KEVEVÁRMEGYE.
KEVEVÁRMEGYE.
A XIII. század elején tűnik föl.* Az Alsó-Dunánál, különösen a mai Torontál- (és Temes-) megyének déli vidékén terült el. Délen a Duna képezte határát, mely vonalon többé-kevésbbé biztosan ma is föl lehet ismerni Pancsova, Bavanistye. Kubin és Dubovacz helységeket. Kelet felé a Karas alsó folyásáig (Dubovácz-ig?) terjedhetett. Innen ény. a mai Szelleus, Dobricza, Kanak, vagy Konak (utóbbi már inkább Temesmegyében), Bóka. Módos, Torak, Párdány és Ó-Telek(?), – délnyugatra a Béga mentén Ittebe, Idvarnok és Szent-György fölismerhető határ-helységei. E vidéktől dél felé talán a Temes és a Duna folyók képezték nyugoti határát. A Temes mellett fekvő Barandát még kevemegyei helységnek véljük.
Comitatus de Kewe, Kewew, de Kewy, Kowiensis, Koueniensis formában leginkább. Először 1201-ben, mikor első főispánját emlftik. (Katona, Hist crit.. IV. 615–7.) Bonfini nem ismeri. Úgy látszik a törökök betelepedése a XVI. század első felében semmisítette meg e megyét. – Jelen dolgozatunk Pesty művén alapszik. Fájdalom, a helységek régi irásmódját nem közli. (Pesty Frigyes, Eltűnt régi vármegyék. I. 369–410. l.)
A rendkívüli pusztulás miatt, mely sujtotta, áltálában az egész megyéről s így birtokosairól is keveset tudunk. Másfelől azonban kétségtelen, hogy közepe táján egy hatalmas terület, az ú. n. Maxond vidéke, részben teljesen terméketlen és lakatlan volt.*
L. Maxond helység a.
A Duna vonalát itt is – ugy látszik – végig a király tartá kezén. Legjelentékenyebb pontja: Keve vár (és város) kétségtelenül a korona birtoka volt s hihetőleg az ezzel kelet felé szomszédos Dombó (ma Dubovácz) és a tán nyugot felé szomszédos Tornistye vára is.
Déli feléről alig tudunk egyebet; valamivel többet északkeleti harmadáról. A mai Dobricza vidékén (Nagy-Becskerektől kd.) Hunyadi Jánosnak s utána szent-míklósi Pongrácz Jakabnak majd horogszegi Szilágyi Mihálynak voltak (a maxondi kerület) birtokai, utóbbinak legtöbb, minössze vagy 9, – föntebb, Bóka táján a berekszói Hagymásoknak és Szentgiroltiaknak (Szentgrótiaknak) együtt 2, – Párdány (helys. Pordány) és Torak (helys. Tárnok) vidékén a Csákiaknak 4, – Ittebe és Szent-György táján a Béga mentén az Ittebeieknek vagy 7, a Maczedóniaiaknak vagy 6 falujok; végül a szeri Pósafiaknak s utánok a gúti Országh-oknak és nádasdi Ongoróknak egy m.-városuk és 3 helységük.
Ezenkívül a főrangú családok közül a Garaiakat és Tallócziakat, az egyháziak közül pedig a fejérvári Sz.-István egyházat találjuk időnként csekélyebb részek birtokában.
){kind=link}