtek, megnézték a róm. kath. templomot, majd a városházára mentek, a hol Dióssy János, a város főbírája, magyar beszédben tolmácsolta a lakosság hódolatát. Ezután a nádor szívélyesen elbúcsuzott a jelenlevőktől, lóra ült és egész kíséretével, követve a bandériumtól, kelet felé, a fővölgybe indúlt.
Útközben a nádor többször megállította lovát és gyönyörködött a szép vidékben; különösen tetszett neki a „Hollókő” alatti rész; az erdő itt éppen akkor le volt tarolva s szabad kilátást engedett a Szamos pompás völgyébe.
A határ felé közeledve, letértek az útról s a „Királyasszony-forrás” tisztásának tartottak, a hol akkor már készen volt az ízletes gulyás és zsiványpecsenye. Itt volt már akkor a város színe-java, a polgárság s a nép és igazi népünnep fejlődött itt ki. A főherczeg leszállott lováról, a tömeg közé vegyült, többeket megszólított és megízlelte a gulyást s nyársonsültet; délután tovább indúltak. A Kabala nevű dűlőnél már várta a magas vendégeket a máramarosi főispán, gróf Haller József és átvette a további kalauzolást.
