Lakásberendezés.
Lakásberendezés.
Benn a szobában ugyanazt az elrendezést találjuk, mely általánosan feltalálható a magyar népnél. Az ajtóval szemben, a sarokban, áll a nagy tölgyfaasztal; előtte a pad, faragott székek, mellette áll a ládás szekrény, (sublót), néhol álló szekrény (almáriom), rajta a díszesebb edények, üvegek, poharak, melyeket közönségesen nem használnak, hanem csakis vendégségek alkalmával. A szoba másik sarkában a zöld kemencze (kályha) vonalában áll a magasra vetett egy vagy két ágy, ebben a leány kelengyéjéhez tartozó ágyneműt is őrzik. A butorzatot az elmaradhatatlan láda egészíti ki, melyben a gunyát, (felső-ruhát) és a fehér-ruhát (fehérneműt) tartják. A konyhában áll a konyhaszekrény (almáriom), vizes pad a vizes dézsáknak, edénypad, vagyis edényes állvány a főzőedény számára.
A ház telkét kapu zárja el az utczától. A míg jobban keletre, például Veszprémvármegyében, még inkább azonban Zalában igen sok házat, sőt egész községeket találunk kapu nélkűl, vagy csupán kapunak nevezett durván épített bejárattal, kapufa nélkül: Vasvármegyében nincs község, melynek házai el nem volnának látva kapuval. Ez rendesen egész egyszerű, hevederes deszkakapu, kőből készült, vagy fa kapulábbal. Gyakran akadunk rácsos kapura is, de a bálványos kapuk nagyon ritkák. A kapu mellett nyílik a kis ajtó, mely a tornáczra vezet. A ház népe ezt használja bejárásúl, mert a nagy kaput rendes körülmények közt zárva tartják. A kapuk felett vagy a ház falán faragott alakok, például szentek szobrainak alkalmazása, bár túlnyomóan katholikus a nép, egyáltalában nem szokásos.
A vasmegyei magyar nép általában igen tiszta; háza elejét, udvarát, főleg vasárnap s ünnepek előtt, gondosan feltakarítja. A fehérre meszelt, ragyogó tiszta házak igen jó benyomást tesznek szemünkre. Sajátságos azonban, hogy a tisztasággal párosultan kevés gondot fordítanak a ház elejének, vagy környezetének virágos ágyakkal való diszítésére. Alig találunk egyik-másik ház előtt néhány árva mályva, vagy bársonyvirágcsoportot és szegfüágyat, itt-ott egy rózsafát, vagy violabokrot. A gyümölcsfára azonban már nagy gondot fordítanak. Vasmegye különben is régtől fogva híres gyümölcstermelésének gazdagságáról, s a mennyiben ezen a téren késlekedtek volna a magyarok, jó mesterekre találtak a megyebeli németekben. Az utczák és utak befásítása nagy mértékben haladt s a sűrűn álló községek, melyek mind lombos szigetként emelkednek ki a zöld mezőkből, az utakat segélyző fasorokkal és a csinos erdőkkel egybefolyva, egész parkos külsőt adnak a megye földjének.
Nagyon eltérő az építkezés formája és anyaga a Muraszögében, néhány régi ős községben, a hol már nem csak az idegen fajú nép, mely közé századok óta be van ékelve, hanem a természeti viszonyok különbözősége is befolyással van az elszigetelt magyarság szokásaira. A szent-gotthárdi járás magyar községeiben s az Őri-Szt.-Péternél benyúló magyar félszigetben még mindig járja a fa- és vályogházak építése, találunk azonban már erre is téglaházakat. A faházakat rendszerint zsuppal födik, még pedig garádosan, mint a felvidéken; ámde azzal a különbséggel, hogy a prizma alakú tetőt, mint egyebütt Vasvármegyében, oromzatosan vágják le; az üstökös csúcsfalat nem ismerik. Szalafőn is nagyrészt fa pótolja a ház falát; de itt sima fedést használnak. A ház alakja derékszögben van törve; a gazdasági épületek a régi házaknál egy tető alá vannak véve a lakóhelyiségekkel; az ujabb épületeknél már külön választják a lakóhelyiséget a gazdasági épületektől. Ugyanígy van Kerczán, a hol a régibb épületeknél szintén derékszögben építették a szobához és konyhához is istállót; de most már az istálló meg az ól külön épül. Az eresz, mely a pitart (tornáczot) fedi, körülbelül egy méternyire ugrik ki.
Kút majd minden ház udvarán van, vagy a ház előtt az utczán, mert a vármegye földjének geológiai szerkezete általában kedvező a talaj alatti víz feltárására. A hegyes vidéken a sok apró csorgót használja fel a lakosság. Az ereket vagy kávás kutakban, vagy egyszerűen csak földbe mélyesztett hordókban gyüjtik össze; a síkon gémes és kávás kutakat váltakozva látunk. Kezdik itt-ott a szivatytyús kutakat is használni, de költségesebb volta miatt 367csak gyéren, az igen jó módúak, a kik már az urakkal tartják a versenyt. A hol nem kell mélyre ásni, így leginkább a folyók völgyeinek laposabb részén fekvő községekben, a kávás kutakat kedvelik leginkább.
A házakat sűrűn építik egymás mellé. A házsorok általában egyenesek és a párvonalas házsorokat elég széles utczák választják el.
