PILIS MEGYE.
PILIS MEGYE.
A mai Pest-Pilis-Solt-Kiskúnmegye dunántúli részének felel meg. Hajdan azonban valamivel nagyobb volt, mert némely határos esztergommegyei és fejérmegyei helyek is hozzá tartoztak. De a XV. században összébb zsugorodik, úgyhogy északon már (talán) a mai Pilis-Marót vidéke és Kesztölcz, olykor Csév tartozik hozzá, innen kezdve délnyugotnak Esztergom megye, – s Szomortól és Gyarmattól délkeletnek pedig Fejér megye felé nagyjából a mai határt mutatja.*
V. ö. Pest megyénél.
Nagyobb uradalmat hasztalan keresünk e különben is csekélyke területen, melynek fő jellemvonását az egykori és az új főváros s az ország egyházi középpontjának, Esztergomnak közelsége adta meg.
A főváros környékén Ó-Buda, Szent-Jakabfalva és Kelenföld tartozott együvé, mint rendszerint a királynék birtoka. Nagyobb királyi uradalom e tájon nem volt. Visegrád – mint régibb főváros, és környéke alkotott aránylag terjedelmesebb birtoktestet. Tartozékai közül azonban csak Bogdányt és Szent-Endrét ismerjük.
A világiak birtokában Solymár képezhetett nagyobbacska uradalmat, de hogy Solymáron kívül mely más falvak tartoztak hozzá – nem tudjuk. Odább nyugotra a határon Zsámbék, Tök és Perbál járnak rendszerint együtt, de a központjukat, képezett Ainárd vára a XV. századot már nem érte meg. E birtoktest a század elején az Ainárd-nemzetségé.
A többi falvakban a kisebb nemesség a földesúr, egyes előkelőbb családok, mint a lendvai Bánfiak, gúti Országhok, Czoborok, Ernuszthok, Kisvárdaiak csak csekélyebb részeket birnak itt-ott.
Annál többet, azonban szintén elaprózva az egyháziak. A fővároshoz közelébb a budavári beginák, az esztergomi káptalan és a nyulszigeti premontreiek; odább nyugat-északnyugat felé a budai káptalan, a nyulszigeti és főleg az ó-budai apáczák, a pilisi apátság és a telki apátság; odább észak-északnyugat felé a Visegrád melletti pálosok, az esztergom egyházmegyei Szent-Szűzről nevezett kápolnája, a dömösi prépostság és a Szántó melletti pálos kolostor.
){kind=link}