Temetési szokások
Temetési szokások
A keresztelő és temetési szokások nem mutatnak semmi feltünőbb jelenségeket, melyek az egész magyarságban ne volnának meg. Mint érdekesebb halottas szokást említjük az Omor községben járatosat. Itt, ha a katholikusok közül valaki nagy beteg, a pap meggyóntatja és a mikor haldoklik, gyertyát gyújtanak s meghuzatják a templomban a lélekharangot. Midőn az illető meghalt, a háznál az órát megállítják, jelezve, hogy az illető mely időben halt el, egyszersmind kinyitják az ablakot, hogy a lélek minden akadály nélkül szállhasson el. Azután a holtat a szomszédok vagy rokonok megmosdatják, ünnepi ruhába öltöztetik s ravatalra helyezik. A szobában a tükröt és képeket befödik. A halott mellett gyertyát gyújtanak, szenteltvíztartót helyeznek oda és harangoztatnak. A halott mellett virrasztanak, halotti énekeket énekelnek, imádkoznak és életéből vett adatokat mondogatnak el. Sült tésztát és bort szoktak a virrasztóknak adni. A temetésnél a kántor a halottat mindig elbúcsúztatja szüleitől, feleségétől, gyermekeitől, rokonaitól, komájától, szomszédaitól és ismerőseitől, esetleg névszerint is, ha a kántornak mindezt megfizetik. A halottat rendesen ismerősei, vagy jóbarátai viszik a temetőbe, a kiket „vivőknek” neveznek és ismertetőjelül kendő vagy fátyol van a karjukra tűzve. Temetés után a rokonok, szomszédok és ismerősök összegyűlnek a gyászházban és halotti tort tartanak. A halotti tor rendesen paprikásból és borból áll.
A temesmegyei magyarságnak különleges babonái nincsenek.
