Drugeth Bálint. Gyöngyösi János. Laczkó Máté. Ketskeméti C. János. Szepsi Korotz György.
Drugeth Bálint. Gyöngyösi János. Laczkó Máté. Ketskeméti C. János. Szepsi Korotz György.
A XVII. század elejéről Drugeth Bálint, 1603-tól megyei főispán, hagy hátra értékes történeti naplót a Bocskay-fölkelésről. 1610-ből a Bodrogközből, Gyöngyösi Jánostól marad egy „Cursus sive Convocatoria” czímű magyar versezet, mely a lakodalomra megjelent vendégeket csúfolja. Sepsi Laczkó Máté erdőbényei ref. pap (1614) krónikát írt, a melyben az 1521–1624 között esett dolgok vannak följegyezve. 1613-ban Ketskeméti (Claudus? Sánta?) János, akkor tokaji „kis” pap (a „nagy pap” vagy „főúr” hivatalát Szinyérvárallyai Mihály vitte) fejezte be Donatus Visardus munkájának, a „Fides Jesu et Jesuitarum”-nak fordítását, mely hat esztendő múlva Bártfán nyomtatásban is megjelent. Szepsi Korotz György volt pataki rektor, később mint ugyancsak tokaji pap pedig ilyenféle verseket irogatott:
Az dicsiret vitésség, és a szép Deákság
Hol bővön találtatik, ott boldog az Ország,
Melly kettőírt régen reád Magyar Ország
Szállot szép Nemesség, hír, név, fényes jószág., (1620.)
Hol bővön találtatik, ott boldog az Ország,
Melly kettőírt régen reád Magyar Ország
Szállot szép Nemesség, hír, név, fényes jószág., (1620.)
