Hosszúfarkú pirók (Uragus Keys. et Blas.)
Hosszúfarkú pirók (Uragus Keys. et Blas.)
Ebbe a nemzetségbe három faj tartozik, melyek Szibéria északkeleti részén, Észak-Kínában és Japánban fordulnak elő. Tulajdonképpen egyetlen faj alfajainak tekinthetjük őket. A csőr aránylag gyenge, felső kávája csak kevéssé hajlik az alsó fölé; szárnya hosszú, de tompavégű, amennyiben a két első, szabadonálló evező jóval rövidebb, mint a harmadiktól ötödikig terjedők. Azáltal, hogy farkuk ugyanolyan hosszu, mint a testük, a szélén lépcsőzetes, középen pedig kivágott, továbbá, hogy tollazatuk selymesen puha, ezek a pirókok némileg a hosszúfarkú cinegére, illetőleg őszapóra emlékeztetnek.
A hosszúfarkú pirók (Uragus sibiricus Pall.)
Karmazsin pirók (Carpodacus erythrinus Pall.). - Hosszúfarkú pirók (Uragus sibiricus Pall.).
Az öreg hím általában gyönyörű rózsapiros színű, halvány ezüstszürke futtatással; homlokán élénk rózsaszínű sáv; a háta sötétebb, mert itt a tollakon lévő szárfoltok miatt csak a tollak peremén marad meg az élénk rózsapiros szín. Farcsíkja élénk karminpiros. Feje és torka fehéres, szép selyemfénnyel, különösen a vedlés után, amikor a madár általában világosabbnak látszik, mert az új tollakon meglehetős széles fehér szegélyek vannak, melyek csak fokozatosan kopnak le. Minden egyes toll töve sötétszürke, majd halvány karminpirossá válik, s végén világosabb szegélyt kap. Az apró szárnyfedők és a válltollak külső zászlója és vége fehér vagy legalább is fehéren szegett. A három-három szélső kormánytoll fehér, csak száruk sötét, meg a belső zászlónak a főrésze; ez a sötét rész a befelé eső farktollakon mindig nagyobb és nagyobb. A középső farktollakon már csak fehér szegély van. Szeme barna, csőre szarubarnás, lába barna. A tojó világos olajbarnás vagy szürkészöld.
A hosszúfarkú pirók néha Délkelet-Európába, sőt állítólag Magyarországba is elvetődik. [Magyarországon még sohase került kézre.] Hazája egyébként Kelet-Ázsia, nevezetesen Kelet-Szibéria, Kína keleti része, Mandzsuria és Turkesztán keleti része.
