566SZATMÁR VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Gorzó Bertalan
A honfoglalás, az első letelepedés korszakában, a mai Szatmár vármegyének csak nagyon csekély része volt alkalmas lovas-nép befogadására; a Szamostól keletre eső területet, a nemzeti királyság első századaiban is, hatalmas erdőség borította, a Szamostól nyugatra eső vidék mocsaras volt és csak gyér népességnek adhatott lakóhelyet.
Első szent királyunk uralkodása alatt is, Olcsvától Erdőszádáig, még a Szamos volt az ország határa, a mit igazolnak a Tisza mentén, valamint a mai Szatmár vármegye nyugati határán található helynevek, mint Őrmező, a Vaja melletti Őr (Eőr) falu, valamint Pátroha, melynek egy részét Őr-Pátrohának nevezték. E területen tehát eredetileg királyi határőrök laktak és az ősi nemzetségek, Szent István király idejében is, csak az Ecsedi láptól délre és nyugatra eső területet szálhatták meg.
Csak később, a népesség szaporodásával, lépték át az ország határát alkotó Szamos folyót, hogy uj területet vegyenek birtokukba.
Igy telepedett azután a vármegye egyik ősi nemzetsége, a Szente-Mágócs, a Szamos és a Tisza közére, melynek még a XIII. században Czégénytől Csekéig terjedő összefüggő uradalmára akadunk.
A Szamostól keletre elterülő erdőségből alakul a XIII. század végén az aranyosmeggyesi uradalom. Nagybánya és környéke még 1231-ben is lakatlan volt. (Karácsonyi J.: Hazánk Szent István korabeli határairól. Századok 1901.)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.