Mintegy száz évvel később az agatirszek a Nagy Sándortól a Duna balpartjára szorított gétákkal keveredtek össze; ebből az időből valók a délmagyarországi éremleletek között sűrűn előforduló tetradrachmák; majd később a dákok kezdenek a Bega és a Temes felé terjeszkedni. E népekről már részletesebb adataink vannak, különösen mióta Augustus hadjáratai következtében az ókori írók figyelme a Magyarország területén lakó népek felé fordult.
Strabo, a nagy földrajzi író (Kr. e. 63. – Kr. u. 23.) az Istros (Duna) balpartján lakó népek közál a gétákat és a dákokat említi; de adataiból alig lehet a határt a két nép között meghatározni, mert ő csak annyit mond, hogy a géták kelet felé, a dákok nyugat felé vannak elterjedve, annyi azonban megállapítható, hogy a Tisza-Maros szöge a géták területéhez tartozott, s e nép a mai Torontál és Temes vármegyék területén, sőt alkalmasint a mai Bács-Bodrog vármegye déli részeiben tanyázott. (Fröhlich Róbert: Millen. Történet, I. kötet, XXVII. 1.) E két nép közti határt élénken megjelölik azok a sánczmaradványok, a melyek Alibunár és Kevevára, továbbá Temesvár és Omor között, majd Szépfalun túl a Maros mellől kiindulva Törökszákosig és Csernától Kiszsámig húzódnak s a melyek Római-sánczok név alatt ismeretesek. E sánczokat barbár népek készítették. Augustus császár idejében azonban a géták és a dákok már békésen megfértek 332egymással, sőt szövetséget kötve, jelentékeny ellenfelekként állottak szemben a római uralommal.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.