Az úrbéri törvényjavaslatok utóélete

Full text search

Az úrbéri törvényjavaslatok utóélete
A “hűbéri” maradványok kérdését persze a rendkívüli körülmények ellenére sem lehetett tartósan szőnyeg alá söpörni. Így 1849 elején (már Debrecenből) kormánybiztost küldtek ki Szatmár megyébe a még mindig robotoltató földesurak ellen sűrűn érkező panaszok kivizsgálására.134 AZ OHB-hez a másik oldalról, a földesuraktól is érkeztek beadványok épségben maradt jogaik bitorlásáról, illetve a tulajdon biztonságának megrendüléséről. Mándi Péter Szatmár megyei birtokos mintha csak Deák szeptemberi jóslatainak pontos beteljesüléséről tudósítana: az úrbéresek “ingyen-kapása a majorsági telkűeket hasonló tulajdon-kapási vágyakra bátorítván, a törvényhozó testület itt is igényekre jogosítá őket kihírlelt beszédei s irataival”; szerinte már “a communismus előestvéjét ünnepli népünk”. A kormánybiztos (Szárazberky Nagy József bihari képviselő) javaslata alapján készített aztán Nagy Károly, az igazságügy-minisztérium államtitkára egy tervezetet135, amelyet Kossuth kormányzóelnöki rendelet formájában emelt jogerőre a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének napján. A rendelet – Deák javaslatának szellemében – kimondta, hogy vitás esetekben mindig a földesúr lesz köteles bizonyítani a vitatott föld majorsági voltát. Míg ez meg nem történik, a telek úrbéresnek, azaz állami kárpótlással felszabadultnak tekintendő. Átvette a rendelet Szentkirályi Móric márciusi értelmezését is, amikor úrbériségnek tekintett minden olyan jobbágyi birtokot, amely után állami adót fizettek.136 Ezekkel a jogelvekkel a gyakorlatban tovább tágította a jobbágyfelszabadítás körét, de végleges megoldást minden függő kérdésben továbbra sem hozott.
KLÖM XIV. kötet 453-455. p.
KLÖM XIV. kötet 768-769. p.
Kossuth Lajos Kormányzóelnöki iratai. S. a. r. Barta István. Budapest, 1955. KLÖM XV. kötet, 43-46. p.
511849. május tavaszán, az országgyűlés utolsó debreceni ülésén Szemere Bertalan miniszterelnök bejelentette, hogy a Pesten tartandó első ülésen a Ház elé fogja terjeszteni “az úrbéri viszonyok megszüntetését és a kárpótlást illető törvényjavaslatot”.137 A törvényi szabályozásra azonban már nem kerülhetett sor. Vukovics Sebő igazságügyminiszter júniusban Tóth Lőrinc segítségével, az addig benyújtott javaslatok felhasználásával elkészítette ugyan a törvény tervezetét, de a hadiesemények már nem adtak időt ennek országgyűlési tárgyalására: az egyetlen pesti ülés már csak arról tanácskozhatott, hogy hova tegye át a székhelyét. Vukovics több képviselőt is bevont az előkészítő munkába, vitáik kicsiben megelőlegezték a várható országgyűlési diszkussziót. Az elkészült javaslat (amelynek egy példánya sem ismert, tartalmát Vukovics emlékirataiból ismerjük) a majorsági jobbágyokra, valamint a telepítvényes falvakra is kiterjesztette az állami kármentesítést, a kocsmáltatási jogot pedig kárpótlás nélkül törölte volna el.138
Pap Dénes: A parlament Debrecenben. Lipcse, 1870. II. kötet 251. p.
Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. S. a. r. Katona Tamás. Budapest, 1982. 122-125. p.
A fegyveres harc kirobbanása után a császári kormányzat is igyekezett megnyugtatni és megnyerni a parasztságot. 1848 őszén-telén három kiáltványban is elismerte és megerősítette a jobbágyfelszabadítás érvényességét. A birtokosok megnyugtatására viszont közhírré tették, hogy csak az áprilisi törvényeket ismerik el, de pl. a szőlődézsma eltörléséről szóló országgyűlési határozatot nem. A császári seregek által megszállt területen pedig határozott fellépéssel a gyakorlatban adták tudtára a fennmaradt szolgáltatásokat megtagadóknak, hogy nincs szándékukban az úrbéri viszonyok felszámolását a parasztság érdekeinek megfelelően lezárni.139
Für Lajos: Jobbágyföld – parasztföld. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, I. kötet 41. p.
Az úrbéri viszonyok felszámolásának befejezése az önkényuralom feladata lett. A végleges szabályozást az 1853. március 2-án kelt úrbéri pátens tartalmazta. A pátenssel mind Deák törvénytervezetéhez, mind az 1848-49-es rendeletekhez képest hátrányosabb helyzetbe került a parasztság. A majorsági földeken élők sorsát gyakorlatilag a földesurak kezébe adta, még az önmegváltás lehetőségét sem biztosította nekik. Az irtásföldek jelentős részét a földesurak által visszaválthatónak minősítette, a maradványföldek és a szőlők megváltását pedig a volt jobbágyságra hárította át. Az úrbéri pátens 52következtében a parasztok elveszítették az általuk bírt föld 3-4 %-át, 20 %-át pedig önerőből kellett megváltani. A kincstári érdekek védelme mellett ezzel egyben az összbirodalmi szabályozáshoz közelítették az úrbéri viszonyok felszámolásának módját.140
Szabad György: Az önkényuralom kora (1849-1867). In: Magyarország története 6. kötet. Főszerk. Kovács Endre. Budapest, 1979. 530-537. p.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi