VI. AZ ÖNÁLLÓ FEJEDELEMSÉG UTOLSÓ ÉVTIZEDEI (1660–1711)
VI. AZ ÖNÁLLÓ FEJEDELEMSÉG UTOLSÓ ÉVTIZEDEI (1660–1711)
Az erdélyi fejedelemség utolsó fél évszázada történetének nincs önálló és a politika, társadalom, gazdaság, művelődés területeit átfogó összefoglalása. Az erdélyi történet egész folyamatán áttekintő régebbi és újabb munkák ugyan megkülönböztetett figyelmet szentelnek ennek a korszaknak, de részletesebb vizsgálatába nem bocsájtkoznak: JOSEPHUS BENKŐ: Transsilvania, sive Magnus Transsilvaniae Principatus. Claudiopoli 18342; KŐVÁRY L., Erdély; SZILÁGYI S., Erdélyország; TEUTSCH; C. DAICOVICIU–ŞT. PASCU–T. MORARIU etc., Erdély története (Szerk. M. CONSTANTINESCU. Bukarest 1964).
1154Fejezetünk az 1951 óta megjelent irodalom lehetőleg teljes számbavételére (a román nyelvű munkákból LIPCSEY ILDIKÓ készített fordításokat) és önálló levéltári kutatásokra épült. Mindazonáltal nem készülhetett volna el a romániai magyar történetírásnak az elmúlt negyedszázadban végzett és korszakunkra vonatkozóan kiemelkedően jelentős teljesítményei nélkül, amelyeknek elvi alapjait JAKÓ ZSIGMOND vázolta fel (Bevezetőül címmel a Műv. T. I. kötetében), és amelyeknek eredményei a Kriterion Könyvkiadó forráskiadvány-sorozatában, továbbá a Téka sorozatában, tanulmányköteteiben és monográfiákban láttak napvilágot. Megkülönböztetett hangsúllyal kell végül kiemelnünk a korismeret szempontjából is az EMSzT eddig megjelent köteteit.
1. AZ ÁLLAMISÁG ÁTMENTÉSE
2. ÚJRASZERVEZŐDŐ GAZDASÁG, ÁTRÉTEGZŐDŐ TÁRSADALOM
3. HARC A MAGYAR ÁLLAMISÁGÉRT
4. A HABSBURG CSÁSZÁR OLTALMA ALATT
5. II. RÁKÓCZI FERENC FEJEDELEMSÉGE
6. EGYSÉG ÉS MEGOSZTOTTSÁG A MŰVELŐDÉSBEN
7. VIRÁGOS RENESZÁNSZ, SZÜLETŐ BAROKK
