CSONGRÁDMEGYE.
CSONGRÁDMEGYE.
Alakja és terjedelme is más volt mint napjainkban. A Duna és Tisza mindkét oldalán terűlt ugyan el a XV. században is, de dél felé mélyen belenyúlt Bács- és Bodrogmegye területébe,* Hódmezö-Vásárhely vidéke pedig nem hozzá, hanem Csanádmegyéhez tartozott. Észak felé kis részben Békés s főleg Külső-Szolnok és Pest megyékkel, kelet felé a kúnsággal, itt-ott Fejérmegye solti részével s Bodrogmegyével, délen pedig Bácsmegyével volt határos.*
Részletesebben lásd e két, – s határának többi részére nézve a szomszédos megyék leírásánál. – Bács és Bodrog megyékkel való viszonyára vonatkozólag meg kell említenünk, hogy mivel Csongrádmegyére amúgy is kevés nyom maradt fönn, az Orsz. Levéltárban őrzött 1520–1522. évi tizedlajstrom adatait is fölhasználtuk. Különben is az ilyen, főleg egyházi összeirások állandóbb természetű adatokat nyújtanak a topographia szolgálatára.
Nyugoti határának illető részeit Fejérmegye és a Kúnság leírásánál állítjuk össze pontosabban. Itt csupán azt jegyezzük meg, hogy e világtáj felé, Félegyházától dny. Monostor (ma puszta) vidékén kissé mélyebben nyúlt be a Duna-Tisza kőzbe. (L. Pétermonostora helység a.)
E délről északra hosszú rézsútos vonalban elnyúló terűletnek természetes központját Szeged város (és vidéke) képezé, mely – mint látszik – a törvénytevő gyűlések székhelye, de egyszersmind egy királyi vagy királynéi uradalom központja is volt.
E várostól délnyugat felé (már a mai Bács-Bodrogmegye terűletén) Györgye várost (és vidékén öt falut és ugyanannyi pusztát) Szilágyi Erzsébet nyerte kir. adományúl; nyugoti irányban – Dorozsma és Szent-Mihály vidékén – pedig a Garai családnak négy faluból álló jószága terűlt el, mely még ez időszakban (1479.) a lendvai Bánfiak birtokába jutott.
Észak felé két nagyobh uradalmat ismerünk. Egyik a szeri Pósafiaké: Szer mezőváros, egyfelől Győ másfelől Mágocs és Szentes vidékén mintegy 14–16 falu, melyek aztán, e család kihaltakor a gúti Országh-ok és nádasdi Ongor-ok kezére kerültek. (1471.) A másik jelentékenyebb birtok a Zelemérieké, mely a Tisza vonalán nagyjából Hódmező-Vásárhely vidékétől kezdve tizenegy falun át egész a szolnokmegyei határszélig terjedt.
Kívülök a Csáki és Hunyadi, továbbá a Dóczi és Kátai családoknak voltak ideiglen vagy csekélyebb részeik az előkelőbb világiak közűl.
Egyházi, e megyétől távol székelő testületek aránylag nagyobbacska jószágok urai. Az ó-budai vagyis budai káptalan Zenta várost birta, egy közel eső faluval; az ó-budai apáczáknak pedig ugyanez irányban, Adorján vidékén volt hat falujok illetve pusztájok. Szegedtől észak felé a szalavári apát egy, – a szolnokmegyei határon az aradi káptalan szintén egy, s a garam-szent-benedeki konvent három falunak régi birtokosa.
){kind=link}