SZÖGYÉNY LÁSZLÓNAK. PESTEN, deczember 14-én 1854.
SZÖGYÉNY LÁSZLÓNAK.
PESTEN, deczember 14-én 1854.
[76]
PESTEN, deczember 14-én 1854.
[76]
Különösen tisztelt kedves barátom! Ágyból írom e sorokat; pár hét óta beteg vagyok, de írok mégis, mert biztos alkalmam van Tóth Lőrincz által e levelet hozzád juttatni. Midőn az őszszel szíves soraidat vettem, azt hittem, hogy azokra szóval felelhetek, mert szándékom volt, Pestre jöttöm előtt, Bécsbe rándúlni, azonban ez meg nem történhetett, mióta pedig itt vagyok, folyvást betegeskedem. De remélem, még a télen Bécsben látlak. Addig is tehát csak annyit írok, hogy értem, méltánylom és teljesen helyeslem nézetedet, és ha azon becsűlés és tiszta, ingatatlan tisztelet, melylyel irántad vagyok, növekedhetnék, bizonyosan növelné az, hogy áldozatúl hozod idődet, örömeidet, nyugalmadat helyzetednek csak azért, hogy valami jót eszközölhess közügyre és egyesekre, s nem riadsz vissza még akkor sem, midőn a kivihető igen csekély.
223Isten áldjon és erősítsen jó szándékodban. Te bírni fogod minden jóknak becsűlését. Isten veled. Tisztelő barátod
DEÁK FERENCZ.
Jegyzet. Szögyény 1854-ben le akart mondani birodalmi tanácsnoki állásáról, de utóbb ebbeli szándékát megváltoztatta. Hívatalban maradása okait közölte Deákkal s arra írta Deák a föntebbi levelet.
