VÁRAI:
VÁRAI:
Budavár. L. Buda városnál.
Ó-Buda. L. Ó-Buda város alatt.
Solymár, melyet 1435-ben Borbála királyné, 1442-ben zálogul Erzsébet királynétól a korbáviai grófok, 1444-ben pedig az olnodi Czudarok kezén találunk, a kik épen ekkor zálogosítják el 600 forintért a Rozgonyiaknak. 1455-ben azonban már Garai László nádor, 1468-ban pedig fia Garai Jób és Ujlaki Miklós bírják. 1490-ben a Korvin János birtokában van. – Castrum Salmar. (1401: Dl. 8650; 1409: Dl. 9540; 1435: Dl. 12746; 1442: Koppy gyűjt. Nemz. Muz. V.; 1444: Dl. 13774; 1455: Dl. 14950; 1457: Szendrei János gyűjt.; 1468: Dl. 16618; 1490: Dl. 19657.) Solymár falu is hozzá tartozott.
Visegrád, melyet már Sz.-István óta emlegetnek. A tatárjárás után ujra építették* s 1310 óta itt őrizték a szent koronát.* A hegy aljában elterűlő kir. palotával az alsó váron* keresztül közvetetlen összeköttetésben állt s a koronabolton kívül lakásúl szolgáló szobákat is foglalt magában.
Montem tunc desertum – IV. Béla király Mária királynénak adta, ki aztán «castrum Wyssegrad opere sumptuoso» fölépíttette. Victorin, Visegrád hajdan és most 11., Századok 1868. 396. – V. ö. 1358: Zichy okmt. III. 96., 1439: Dl. 24532. 13463; 1459: Dl. 15329; 1465: Dl. 16182.
E helyiség ma is megvan még. Henszlmann, közölvén a fellegvár alaprajzát, arra a következtetésre jut, hogy a várnak magva e «korona-bolt» s tehát az egész erősség keletkezésének oka és fő célja a koronának és a királyi ékszereknek biztos hajlékul szolgálni. (Arch. Közl. IX. 1873. 1–15. l.)
1459-ben «Castellanus inferioris castri nostri Wissegrad» kitétellel találkozunk az uj király egyik oklevelében, melyben a vár ostromáról (obsidio) is megemlékezik. (Dl. 15329.)
Összesen: 4 vár.
