SZATMÁR AZ ERDÉLYI FEJEDELMEK URALMA ALATT.
SZATMÁR AZ ERDÉLYI FEJEDELMEK URALMA ALATT.
A XVI. század utolsó évtizedében nagy események hozzák mozgásba hazánkat. A kereszténység ismét nagy tusákat vív a félholddal; a küzdelem nem végződik döntő eredménynyel, de a magyarok szívében remény támad, hogy rövid idő alatt megszabadulhatnak a török igától. Sajnos, hogy egy erdélyi fejedelem állhatatlansága nemcsak hogy véghetetlen sok nyomor kútforrása lett, hanem egyszersmind hosszú időre elodázta a szép remények megvalósúlását. Szatmár városát e hatalmas mozgalmaknak csupán végső hullámcsapásai érték, de a történeti összefüggés kedvéért röviden elő kell adnunk az események folyását.
Bár Rudolf király 1590-ben a törökkel a békét újabb nyolcz évre meghosszabbította, a végeken a hadakozás soha nem szűnt meg. Kisebb csetepatékból nagyobb összecsapások lettek s minthogy a harczi kedv egyik részről sem hiányzott, 1593-ban komolyan kitört a háború. Szinán nagyvezér a többi közt kemény rendeletet küldött Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek, hogy a török sereg részére ágyúkat, hajókat, tömérdek mennyiségű fegyvert, élelmi készletet s nagy segélycsapatokat küldjön. Mikor azonban ugyanazon évben Rudolf király Tieffenbach felső-magyarországi kapitányt küldte hozzá, hogy vele a török ellen szövetséget kössön, a magyar király pártjára állott.
1594-ben Szinán nagyvezér óriási sereggel jött az országba. Támogatására a Kárpátokon nagy tatárcsorda nyomúlt át, hogy Szinánnal egyesüljön. Utjában Szatmár vidékét is tűzzel-vassal pusztította.1)
1) Bethlen Hist. Transsylv. III. k. 364. lap.
Báthory Zsigmond.
Báthory Endre.
Mihály vajda.
Radul vajda.
Bocskay István.
Szatmár ostroma 1604-ben.
Újabb kiváltságok.
Bethlen Gábor.
I. Rákóczy György.
Szatmár ostroma 1645-ben.
