Kemechey Jenő.
Kemechey Jenő.
Kemechey Jenő, az újabb magyar szépírók egyik jelese, 1862-ben született Királyhelmeczen, a hol atyja a város főjegyzője volt. Újhelyben és Egerben tanult, majd hirlapíró, az Eger és Vidéke szerkesztője lett, azután a Szegedi Híradóhoz szegődött s végre felköltözve a fővárosba, mint a Budapesti Hírlap szépírója és politikai munkatársa általános elismerést aratott. Kiváló ujságíró volt: éles látás, finom nyelv és tartalmasság jellemezte, s mint elbeszélő nemes, magyaros irányával az újabb nemzedék legjobbjai közé tartozott. Önálló művei: „Két év a szemináriumban”, „Magyar dzsentritörténetek”, „Mara rózsái”, „Utolsó mohikánok”, „Lobogó szerelmek”. Emlékezetes sikert aratott a Nemzeti Színházban „A föld” cz. színművével, a melyet Malonyay Dezsővel írt együtt, majd később „Az emigráns” cz. történeti drámájával. Sajnos, korán húnyt el, még úgyszólván sikerei kezdetén: 1905. vé első napjaiban temették el országos részvéttel.
