A rómaiak kora.

Full text search

A rómaiak kora.
Azt a területet, a hol a géták laktak, a rómaiak Moesiá-nak nevezték. Ez a terület magában foglalta a mai Szerbiát és Románia egy részét is. Moesiának a Dunáig terjedő része még Augustus császár uralkodása alatt került római fennhatóság alá. Augustus ugyanis még Kr. e. 29-ben kísérletet tett a Dunáig terjedő terület meghódítására. Kr. e. 27-ben Pannonia, Illyria és Dalmáczia is római tartománynyá lett.
A pannoniai törzsek meghódítása után a szomszéd moesiaiak is meghódoltak. A dák nép azonban nem volt hajlandó szabadságát feláldozni. A moesiaiak meghódolásának hírére az egész dák nép fegyverkezett s be sem várván a rómaiak támadását, a Kr. e. 11–10 közötti kemény telet felhasználva, átkeltek a Dunán és Pannoniát zsákmányolták. Augustus császár Cornelius Lentulust küldte ellenük, ki tisztán a védekezésre szorítkozott. Halála után azonban Quintus Fabius konzul új, kipróbált légiókkal támadóan lépett fel a dákok ellen. Hadaival átkelt a Dunán, a dákokat véres küzdelmek közepette a hegyekbe szorította, és földjeiket egészen a hozzáférhetetlen hegyekig megszállotta. Ezeknek a harczoknak legalább egy része mindenesetre a mai Délmagyarország területén folyt le, bár erre vonatkozólag határozott adataink nincsenek.
Ezután hosszabb ideig béke volt, úgy hogy Kr. után 20-ban már csak két légió tanyázott Moesiában (Tacitus: Annales IV. 5.). Domitianus uralkodása alatt a dákok 85-ben Decebal vezérlete alatt ismét benyomultak Moesiába s az ottani helytartót, C. Oppius Sabinust, agyonverték.
Domitianus császár ekkor személyesen vezetett hadat a dákok ellen, de Moesiánál tovább nem vonult; maga helyett vezéreit küldte, a kiket azonban a dákok visszavertek. 85-től néhány éven át szinte szakadatlanul folyt a küzdelem a dákok ellen, míg végre 86–89 között sikerült Julianus-nak a dákokat Tapaenál (a mai Lugos közelében) legyőznie. E győzelmet azonban Domitianus nem használhatta ki, mert a Morva mellékén lakó svévek, Decebal buzdítására fellázadtak s a császárnak ellenük kellett vonulnia. A svévek elleni hadjáratban Domitianus serege tönkre ment, minek következtében a császár kénytelen volt a dákokkal békét kötni. Ezzel ért véget 92-ben a háború. A békekötés értelmében a mai Torontál vármegye területe továbbra is a Decebal uralma alatt maradt.
Midőn Domitianus utóda, Trajanus császár, 98–99-ben Pannoniát felkereste, elhatározta a dákok elleni döntő háborút. A rómaiak uralma Trajanus trónraléptéig csak a Dunáig terjedt, s így Trajanus a Duna vonal védelmére 99–100. években befejezte a Duna jobbpartján a Tiberius-tól megkezdett út építését.
Trajanus császár 101-ben hagyta el Rómát, hogy a dákokkal leszámoljon. Moesiában ekkor már négy légio állomásozott, még pedig a VII. Claudia: Viminaciumban (Kostolac, a temesvármegyei Dubovácz átellenében), a másik a IV. Flavia Singidumban (Belgrád), ezenkívül az I. Italica és V. Macedonia. Trajanus császár még két légiót rendelt a Dunához; még pedig két alsópannoniai segédlégiót; e két légió segédcsapataival együtt legalább is 20.000 főnyi haderőt jelentett. A négy moesiai és a két alsópannoniai légióból tulajdonképen csak a segédcsapatok vettek részt a dákok elleni hadjáratban, mert magukra a légiókra szükség volt a körülsánczolt táborok és az aldunai határszéli váracsok helyi őrségének erősítése czéljából, mindemellett a dákok elleni hadjáratban Trajanus serege a 80.000 embert meghaladta. (Dio Cassius, LXVIII. 32.)
A római sereg zöme Trajanus császár személyes vezetése alatt Ujpalánkával szemben, hajóhídon kelt át a Dunán, míg a másik hidat Viminaciumon alól, Taliatisnál verték, a hol a sereg kisebb része kelt át s a Cserna folyó mentén Tibiscum felé (ma Zsupa, Krassó-Szörény vármegyében) vette útját. A fősereg e vidék számos mocsara, nehezen járható útjai, vízben bővelkedő sebes folyói miatt tömérdek nehézséggel küzdve, csak lassan haladt előre Tibiscum felé, hol a Cserna folyó mentén előnyomuló sereggel egyesült.
Decebal ezúttal nem fejtett ki nagyobb ellentállást, hanem beljebb engedte birodalmába a rómaiakat. Trajanus császár pedig megelégedvén az eddig elért eredménynyel, Tibiscumnál tovább nem vonult; az elfoglalt területen azonban erődítvényeket emelt, hogy azok jövendő hadműveleteihez biztos alapul szolgáljanak. A 101. év végével a mai Torontál vármegye egész területe a rómaiak uralma alá került. A XIII. légió Gemina egész Nagyszentmiklósig nyomult, a hol 333tábort ütött. A légió itteni táborozásának emlékét őrzi az a feliratos sírkőtöredék, melyet néhány évvel ezelőtt találtak Nagyszentmiklóson, s a melyet Varus Firminus, a XIII. légió Gemina kürtöse, állíttatott M. Aurelius Timonak, a ki e légió jelvényének, birtokában volt. 102 tavaszán Trajanus megkezdvén az előnyomulást, előbb Tapaenál döntő győzelmet aratott Decebal fölött, majd beljebb nyomult Decebal fővárosa felé. A hadjárat megtörte a dákok erejét, a kik békét kértek. Trajanus a győzelmes hadjárat után visszatért Rómába.
A béke azonban nem volt tartós; maga Decebal is inkább fegyverszünetnek tekintette, s a békefeltételeket megszegte és erélyesen készült a háborúra. Trajanus császár ekkor elhatározta, hogy leszámol Deceballal s kiírtja a dákokat. 104 őszén elhagyta Rómát s a telet Moesiában töltötte, hogy a tavaszszal megindítandó háborúra az előkészületeket megtegye. Erről Decebal értesülvén, követeket küldött a császárhoz, hogy békét kérjen, de mivel Trajanus azt megtagadta, a császár egyik meghitt emberét, Longinust, magához kérette annak az ürügyével, hogy meghódolása felől tanácskozzék vele.
Longinus csakugyan útnak indult, de alig ért Decebalhoz, ez elfogatta s csak azzal a feltétellel volt őt hajlandó szabadon bocsátani, ha országának a Dunáig terjedő részét visszakapja. Ezzel betelt a mérték. Trajanus 105 tavaszán megkezdte az írtóháborút a dákok ellen; maga Decebal is csak úgy menekült meg a fogság elől, hogy saját kardjába dőlt.
A dák nép a hadjárat folyamán kipusztult, úgy hogy Trajanusnak a világ minden részéből kellett gyarmatosokat összetoboroznia a meghódított föld benépesítésére. Az egykor oly félelmetes dák birodalomból így lett római provinczia.
Trajanus utóda, Hadrianus (117–138.) uralkodásának második évében meglátogatta Dáciát is, mely alkalommal a tartomány védelméről intézkedett. A rómaiak a mai Torontál vármegye területén több őrállomást, erődöt emeltek; így a fenmaradt emlékekből s leletekből következtetve, a mai Nagybecskerek (talán Margum), Pancsova (Panucca), Csanád (Morisseum) helyén találunk őrállomásokat, de ezeken kívül a számos helységben talált régi pénzek, ékszerek és más régiségek tanuskodnak arról, hogy ott a rómaiak hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodtak.
A rómaiak csak nehány évig bírhatták békében a Maros-Tisza mellékét, Marcus Aurelius alatt a római birodalom határán lakó különféle népelemek, a kiket a góthok lakhelyeikről kiszorítottak, a római birodalomban igyekeztek új hazát keresni. Moesiát különösen a jazygok és a germánok fenyegették. A barbár népek fenyegető magatartása következtében Marcus Aurelius császár Felső-Moesia – mely akkor már egészen a Marosig terjedt – és Dácia védelmére egy hadtestet szervezett, melynek parancsnokává M. Claudius Frontot tette. Fronto egy ütközetben, a melynek ideje pontosan nem állapítható meg, 170–172 között visszaverte a jazygok és a germánok együttes támadását, de ő maga is elesett. Nem tudni, hol volt e véres küzdelem, de valószínüleg a mai Torontál vármegye területén, mert a barbárok a Tisza és a Maros felől támadtak.
Nehány évtizeden át ismét nyugalom volt, de a III. század elején a germán góthok mindegyre fenyegetőbben léptek fel. 215-ben már a Duna torkolatának vidékét tartották megszállva, honnan Dáciát fenyegették, míg Dácia és a Duna torkolata között a carpok tanyáztak.
III. Gordianus alatt (238–244.) a sarmaták, a góthok és az alánok ismét betörtek Moesiába, de Gordianusnak sikerült a betörő hordákat visszaverni. 247-ben azonban a carpok, majd 249-ben és 256-ban ismét a góthok sanyargatták Moesiát.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi