Györgye. Poss. Gywrge in comitatu Csongrad. (1462: Dl. 15701.) Op. Gewrgye in comitatu. Bacs. (1468: Dl. 16727.) 1462-ben a király tartozékaival együtt anyjának adta, udvartartására; de aztán elvévén tőle, Székely János vránai perjelnek (élete tartamára), majd ennek halála etán (1468.) felét ismét anyjának adományozta. A Bajorok m. kel. eső mai Györgyén p. értendő. (1462-ben a mai Bajorok. Pacsin Nagyfény és Csantavér helységekkel együtt Csongrádmegyéhez számítják.)
Szeged. Nevét a Tisza és Maros összefolyása küvetkeztében támadt szeg. szög-ből nyeré. Régi város. Már II. Endrétől, majd – mint látszik a tatárjárás után megerősítésképen – IV. Bélától nyerte Fejérvár és Bnda városok kiváltságait, melyeket Mátyás király is megerősített 1464-ben.
Ezenkívül azonban más kedvezményeket is nyert a királyoktól. IV. Béla 1347-ben Tápé helységgel ajándékozta meg. Zsigmond király 1408-ban borkereskedését szabályozza; 1409-ben a vám-fizetés alól menti föl. 1430-ban pedig a harminczad alól is. Végűl 1431-ben a Felső-Sziget nevű városrésznek heti vásár-jogot ad s már előbb némely belső ügyeikben is kedvezőleg intézkedik.
Ez időben Borbála királyné tulajdona is volt, a ki után 1439-ben, Erzsébet királyné nyerte férjétől adomtínyúl. Albert király halálával azonban bizonyára visszakerűlt a korona birtokába. 1456-ban Hunyadi Jánostól nyer, mint «civitas regalis» jogot heti vásár tartására.
Mátyás király mindjárt uralkodása első évében megerősíté a város patronusi jogát a Sz.-Demeterről. Sz.-Györgyről, Vasas-Sz.-Péterről (nevezett kórházi) és Sz.-Erzsébetről nevezett egyházak fölött; megvédelmezé vásári vámmentességét az 1475-ik évben a budai káptalannal szemben. 1459-ben ismét heti vásár-napot engedély ez számára; 1462-ben pedig az Asszonyszállása nevű kún pusztát s általában a Duna-Tisza-köz pusztáit szabad legeltetésre a kúnokkal együtt e városnak is átengedé.
Ily kedvezmények alapján mint népes, vagyonos és előkelő város lép elénk Szeged a XV. században. Már a tatárjárás előtt fő-sóraktára az országnak s a XV. században is sokat emlegetik királyi sókamaráját. Négy plébániája tanúságot tesz terjedelméről. Pedig még a ferencz-rendieknek, karmelitáknak s talán a domonkosoknak is volt itt kolostoruk s templomuk.
A Tisza és Maros mentén ezrekre ment a halászatból élők száma, s a mértföldekre terjedő szabad legelőkön s különben is terjedelmes birtokaikon ezreit tenyésztették a lovaknak, juhoknak s könnyen láthatták el magukat élelemmel.
De ezenkívül ipart és kereskedést is űztek. Sok szőlejök volt és sok bort összevásároltak a kamenicz-péterváradi szőlőhegyeken s az ország legédesebb, legtüzesebb borát: a szerémit. Főleg ők szállították – a budai kereskedőkkel együtt mintegy monopoliumban – szerte az országban s azon kívül.
Előkelő állásukat piros pecsétjök jelzi, vagyonosságukat pedig 2000 forintnyi kir. adójok, a mennyit kívülük csak Buda és Pest város fizetett a XV. sz. végén.
1485-ben itt tartotta gyűlését Csongrádmegye.
Szer. Zeer. Zer. (1423: Dl. 11330; 1467: Lelesz. met. Csongrád. A. 1471 kürűl: Dl. 25236.) Opp. Zeer. (1471: Pesty, Krassóm. tört. III. 428.) Vámszedő hely volt. 1471-ig a szeri Pósafiak bírták; ekkor e családnak magva szakadván, gúti Ország Mihály és nádasdi Ongor János nyerték kir. adományúl. Ma Alsó- és Felső-Puszta-Szer nevű pusztákat ismerünk, Szegedtől ény. (V. ö. Rupp, I. 2. r. 731.)
Zenta. Zyntharew. (1247: Arpádk. uj okmt. VII. 245.) Poss. Zynta. (1323: Dl. 322., 1367: Dl. 5539.) Op. Zynta. (1475: Varga, Szeged tört. 225. – V. ö. 1506-ból: Magy. Tört. Tár. XII. 137.) Az a Zentarév, melyet 1247-ben és 1323-ban a Telegdiek birtoka gyanánt említenek, a Tisza keleti partján terűlt el, később tán a szomszédos Temerkénybe olvadt s inkább Csanádmegyéhez számítható. (Analogiák: Pest város Pest- és Bácsmegyében is, Kanizsa város Csongrádban, Megyer Pest- és Pilismegyében, Cserög Bács- és Valkómegyében.) A Tisza ny. partján elterűlő Zenta, révjével együtt a budai káptalané volt.