AZ OSZMÁN-TÖRÖKÖK ELŐDEI
AZ OSZMÁN-TÖRÖKÖK ELŐDEI
Nagy tettekre csak olyan emberek képesek, akik mernek álmodni. Ilyen ember volt Oszmán is, a világtörténelem egyik legnagyobb birodalmának alapítója és névadója. Egy apró török törzs nevenincs főnöke volt csak, amikor állítólag a következő álmot látta: „[Egy ismerős, szentéletű ember] melléből hold kel fel, feléje száll és egyenest az ő mellébe megy be. Abban a pillanatban a köldökéből fa nő ki, melynek árnyéka betakarja a földet. A fa árnyékában hegyek magasodnak, a hegyek tövéből vizek fakadnak. Az emberek isznak, kertet öntöznek, és közkutakat táplálnak a vízből.” A látomás megfejtését az álombéli bölcstől kérte, aki azt a nagyszerű hírt közölte vele, hogy ivadékai egy világbirodalom uralkodói lesznek.
Ha az oszmán civilizációt képletesen az álombéli terebélyes fával azonosítjuk, akkor azt mondhatjuk, a fa gyökerei három irányból, háromféle táptalajból szívták az éltető nedveket. Az első a belső- és közép-ázsiai nomádok világa, ahol a török népek a történelem színpadára léptek, s ahonnét kiindulva az iszlám világ uraivá váltak. A második az iszlám civilizáció, amely a hódító törököket gyökeresen átalakította, de amely a törökség hatására maga is sokat változott. A harmadik a keletrómai vagy bizánci kultúra, amelynek megtermékenyítő hatása nemcsak a klasszikus iszlámban, hanem a szomszédságába sodródott, majd területét elfoglaló különféle török népek életében is lépten-nyomon kimutatható.
Ötükentől Bagdadig: oguzok és szeldzsukok
Perzsiától Rúmig: Bizánc és a szeldzsukok
Rúmtól Turkiáig: a kisázsiai szeldzsuk állam
A mongol hódítás – új nagyhatalmi rendszer a Közel-Keleten
