Az agatirszek.
Az agatirszek.
A mai Torontál vármegyének, mint általában véve az egész Délmagyarországnak földrajzi viszonyairól az ókori művelt népek, a római hódítást megelőző korszakban még nagyon keveset tudtak. Herodotos (484–428. Kr. e.) az első görög író, a kinek az adatai figyelmet érdemelnek. Herodotost tudvágya a barbár népek közé vitte. Művében nem említi ugyan pontosan, hogy mely utat választotta, annyi azonban megállapítható, hogy először az Istros (Duna) torkolatáig hajózott, onnét azután a folyam partján beljebb hatolt, körülbelül a mai Belgrád vidékéig. Ez utazás alatt szerzett közvetetlen tapaszatalatok alapján, részletes tudósításokat kapunk az Istros mellékén lakó népekről. E szerint a mai Torontál vármegye őslakosai az agatirszek (agathyrsek) voltak, a kikről feljegyzi, hogy a Maris mellett tanyáznak. Herodotos műveiből tehát kétségtelen, hogy e nép az ő korában a Tisza-Maros vidékén tanyázott. Az agatirszeket már akkor is e vidéken találjuk, a mikor Darius 513-ban a szkythák ellen hadat viselt s ha a feljegyzéseknek hihetünk, hatalmuk oly nagy volt, hogy mind a szkythákat, mind a perzsákat előnyomulásukban feltartóztatták. Később azonban elpuhultak és elsatnyultak; Herodotos úgy emlékezik meg róluk, mint a kik nőközösségben élnek és különösen kedvelik az aranydíszt, a melyben bővelkednek. Herodotos festetteknek mondja őket, mely jelző – Arienus szerint – tarkaszínű ruházatukra vonatkozik.
