Életmód.
Életmód.
Életmódjuk is egyszerű. Ételeik nem nagyon változatosak, de táplálók és bőségesek. Természetes, hogy a legszegényebb néposztály ételét módja szabja meg, s a cseléd, napszámos és a kisgazdák nagy része sok keménymagos és másféle rántott levest, tésztát, korpacziberét, paszulyt, borsót, lencsét eszik, kivált télen át. De ez a réteg nem olyan széles, mint a hegyes vidékeken s ennek is gazdagabb élete van nyáron. Ha meg napszámra megy, bőven van kaszáslé, nagy darab disznóhusokkal, lekváros derelye, túrós galuska ( „túrós laska dereje, ez a magyar ereje”) mocskos laska (szilvalekváros), almásétel, tyúk hússal tele; pompás zöld paszuly és más zöld ételek. A gazda velük eszik, ő különben mindig jól él. Disznót ölnek, egy gazda ötöt-hatot, a szalonnát, sonkát füstölik, a Tiszaháton hordóba rakják és erősen besózva így áll. Szegény embernek is mindig telik egy malaczra. Tyúkot, csirkét sokat tartanak, vizparton libát, kacsát is és mindezt maguk fogyasztják el, mert nincs piacz, a hol eladják. Érdekes étel a Tiszaháton a buzapép. Uj buzából készül s édeses, pépszerü leve van; ezzel szokták felavatni az uj termést. Általában az egész vármegyében, – persze csak a magyar részen, – nagyon jól és egészségesen élnek s a nép erős is, egészséges, munkabiró. Fogalma sincs arról a hallatlan igénytelenségről, a melylyel a keleti oláhok élnek; s ha nem pazarló, de nem is fösvény. Italában is mérsékletes. Vannak községek, a hol 50 liter bor s 100 liter pálinka sem fogy el egy év alatt. A Tiszától a Szamosig józan nép lakik; a városok közelében s az oláhos vidéken lehet inkább iszákosságot találni.
