VÁROSAI:
VÁROSAI:
Alsó-Zeml(y)én. L. Zeml(y)én városnál.
Árpatar(l)ó. Arpatarlo. (1323-: Dl. 33737; 1420: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1518. n. 20. Zágrábban; 1580: U. o. fasc. 1521. n. 26.) Poss. Arpatarro. (1497: Dl. 20598.) Oppidum Arpatarro. (1498: Dl. 34256.) Opp. Arpatarlo. (1519: Dl. 26680.) 1420-ban zálogban (a királytól?) a Marótiakat igtatták birtokába. 1430-ban köznemes (Gergely kir. ember) nevében merül föl, tehát részben köznemesi birtok volt. (Ezenkívül különben egy másik ily nevű kir. ember is szerepel, «Johannes de Arpatarlo», Bodrogmegyében, 1446-ban, a kir. Curiából kiküldve. Dl. 13912. Hihetőleg szintén a szerémmegyei Árpatarló értendő.) 1496–1498-ban a vingárti Gerébek (l. e család a. is.) és nagylaki Jaksics-ok viszálykodtak miatta. Utóbbiaké pl. 1519-ben is. Vele együtt járnak 1496–8-ban Lyukó, Gerdanócz, Petőcz, Mit(v)arcz, Maradék és Székely helységek s Oszián puszta. – Ireg, Maradék, Lyukó, (Putinczi) sat. vidékén feküdt, s így hihetőleg a mai Ruma-nak Felel meg. (Ugyancsak Árpataró nevét viselte hajdan a Fruska Gora hegység is. Pesty. Helyn. I. 10.)
Bán-monostora. Monast. S. Stephani prothomartyris situm in loco qui dicitur Keu. (1198: Theiner. Mon. Slav. Mer. 4. l.) Episcopalis sedes … in monasterio de Cuhet Colocensis diocesis. (1229: Theiner. Mon. hist. Hung. I. 88.) Episcopatus novus qui de licentia nostra (pape) in citeriori Sirmia debet creari. (U. o.) Monasterium de Cuher et ecclesia kathedralis ibidem. (1232: U. o. 103.) Episcopus, prepositus et capitulum cathedralis ecclesie de Ku. (1247: U. o. 205.) Capitulum de Kw. (Évszám nélkül: Árpádkori uj okmt. X. 429.) Episcopus Sirmiensis apud Banum monasterium. (1307–9: Mon. Vatic. I. 2. 315. 318.) Civitas de Ku que alio modo Monasterinm Bani nominatur. Canonici ecclesie S. Stephani protomartyris ibidem. (1309: U. o. 322.) Villa monasterii Bani. (1309: U. o. 328.) Prepositus (ecclesie S. Stephani) de Ku (Keo), Syrmiensis dioecesis. (1309: U. o. 335. 338. 339.) Episcopus de Kw (et S. Irenei). (1318: Knauz. Mon. Strig. II. 744.) Capitula de Kw (et de Sancto Ireneo). (1326: Dl. 33576.) Ecclesia Sirmiensis et episcopus eiusdem. (1334: Fejér. VILI. 3. 739.) Parochialis ecclesia S. Jacobi apostoli civitatis Sirmiensis alias de Monasterio Bani vocata. (Páp. tiz.-lajstrom. 513. l.) Capitulum de Ku. (Külön fejezet czíme, U. o. 180.) Capitulum ecclesie Syrmiensis. Civitas, diocesis et episcopus Syrmiensis. Populi civitatis et diocesis Syrmiensis. (1400: Mon. Vatic. I. 4. 279.) Datum in Monasterio Bani in palatio nostre residentie. (Episcopi Sirmiensis. 1437: Acta Bosnae, i. h. 164. l.) Monasterium Bani. (1473: Dl. 34030.) Gregorius dictus Canthor de Banmonostra. (A Tallócziak egyik ügyvéde. 1476: Tört. Társ. letét.) Lector de Banmonostra. (1493: Dl. 19965.) Opidum Bermmonostra(!) in civitate seu diocesi Sirmiensi. (Pápai bullában. 1493: Dl. 20071.) Rector altaris S Michaelis de Bamonostra dioecesis Syrimiensis. (1494: Mon. Vat. I. 5. 38., v. ö. 40. 1.) 1229-ben e már ekkor monostoros helyen alapíttatott a (kalocsai érsekségből kihasított) szerémi püspökség, mely aztán (káptalanával együtt) e városnak (és erősségének) is ura volt. Ez óta, bár a tatárjárás után Szent- Iréne (Szent-Erenye) szintén állandóan székhelyévé lett e püspökségnek és másik káptalanának, a fő-székhely (valamint a Sz.-István vértanuról nevezett székes káptalané) mégis (Kő vagy) Bánmonostora város maradt, jelesül a XY. században is. Ugyanitt (a XIV. század elején) a plebánia-templom Sz.- Jakab apostolnak volt szentelve. – Ma Banostora, Karlovicztól nyugatra, a Duna partján. Stelczer szerint Kő a mai Kuva nevű dűlőnek felel meg, Begecs határában, szemközt Banostorral, Bács-Bodrogmegyében. (Bács-Bodrogm. tört. társ. Évk. 1890. 42. l. és Gesch. der Bácska 17., 18. l.) Részemről ez állítást, hogy Kő város vagy helység, a kései a középkorban káptalanával együtt a Dunától é, feküdt volna, hiteles adattal bizonyítani nem tudom. Mellette szól, hogy az 1528. évi, egy Rudolf-korabeli és az 1596. évi térkép («Kevu, Kew» néven) csakugyan a Duna balpartjára helyezi; valamint a mai Kuva helynév is. (V. ö. Szent-Iréne város a.)
Bingola. L. Valkómegyében.
Csörög. (Cserög. Cserölg.) Plebanus de Cherniz, Charug. (Páp. tiz.-lajstrom. 175. és 411. l.) Eccl. B. Petri et Pauli … in honorem S. Petri infra villam Cleloregh(!) Colocensis dioeces. (1372: Fejér, IX. 4. 431.) Cherengh (Chereugh helyett) cum portu et tributo Danubii et pertinentiis. (1408: U. o. X. 4. 672.) Poss. Cherwlgh. (1473: Dl. 34030.) Oppidum Cherewg. (1478: Dl. 18145.) Xerut. (Ranzani. M. Florianusnál, i. m. IV. 164.) A Garaiaké (majd a Korvin Jánosé) volt. Előbbiek 1372-ben Szent-Péter apostol tiszteletére templomot építettek itt. 1478-ban, mikor a leánynegyedet kiadták belőle a Szécsieknek, Szűz Mária tiszt. szentelt toronytalan kő-templomát és a Sz.-Háromság tiszt. emelt fa-kápolnáját említik. Ugyanekkor 86 egész és 41 fél jobbágy-curiát számítanak össze, s magyar és rácz (vicus racianorum) városrészt különböztetnek meg benne. Előbbiben Tóth, Tardi, Almás, Bánczi, Fazékgyártó, Álcs, Csákány, Fonói, Hajós sat. nevű jobbágyokkal találkozunk. – Ma Cserevics, Karlovicztól nyugotra, a Duna partján. (L. Bel-Cserög és Toronyalja helység a. is.)
Felső-teml(y)én. L. Zeml(y)én városnál.
Für. L. Valkómegyében.
Kamancz. Villa Comanch. (1237: Árpádk. uj. okmt. YII. 28.) Plebanus de Gamancz. (Páp. tiz.-lajstrom. 176.) Civitas seu oppidum Kamancz. (1408: Varga, Szeged tört. 206., 1471: U. o. 252., 1483: Dl. 18799.) Oppidum Camavecz. (? 1439: Fejér, XI. 265.) Op. Kamanch. (1439: Acta Bosnae, i. h. 174.) Cives de Kamancz. (1447: br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 20.) Civitas Kamancz. (1477., 1478: Varga. Szeged tört. 257., 258., 1521: U. o. 276.) Chamans. (Ranzani M. Florianusnál, i. m. IV. 164.) Opp. Kamants. (? XV. sz, végén: Epist. Petri de Warda. 17.) Vadum Kamanz. (1521: Dl. 26259.) A híres szerémi bor egyik fő termelő-helye volt. Ma Kamenicza, a Duna partján, Pétervárad közelében. (L. Pétervárad városnál és v. ö. a kamanczi Tamási cs. a.)
Karom. (Karon. Karan.) Karon. (Nemesi névben. 1308: Anjouk. okmt. I. 162., 1405: Dl. 33775.) Car. (Páp. tiz.-lajstrom. 412. l.) Karun, (Köznemes nevében. 1344: Zichy okmt. II. 105. 1.) Poss. Karan. (1417: gr. Erdődi cs. galgóczi llt. lad. 96. f. 3. n. 2. Pesty más. után.) Karom. (Köznemes nevében. 1432: Muz. llt.) Oppidum Karom. (1477: Dl. 34309; 1499–1502: gr. Zay cs. llt. A. 44. és 48., 1519: Dl. 26680.) Charum. (Ranzani. M. Florianusnál, i. m. IV. 164.) Mikor föltűnik, a Gut-Keled nembeli Karomiak vagy Karoniak birják. 1477-ben pedig, mint a szintén Gut-Keled nembeli (magban szakadt) Maróti Mátyusnak birtokát kapja Bátori István országbíró. Az 1528. évi térképen «Karon»; az 1596. évin «Karom». – Kétségkívül a mai Karlovicznak felel meg. (Pesty azonban téved, midőn «Karlouch» avagy «Karlowcz» helységet e várossal azonosítja. Helyn. I. 152. 153. Lásd Karlovcz helys. és a Káti cs. a. is.)
Kő. L. Bán-monostora városnál.
Nagy-Olasz(i). Franca villa. {III. András kir. korában: Árpádk. uj okmt. X. 414.) Abbas ecclesie S. Crucis de Franka Villa. (1297: U. o. XII. 603.) Monasterium S. Crucis de Syrimia. (1323: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1507. n. 3., Zágrábban.) Frankavilla, Fragauilla, Frangauilla, Negolasy. (Páp. tíz.-lajstrom. 269., 281., 300., 305., 307. l. a. pécsi püspökség marchiai főesperességében. Abbas de S. Cruce. Plebanus de Francavilla S. Johannis Bapt. (U. o. 175. és 412. l., a kalocsai érsekség szerémi főesperességében.) Abbas de Nagolaz. (1370- 79: gr. Zay cs. llt. B. 80.) Iudex, iurati et universitas hospites de Nagolaz. (1375: Zichy okmt. III. 604.) Civitas Nogolaz. (1403: Dl. 8998. és Müncheni llt. a Maróti-féle adomány-levélben.) 1323-ban, az Atinai (Gergely fia) Egyed halálával Maróti (István fiai) Mihály, Kelemen és István kapják az itteni (Sz.-Keresztről nevezett) monostor patronatus-jogát. – Ezenkívül azonban 1357-ben a Szent-Gergelyről nevezett szerémi apátság birtokában egy «Maryanolaz, Moryanolaz», 1370-ben és 1423-ban a Hosszúbácsiak birtokában egy «Magarolaz», s 1477-ben a karomi kastélylyal együtt egy «Magyerolaz» nevű helységet (possessio) is találunk. (1357: gr. Zay cs. llt. B. 4. és 5., 1370: U. o. B. 80. pp., 1423: br. Révay cs. llt. Gyulay, VII. 12., 1477: Dl. 34309.) – Nagy- Olasz városnak kétségkívül a mai Mangyelosz helység felel meg, mely ép a pécsi püspökség és kalocsai érsekség (régi) határvonalán fekszik. A többire nézve azonban egyelőre csak tapogatódzhatunk. De föl kell említenünk, hogy napjainkban a Ruma mellett nyugatra fekvő Vogany helység közelében egy Mangyelosz nevű puszta, odább dny., Sasinczi mellett pedig egy Mangyeloszka bara nevű dűlő is található.
Péter-Várad(ja). Locus, ubi monasterium est constructum, qui antea Vkurd sed modo Belefons appellatur… Item poss. ultra Danubium … Peturwarad et regale palacium ibidem. (1237: Árpádk. uj okmt. VII. 29.) Villa Aranlabovbach cum monasterio, cum portu de Peturvarada, utriusque partis Danubii, cum foro et iudicio – adományoztatik. (1267: Dl. 630.) Abbas Belefontis et conventus loci eiusdem super monasterio B. Nicolai de Bach pedis aurei et … forum Waradini. Kivűl az oklevélen régi középkori írással: littera super iure patronatus monasterii S. Nicolai de Bacchia pedis aurei hoc est Petrivarad. (1291: Dl. 1311.) Waradinum P(etri). (1314: Haz. oklt. 187.) Abbas de Bellofonte, Bellefonte. Plebanus de Varadino Petri, Patrovarad. (Páp, tiz.-lajstrom. 176. és 413. l.) Civitas seu opp. Pethervaradya. (1408: Varga, Szeged tört. 206.) Monasterium ordinis S. Benedicti Waradinipetri Baciensis diocesis. (1433: Dl. 12520.) Waradinopetrum. (1466: Kállay cs. llt.) Waradinumpetri. (1471: Varga, i. m. 252.) Civitas Waradini Petri et abbacia B. M. V. Belefontis de monte Varadinipetri. (1477. 1478: U. o. 257. 258. 1521: U. o. 276.) Conventus Belefontis de Waradinopetrj. (1483: Dl. 18799.) Abbas de Varadinopetri. (1481: Varga, i. m. 260.) Monasterium B. Marie Bellifontis de Varadino Petri cinterciensis ordinis Bachiensis diocesis. (1492: Theiner, Mon. Slav. Mer. 534.) Monasterium fontis Belae abbatie de Waradino Petri. (1494: Epist. Petri de Warda. 42. l.) Petri Varadinum … oppiduna in excelso monte situm supra Belgradum … Danubio imminens. (1494: Bonfini, Dec. 719. l.) Teloneum et vadum Waradini Petri. (1521: Dl. 26259.) 1237-ben a 1V. Béla királytól alapított ökördi vagy béla-kuli cziszterczita apátság kapja. 1408-ban a szegediek a macsói bán és vámszedő-tisztjei ellen panaszkodnak a király előtt az itteni (és kamanczi) túlságos vámok miatt. 1439-ben Garai László macsói bán kapja Albert királytól az itt levő várat s apátság patronátus-jogát. 1471-ben ismét a szegedi polgárok panaszkodnak az itteni vámok miatt, de most már az idevaló apát ellen. 1477-ben és 1478-ban (Matucsinai) Gábor kalocsai érsek (mint egyszersmind a belefons-i apátság kormányzója) az e város és Kamancz hegyein szedetni szokott és az apátságnak járó borpénzek ügyét szabályozza, ugyancsak a szegediek számára. E két várost azonban a magáénak mondja. (Civitates nostre.) Ugyanitt keltezé egyik levelét 1466-ban Várdai István kalocsai érsek is, a mi arra mutat, hogy e városban otthon volt. 1481-ben a szegediek ismét a péterváradi apát ellen szólalnak föl a vámok miatt. 1521-ben II. Lajos király Pétervárad és Kamancz városokat – bár kezén tartja – határozottan a kalocsai érsek birtokainak mondja, a kié ugyanekkor az itteni vám és rév (s a kamanczi rév) is. A Duna mindkét (szerémi és bácsi) partján állt ily nevű város, melyek a mai Péterváradnak és Ujvidéknek felelnek meg. (V. ö. Bácsmegyében Vásáros-Várad város a.)
Racsa. L. Racsa vár és város a. Valkómegyében.
Rednek. (Rednök.) Rednuk. (1329: Dl. 2528.) Pleb. de Regnicz. (Páp. tíz.lajstrom. 413. l.) Civitas Rednek. Plebanus de Rednek. (1361: Dl. 5084.) Cives de Rednek. (1391: Zichy okmt. 1V. 469., 1495: Epist. Petra de Warda 134. – V. ö. U. o. 148. l.) Sedes (comitatus Syrimiensis) Rednek. (1497: Dl. 20598.) Már 1329-ben vásáros hely. A kalocsai érseké volt. Az 1528. évi térkép szerint (Erdnek) a Fruska-Gora hegységben feküdt. S minthogy Péterváradtól messze nem fekhetett, kétségkívül a mai Vrdnik helységnek felel meg, Karlovicztól dny. (V. ö. 1359-hez: Fejér. IX. 3. 463. és l. Szent-Pál helység a.)
Szalánkemén. (Szalankemen.) Zalonkemen. (1072: M. Florianus, i. m. III. 78.) Zolonkaman. (Anonymus. XLI. fejezet.) Zolunkemen. (1280: Haz. okmt. VI. 318.) Mercatores de Zolunkemen. (1287: Árpádk. új okmt. IX. 453.) Plebanus de Zalonkemen. (1309: Mon. Vatic. I. 2. 335.) Zalankemen. (1329: Dl. 2528; 1331: Anjouk. okmt. II. 544.) Zalonkamun. (Páp. tiz.-lajstrom. 175.) Ecclesia. B. Marie V. in oppido de Zalacament, Colocensis diocesis. (1400: Mon. Vatic. I. 4. 289.) Oppidum Salankemen. (1441. körül: Pesty, Brankovics birt. 13–53. és Bárány, Torontálm. D. okl.) Zalonkemen, Zalankemen. (1451: Huny. kora. X. 308. 309. és br. Révay cs. llt. Szerém. II. 16., a Hunyadi János oklevelének dátumában.) Opidum Zalankemen. (1456: Muz. llt. Wenzel gyűjteménye, 1496–8: Dl. 34256.) Sallamkhemim. (Ranzani. M. Florianusnál, i. h. 1V. 164.) Civitas (regis) Zalonkemen. (1502: Dl. 21135.)
A Bold. Szűz tiszt. szentelt templommal. A hasonló nevű vár (l. ott) sorsában osztozott; 1502-ben Gerbincz és Liváda helységeket említik tartozékai közűl. Ma Szlankamen sztari (és novi) helységek, Karlovicztól kd. a Duna. mellett.
Száva-Szent-Demeter. Abbas et conventus monasterii S. Demetrii grecorum de Ungaria. (1215: Theiner, Mon. Slav. Merid. 66.) Abbas et conventus monasterii S. Demetrii super Sabam. (U. a. U. o. 65–66. l.) Monasterium S. Demetrii (Grecorum) … iuxta flumen Sauii. (1218: Árpádk. uj okmt. I. 152.) Abbas S. Demetrii de Sirmia. (1237: U. o. II. 71.) Claustrum S. Demetrii ordinis S. Benedicti. (1247: Theiner. Mon. hist. Hung. 1. 205.) Sanctus Demetrius. (1291: Dl. 1311.) Villa S. Demetrii circa Savam. (1309: Mon. Vat. I. 2. 326.) Plebanus de Sancto Demetrio. (Páp. tiz.-1. 176. l.) Monasterium grecorum S. Demetrii Colocensis diocesis. (1344: Theiner. Mon. hist. Hung. I. 667.) Pallacium et balneum in civitate S. Demetrii. (1347: Haz. okmt. VII. 400.) Civitas Zavasentdemetrus. (1355: Anjouk. okmt. VI. 399.) Cives de S. Demetrio. (1362: gr. Zay cs. llt. A. 8.) Civitas Zenthdemeter. (1368: Dl. 5681.) Civis noster (regis) de Zawazenthdemeter. Civitas nostra Zenthdemeter. (1381: Dl. 33521. 33522; 1368: br. Révay cs. llt. Div. fam. I. 17.) (Civitas) Zawazenthdemet(h)er. (1385: Dl. 7137; 1388: Haz. okmt. VII. 425., 1399: Dl. 8482; 1404: Fejér, X. 4. 300., 1408: Koller. Ep. Quinqueeccl. III. 295., 1423: gr. Zay cs. llt. A. 19., 1451: Hunyadiak kora. X. 308. 309. l., 1497: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 9.) Civitas Sanctus Demetrius. (1388: Dl. 7430; 1391: Dl. 7668.) Mercatores de S. Demetrio. (1391: Haz. okmt. VII. 426.) Zauazentdemeter. (1399: Zichy okmánytár V. 140.) Zenthdemeter, Zenthdemether. (1425: Dl. 33556–7; 1465: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 5. és 6., 1492: U. o. n. 8. 1496–8: Dl. 34266.) Nicolaus Zankfy Plebanus in Zawazenthdemeter. (1458: gr. Zay cs. llt. A. 26.) Oppidum diui Demetrii, ad Sauum amnem situm. (Bonfini, i. m. 1606. évi kiadás 724. l.) Szent-Demeter tricesima filialis. (1498: Corpus Juris. Articulus 34.) 1344-ig két apátság állt itt, egy benczés és egy görög. (V. ö. 1339: Fejér. VIII. 4. 380–2.) Mint kereskedelmi hely is jelentékeny pont; a XV. század végén a nándor-fejérvári harminczad fiókja. A XIV. században (1381. 1388.) és a XV-ik elején kir. birtok volt. Később a Brankovics György rácz despota és a Hunyadiak kezére került, kik pl. 1451-ben bírják. (1459-ben),1465-ben, 1492-ben és 1497-ben az Ujlakiak, 1496–8 táján a bajnai Both András kezén találjuk. Polgárai 1381-ben Szakálas, Bartalfi, Kun, Maladin stb. nevet viselnek s már a IV. László király korában mentesek minden vámfizetés alól. – Ma Mitrovicza, a Száva mellett. (V. ö. a várnál és Szt. Iréne városnál is.)
Szent-Demeter. L. Száva-Szent-Demeter néven.
Szent-Iréne. (Szent-Erenye.) Prepositus ecclesie S. Irenei Syrmiensis. (1262: Theiner. Mon. hist. Hung. I. 212. 1., 1255: Theiner. Mon. Slav. Merid. 83.) Ecclesia, (alább: villa) S. Yrinei ubi episcopus Syrmiensis consuevit immorari. Canonici ecclesie S. Yrinei. (1309: – Mon. Vatic. I. 2. 321–2.) Episcopus in Syrmia … ad ecclesiam S. Yrinei. (1309: Mon Vat. I. 2 327.) Episcopus S. Irinei. (1309: Theiner. Mon. hist. Hung. I. 821., 1329: Dl. 2068:) Episcopus (de Kw et) S. Irenei. (1318: Knauz. Mon. Strig. II. 744.) Capitula (de Kw et) de Sancto Yreneo. (1326: Dl. 33676.) Capit. ecclesie S. Irinei et prelatus ipsius capituli. (1368: Dl. 5681.) Canonicatus et prebenda ac prepositura ecclesie S. Yrenei, Sirmiensis diocesis. (1389: Mon. Vatic. I. 3. 42.) A tatárjárás óta itt is székelt a szerémi püspök; itt volt második káptalana is. De, hogy hol állt maga e helység – nem tudtuk. A mai Ireg, mint Ortvay véli, nem lehet; e helység hajdan is az Ireg nevet viselé. (V. ö. Ortvay, Magyarorsz. egyh. földl. I. 350. és l. föntebb Ireg várnál.) Másfelé kell tehát kereskednünk. – Először is, mivel a szerémi püspökség az emlékek szerint a tatároktól való féltében helyezte át székhelyét Bán-monostoráról (a hol alapíttatott) Szent-Ernyére, utóbbi helynek minél távolabb kellett dél felé feküdnie Bán-monostorától. Másodszor. A hazánkban megfordult XV. századi olasz írók világosan írják, hogy a szerémi püspök székhelye az a régi híres Szerém város (értsd: ez is), melynek romjai még az ő idejökben is megvoltak. Ranzani szerint «Comitatus Sirmiensis, dictus a Sirmio, antiquissima et hodie Episcopalis sedis dignilate prestanti civitate. Antique urbis apparent adhuc vestigia quibus que fuerit ipsius magnitudo, satis declaratur». (M. Florianusnál, i. h. IV. 144.) Galeotti így ír: «Episcopatus ditissimus (Sirmiensis)», alább: «Sirmium oppidum, quod et monti nomen dedit» etc. (Schwandtnernél: Scriptores. Fol. II. 557.) Végül Bonfini szerint: «Syrmiensis conventus, a Syrmio metropoli civitate nominatus». (Dec. I. lib. 1. idéz. kiadás 23. l.) Azok a romok, melyekről Ranzani emlékezik, ma is láthatók Mitrovicz (a középkori Száva-SzentDemeter város) mellett, melyet az ősrégi Sirmiummal szokás azonosítani. Száva-Szent-Demeter maga azonban nem lehetett azonos Szerém várossal (mely kétségkívül szintén a püspökség és káptalana birtoka volt), mert a középkorban már igen korán állandóan Szt.-Demeter nevet visel, maga Bonfini is igy emlegeti, a kalocsai egyházmegyéhez tartozott, és sohasem volt a szerémi püspöké vagy káptalanjáé. Harmadszor. Megkülönbözteti e két várost némely XVI. századi térkép is, melyek (pl. az 1596. évi) Szent-Demeter mellett egy Sirmium vetus nevű várost is ismernek. – Már most, ha a régi Szerém városban, mint a rómaizáló humanista-írók állítják, csakugyan székelt a XV. században a szerémi püspök (a mit bizonyára el kell fogadnunk), e város nem lehet más, mint a melyben a Szent-Er(e)nyéről nevezett második székes-káptalan is állt, azaz a régi Szent-Er(e)nye vagy Szt-Iréne a középkori Száva-Szent- Demeter, azaz a mai Mitrovicz közelében. Itt állhatott a régi Szerém vár is (Castrum Syrmiensis), melynek azonban az Árpádkor után nyoma vész. (Pl. Castrum Syrmiensis. 1293: Árpádk. új okmt. XII. 549.) Ide kell helyeznünk a középkori szerémi kir. kamarát is, melyet (még a Mátyás király századában is) következőkép emlegetnek: Camera Syrmiensis, Camera de Syrmia. (1266: Fejér. IV. 3. 365.) Camera de Syrimia. (1343: Anjouk. okmt. IV. 349.) Camera in comitatu Syrymicnsi. (1415: Kapy cs. llt.) Camera cultelli Sirmiensis. (1454: Dl. 14839.) – Végül még csupán azt szükséges megjegyeznünk, hogy a pápai tized-lajstrom és (a pápai) oklevelek, a szerémi püspökről vagy püspákségről levén szó, olykor Bán-monostora várost (l. ott), mint e püspök másik székhelyét is nevezik Szerém városnak, a mi alig nagyobb következetlenség, mint mikor az oklevelek Kő várost, mely pedig a Duna bácsi partján terült el, a szemközti Bán-monustorával azonosítják. (V. ö. SzávaSzent-Demeter város a.)
Szerém. L. Szent-Iréne vagy Szent-Er(e)nye város a. – V. ö. Bánmonostora város a. is.
Szurok. (Szetrug.) L. Valkómegyében, Sztrug városnál.
Zeml(y)én. (Zemplén.) Mercatores de Zemlen. (1287: Árpádk. uj okmt. IX. 453.) Zemelinium superior et inferior. (Páp. tiz.-l. 175.) Semilium superior. Semelina inferior. (U. o. 412.) Civitas Zemlyen. (1368: Dl. 5681.) Zemplen. (1481: Huny. kora. X. 308. 309.) Oppidum Semlyn. (1458: Bonfini. Dec. III. lib. 8., id. kiad. 491. l.) Zemlin. (Ranzani. M. Florianus, i. m. IV. 164.) 1451-ben a (Hunyadiak és) Brankovics György rácz despota kezén találjuk. 1173-ban és 1521-ben vár is állt itt. A mai Zimony. (V. ö. Soppron. Monographie von Semlin und Umgebung. Semlin. 1890.)
Ősszesen: 14 város.
