Vőfélyversek

Full text search

Vőfélyversek
A lakodalmi szokásokat szépen jellemzik a vőfélyversek, melyeket azonban rendszerint vőfélykönyvekből vesznek és vidékenként, bizonyos helyi módosításokkal mondanak el. Kevésbé ismert még a végvári mondóka; mely jóízű, elmés fordulata következtében a közlést megérdemli.
„Tisztelt vendégsereg, szót kérek, uraim! – Hallgassák meg sokat jelentő szavaim! Tudom önöknél is régen volt az ebéd, – Nem tesz kárt gyomrukba egy kis programmbeszéd. – Künn jártam a konyhán, hol az étkek főnek, – Szakácsaink négy nap óta sürgölődnek; – Mindent kihordtak már az éléskamrából, – Czukrot, timsót, kámfort a Hermi boltjából; – Hogy e fogyatkozást gyorsan helyre hozzam, – Tizenkét szekeret neki indítottam, – Hogy Bécsből hozzak el minden fűszerszámot, – Adtam nekik útra egy-egy pénzeszsákot; – Aztán megnéztem a tömérdek fazekat, – Üstöket, tepsiket, kerek lábasokat, – Sorra kóstolgattam egy öles kanállal, – Elláttam jó bőven sóval, paprikával. – Hogy mi mindent főznek, fogalmuk sincs róla: – Kocsonyának készül tizenkilencz gólya, – Hízlalt verebeket forgatnak a nyárson, – Medvetalpat sütnek ébenfa-parázson. – Nyulaknak farkából főzik a paprikást, – A hajas krumplihoz fogadtak egy halászt, – A puliczkát pedig oláh papok gyártják, – A kásába a húst gőzhajók szállítják. – Franczia szakácsunk főzi a gölődint, – Jó spenót-czuspázzal megraktam három szint. – Forró zsíron sütik korpából a fánkot; – Káposztába vágták szalonásládánkat. – Barátfüle is lesz, jól besavanyítva, – Tök sülve és főve kétfele hasítva. – Foghagyma, olajjal, mártás vagy százféle. – De ki tudna sorra beszámolni véle? – Süteményünk is van, túrúval, lekvárral, – Jól megczukroztuk már százötven hombárral: – Szóval. ennivalónk elég két hónapra; – Csak az kell, a ki az asztalra felhordja.”
Következik ezután az ételhordó legények felavatása, ilyképen:
„Tisztelt násznagy uram, ismét megérkeztem, – De most hadsereggel. Ezennel jelentem, – Most már kiállhatok a csatamezőre, – Törökkel-tatárral véres menyegzőre. – A míg ezt a tábort összeverbuváltam, – Szép magyar hazánkat egészen bejártam. – Voltam túl a Dunán, a bérczes Erdélyben, – Nagy magyar Alföldön, Kárpátok tövében. – Zászlóm alatt van az ország egész népe, – A magyar ifjúság: nemzetünknek éke; – Székely testvéreink, a kunok és jászok. – Meglátják, hogy futnak tőlünk a kozákok! – Harczban a magyarnak sohasem volt párja! – A magyar katona Isten katonája. – Muszkát vagy németet ágyúval, puskával, Tönkrever a magyar, egy szál pipaszárral. – E hős hadseregnek vezére én vagyok, – Lénungot, menázsit számukra én adok. – Ki hü katonám lesz, bőrét kitömetem, – A gyávákat pedig mind főbe lövetem! – Mindenik katonám magyar vérből való. – Hiszem, hogy egy sem lesz közöttük áruló! – Harczban edzett hősök, akar csak jó magam. – Vizsgálja mellöket, tisztelt násznagy uram! – Ez a két dalia Attilának vére, – Az egyik egy kissé sántít tyúkszemére; – De már ez a másik talpig derék legény, – Kedvencz eledele a jó túrós lepény; – Ez a vitéz pedig Árpád unokája, – Ha szól a muzsika, rezeg a bokája, – Szereti a kártyát és boros üveget, – Asztalokra bőgve hordja a kenyeret. – Ez a magyar itten, Botond nemzetsége, – Sovány még egy kissé, de van egészsége; – Tréfálkozni vele, nem is igen merek, – Nyúlszívű a szegény, azonnal pityereg. – Ennek meg az őse Kinizsi lehetett, – Mert a mióta él, egyszer sem nevetett; – Olyan savanyún áll mindig a pofája, – Mintha muszka császár lett volna gazdája., – Ez Rákóczi-fajta, elszánt, kurucz-gyerek; – Sokszor úgy elalszik: beköpik a legyek, – Él-hal a lányokért, persze csak titokban, – Kitűnően tánczol maga a sarokban. – Ez Báthori-gyerek; meg is látszik rajta; – Akkora a feje, mint egy üres pajta! – Bajusza sincsen még, de majd lesz, mondhatom, – Ha lekvárral keni pofáját vastagon. – Ez már nem is tudom, kinek maradványa? – Bajos felismerni, holló-e, vagy kánya? – Csak annyit látok, hogy kétöles a szája; – Bánom, hogy kék zubbonyt nem huzattam raja. – Tessék megnézni ezt, milyen pofát vágott, – Pedig ő ette meg konyhában a mákot. – Szépen vagyunk, öcsém, oda a becsület! – Nézd, ez a sok leány szemedbe kinevet. – Hat te részeg disznó! Így rukkolsz ki nékem? – Pedig tebenned volt minden reménységem. – Mikor mosdottál meg? Talán, a mint nyáron? – Állj egy kissé hátrább, hogy senki se lásson! – Uraim; tehát most ismerik seregem, – Melylyel a törököt, francziát megverem. – Ha e sereg felkél, régen meg van írva, Nem vígad a magyar soha többé sírva! – Most, bajtársak, ki-ki nyujtsa fel a kezét, – Mondjatok utánam a sereg esküjét, – Hogy szívvel-lélekkel hű katonák lesztek, – Nekem, vezérteknek engedelmeskedtek. – Most már minden legény essen a térdére, – Tartsa fel ujjait, eskü tételére, – Hogy kapitányának lesz segítségére. – Mondjon áment násznagy uram a végére. – Most már, 133bajtársaim, kik körültem vagytok, – Az eskü formáját alig várhatjátok. – Mégegyszer ismétlem, kik köröttem vagytok, – Az eskü formáját eképpen mondjátok: – Mi ezennel ünnepélyesen fogadjuk, hogy önként, minden kényszerítés nélkül a seregnek katonái leszünk, éhen, szomjan, étkekkel és italokkal szolgálunk a vendégeknek, fővezérünk parancsait követjük, neki engedelmeskedünk és ennek bizonyságáért a násznagy úrnak átadunk egy-egy korona kaucziót. Ámen! – Derék bajtársaim, kik esküt tettetek, – Az én katonáim, vitézim lettetek, – Mulassatok egyet, de úgy vigyázzatok. – Ha szavam halljátok, mind sorakozzatok.”
A czigánymuzsikusokat pedig a következő elmés mondókával bíztatja a násznagy:
„Muzsikusainknak a gyomra már korog, – Nincs kedvük, kezükben a vonó nyikorog. – Jó szemem van nagyon, látom ma nem ettek, – A nagy koplalásban meg is feketedtek. – Ezentúl én fogok felügyelni rájuk, – Nehogy szégyenükre benőjjön a szájuk. – Majd hordok én nekik bőven ételt-italt; – Most rendeltem Bécsből három vagon paczalt. – Megfőzettem nekik kilencz üres zsákot, – Mindenik kap sülve egy lovas kozákot; – És hogy valamennyi elfeledje gondját, – Főzettem számukra három szekér gombát. – Fűrészporból öntik részükre a málét – És kőszénből főzik a feketekávét, – Akószámra gyártják, timsóval a csáját; – Tudom a vén bőgős megnyalja a száját. – Raktáron tartom a hashajtó vizeket, – Pálinkában főzik kazánban a jeget, – Eczetes hordóim csapra vannak ütve, – Harmadnapja be van a kakastej hűtve. – Tehát ne féljetek, nem haltok meg éhen. – Meghíztok, mint a lúd, házunknál a télen, – Csakhogy ne féljetek, nem fogtok bolondot, – Ledolgoztatom ám veletek a kosztot! – Most, mikor jóllaktok, addig muzsikáltok, – Míg a szemetekkel az ajtóig láttok. – Azután a házat körültapasztjátok, – A háznak tetejét végig sasoljátok. – Kiflaszterozzátok az udvart egészen, – Ki kell tisztítani a kutat is szépen; – Majd a kertben is lesz egy pár napi dolog. – Legyetek hát vígan ne szomorkodjatok!”

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi