A TÖRVÉNYEK MAGYARÁZÁSÁNAK JOGÁRÓL.
A TÖRVÉNYEK MAGYARÁZÁSÁNAK JOGÁRÓL.
Andrássy Gyula gr. miniszterelnök, a képviselőháznak 1869. junius 2-dikán tartott űlésében, a válaszfölirat tárgyalása alkalmával, felelt az előtte szólott Tisza Kálmánnak azon vádjára, hogy a kormány rendeleteivel a választásokra a törvény által nem engedett befolyást gyakorolt, s válaszában a többek között azt mondotta, hogy: «midőn az országgyűlés együtt nincs, a törvényt magyarázni joga csakis a kormánynak lehet». 194A képviselőháznak junius 3-dikán tartott űlésében Simonyi Ernő a miniszterelnök nyilatkozata ellenében hivatkozott az 1790/1. 12. törvényczikkre, a mely szerint a törvényeket magyarázni az országgyűlésen kívül nem szabad, s fejtegette, hogy ha a kormánynak joga van a törvényeket magyarázni, akkor vége van az alkotmánynak. Simonyi után fölszólalt Andrássy gr. és kijelentette, hogy ő nem azt mondotta, hogy a törvények magyarázásának joga a kormányé és nem a fejedelemé, nem az országgyűlésé; hanem azt mondotta, hogy ha az országgyűlés nincs együtt, minthogy a végrehajtás a kormány kötelessége, egyszersmind a törvények magyarázata is a kormány kötelessége. Alkalmazva ezen elvet az esetre, a melyre Tisza czélozott, Andrássy kifejtette, hogy az 1848-diki ideiglenes választási törvény különböző magyarázatokra adott alkalmat, s a megyék és városok különféleképpen magyarázták azt. A kérdés már most az, hogy midőn azon tényezők, a melyek a törvénynél fogva hivatva vannak a törvény értelméről magyarázatot adni, nincsenek jelen, kinek van joga erre a magyarázatra olyankor, midőn a magyarázat absolute szükséges, mert a törvény kétes. Helyesebb-e azon nézet, hogy minden megyének, minden városnak külön van joga magyarázni a törvényt saját kedve szerint; vagy pedig helyesebb azon értelmezés, hogy ilyenkor a kormánynak van arra joga? Minthogy az előtte való napon tett nyilatkozatát csakis így értette, úgy vélte, hogy az egyátalában nem ütközik a törvénybe.
A képviselőháznak junius 8-dikán tartott űlésében Tisza Kálmán előadta, hogy a miniszterelnöknek junius 2. és 3-dikán tett nyilatkozatai, «valódi értelmökben véve, megsértik a törvényt, veszélyeztetik magát az alkotmányosságot, a kormány azon törekvését jelzik, hogy magát a törvény és a törvényhozás fölé helyezze, s arra mutatnak, hogy a végrehajtási és törvénymagyarázási jogkört nem helyesen értelmezi». Az aggodalmak eloszlatása czéljából fölszólította tehát a miniszterelnököt, fejtse ki tisztán és részletesen, minő értelmet kiván szavainak tulajdonítani.
Andrássy gr. junius 11-dikén következőleg felelt a kérdésre: «Én egy perczig sem vontam kétségbe azt, hogy a jog, törvényt alkotni, eltörölni, módosítani és törvényszerűleg magyarázni, egyedül és kizárólag a törvényhozást illeti. De más részről állítottam és állítom, hogy a kormánynak nem csak joga, de kötelessége is az iránt intézkedni, hogy a törvény minden akaratlan vagy szándékos félreértés ellenében megvédve, a maga valódi értelmében hajtassék végre, a mi pedig nem képzelhető a nélkül, hogy a végrehajtó közegek a törvények értelme iránt kellőleg tájékozva legyenek. 195E két tételből önként következik, hogy midőn azt mondám, hogy a kormánynak bizonyos esetekben joga van a végrehajtásra szükséges magyarázatot adnia: nem törvényerejű magyarázatot értettem és érthettem, hanem csakis azon magyarázatot, mely arra szükséges, hogy a törvény híven és pontosan hajtassék végre. Ezen jog gyakorlatát pedig úgy értem, hogy a kormánynak minden egyes concret esetben kötelessége és joga, midőn azt a törvénynek pontos végrehajtása szükségessé teszi, saját felelősségére utasítást és valahányszor szükséges, abban és az által magyarázatot adnia.»
Ezen nyilatkozat után, a melyről azt hitte, hogy megnyugtatja a képviselőket az iránt, hogy neki nem volt szándéka a kormány részére oly tért elfoglalni, a mely őt törvényesen meg nem illeti, azon czélból, hogy ezen incidensnek a közügyre hasznos eredménye lehessen, Tiszához és azokhoz, a kiknek nevében interpellatióját előterjesztette, a következő kérdést intézte: «Vajjon a t. képviselő urak nézete szerint jogában áll-e a kormánynak, midőn egyes törvényt a végrehajtás organumai különbözőleg, sőt a törvénytől eltérőleg s néha azzal ellenkezőleg magyaráznak, minden egyes concret esetben saját felelősségére utasítást adni, s tartoznak-e az illető közegek azt elfogadni? Igen, vagy nem?!»
Andrássy gr. nyilatkozata után Tisza azt kérte, hogy midőn a miniszterelnök egyfelől felelt az interpellatióra, másfelől meg ő hozzá intézett interpellatiót: a válasz tárgyalása a legközelebbi napok valamelyikére tűzessék ki, mire az elnök a következő kijelentést tette: «Minthogy az interpelláló képviselő úr sem azt nem jelentette ki, hogy megnyugszik a feleletben, sem azt, hogy nem: a miniszterelnök úr válaszára a legközelebbi napokra tartja fönn nyilatkozatát, s ez akkor napirendre fog tűzetni.» Midőn ezután a jobboldali képviselők közül többen a miniszterelnök válaszának tudomásul vételét sürgették, Tisza kijelentette, hogy ha ezen fegyverrel akarják őket elnémítani, más úton szereznek majd alkalmat a kérdésnek szőnyegrehozatalára.
Deák Ferencz: T. ház! (Halljuk!) A miniszterelnök úr a hozzá intézett interpellatióra felelt. A házszabályok szerint válaszát vagy tudomásul kell vennünk, vagy tárgyalásra kitűznünk. Mindenekelőtt tehát az a kérdés, hogy magát az interpellatióra adott feleletet tudomásul veszszük-e, vagy külön akarjuk tárgyalni?
Ez az egyik része a dolognak.
Ettől egészen különböző a másik rész. Mert miután a miniszterelnök 196úr felelt az interpellatióra, ő kérdést intézett az interpelláló úrhoz, még pedig nagyfontosságú kérdést, és az interpelláló úr erre azt felelte, hogy e kérdésre igenis felel. A miniszterelnök úr nem azért intézte e kérdést, hogy rhetorikai phrasis legyen; hanem azért, hogy midőn e kérdésre az interpelláló felel, a ház nyilatkozhassék. A miniszternek tudnia kell, hányadán van a ház nézetével erre a dologra nézve. Azért az interpelláló előtt, kihez kérdést intéztek, elzárni az útat, hogy arra felelhessen, absolute nem lehet; annál kevésbbé, mert a miniszterelnök maga is azért intézte e kérdést, hogy feleletet kapjon.
Én tehát azt hiszem, mondja ki a ház a miniszterelnök úrnak az interpellatióra adott feleletét illetőleg, hogy azt tudomásul veszi-e, vagy új tárgyalásra akarja kitűzni. Én részemről megnyugszom benne, és tudomásul veszem. Azonfölül, a miniszterelnök úrnak Tisza Kálmán képviselő úrhoz és általa többekhez intézett kérdésére nézve Tisza Kálmán képviselő úrnak fönmarad joga, nyilatkozata szerint feleletét előterjeszteni. (Élénk helyeslés balfelől.)
