4. A Habsburg hadvezetés egyik legégetőbb problémája: a magyarországi természeti viszonyok és a helyismeret hiánya
4. A Habsburg hadvezetés egyik legégetőbb problémája: a magyarországi természeti viszonyok és a helyismeret hiánya
A bécsi hadvezetésnek az ismertetett finanszírozási és hatásköri problémák mellett az 1560-as évek második feléig az új védelmi rendszer megszervezésekor a magyar hadszíntéren még számos egyéb problémával kellett megküzdenie. Különösen nagy nehézséget jelentett, hogy Ferdinándnak és magyarországi híveinek nem pusztán a törökökkel, hanem még a szultán vazallusával, Szapolyai Jánossal, majd fiával, János Zsigmonddal is külön háborúkat kellett folytatnia, amelynek főbb eseményei túlnyomórészt Magyarország keleti–északkeleti, Bécstől már viszonylag távoli területein zajlottak. Az 1530–1550-es években emellett Ferdinánd király még nem rendelkezett elegendő, a törökök hadviselését és a magyarországi politikai–katonai viszonyokat ismerő osztrák főtiszttel, kapitánnyal és hivatalnokkal sem. Ezen a helyzeten egy kissé pusztán 19az enyhített, hogy – miként említettük – a mohácsi csatát megelőző fél évtizedben már voltak olyan osztrák nemesek és katonák, főleg Krajnából, Karintiából, Stájerországból és Alsó-Ausztriából, akik a horvát–szlavón bánság területén hosszabb-rövidebb időre megfordultak egy-egy magyar–osztrák törökellenes akció alkalmával.26
26 Thallóczy Lajos–Hodinka Antal: Magyarország melléktartományainak oklevéltára (Codex Diplomaticus Partium Regno Hungariae Adnexarum) I. köt. A horvát véghelyek oklevéltára. 1490–1527. Bp., 1903. passim (Monumenta Hungariae Historica, I. osztály: Diplomataria Köt. XXXI.) Vö. még Rothenberg, G. E.: Die österreichische Militärgrenze, i. m. 24–29.
Mindezek ismeretében nem véletlen, hogy Ferdinánd király az 1526 utáni zűrzavaros másfél évtizedben éppen ezeket, a Magyarország déli részein már bizonyos katonai tapasztalatokat szerzett főtiszteket (például idősebb Niklas Graf zu Salmot, Bécs 1529. évi neves védőjét, majd Hans Katzianert vagy Leonhard Freiherr von Velst27) rendelte a Magyarországon szolgáló osztrák–német zsoldoscsapatok élére. Ezen hadvezérek parancsnoksága alatt kezdődött meg azután annak az új, főként osztrák származású főtiszti rétegnek és hadügy-igazgatási személyzetnek a kialakulása, amelynek a felemelkedési lehetőséget felismerő tagjai később az Udvari Haditanács vezetőségét, valamint a határvédelmet irányító és utánpótlását biztosító, szakértő hivatali apparátus-gépezet oly fontos alkotóelemeit jelentették.
27 Salm életpályájára: Newald, Johann: Niclas Graf zu Salm. Eine Historische Studie. In: Berichte und Mittheilungen des Alterthums-Vereines zu Wien 18. (1879) 1–122. és Uő.: Niclas Graf zu Salm. Nachträge zur Biographie desselben im XVIII. Bande der Berichte und Mitteilungen des Altertumsvereins zu Wien. Wien, 1884.; Katzianer tevékenységére a magyarországi hadszíntéren: Apfelauer, Richard: Hans Katzianer, ein Feldherr Ferdinands I. Wien, 1939. (Phil. Diss.); Vels életútjának vázlata: Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története 1526–1598. A győri vár töröktől való visszafoglalása 400. évfordulójának emlékére. Győr, 1999. 265–266.
Mindezen problémákon túl a Mohács utáni évtizedekben a bécsi politikai és katonai vezetés számára az egyik legnagyobb nehézséget a magyarországi földrajzi–természeti viszonyoknak és a helyismeretnek a hiánya okozta. Pedig az oszmánok és a Szapolyaiak elleni expedíciók sikeres végrehajtásához és mindenekelőtt az új védelmi rendszer kiépítéséhez, majd hatékony működtetéséhez ez nélkülözhetetlen volt – miként mindezek megismerése napjaink kutatói számára sem lehetséges másként, mint a hadi eseményeket és a védelmi rendszer szervezetét bemutató térképek segítségével. A határvédelem ugyanis nem pusztán kisebb-nagyobb várak és őrhelyek rendszere kellett, hogy legyen, hanem olyan védelmi hálózat, amely a lehető legnagyobb mértékben támaszkodik a kedvező természetföldrajzi adottságokra, elsősorban az igen sűrű magyarországi vízhálózatra, a mocsarakra és a hegyvonulatokra. Azaz a bécsi udvar hadvezetésének a különböző nagyságú, jelentőségű és 20stratégiai fontosságú várakból, palánkokból és strázsaházakból úgy kellett egy jól tagolt várláncolatot létrehoznia, hogy ennek a mesterségesen kialakított várhálózatnak az elemeit a természet adta védelmi rendszerhez igazítsa. Az új határvédelem megszervezőinek igen nagy érdeme, hogy mindezt felismerték és a lehetőségekhez mérten igyekeztek is megvalósítani.28
28 A természetföldrajzi adottságok és a határvédelmi rendszer kapcsolatára újabban a történeti ökológiai kutatások irányították rá a figyelmet. Várkonyi Ágnes, R.: A párbeszéd esélyei. (A végvárrendszer-kutatások humánökológiai megközelítéséről) In: Végvár és környezet. Szerk.: Petercsák Tivadar és Pető Ernő. Eger, 1995. 7–31.; Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén. In: Uo. 163–172. és legújabban Uő.: Tata helye és szerepe a végvári rendszerben a 16. század utolsó harmadában. In: Tata a tizenötéves háborúban. (Tatán 1997. május 23-án megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga.) Szerk.: Fatuska János–Fülöp Éva Mária–Gyüszi László. Tata, 1998. 45–49.
