Eger
Eger
Mint már említettem, az uralkodó 1572 júliusában, több másikkal szemben, Baldigara tervét fogadta el az egri vár átépítésére.163 A probléma csupáncsak az, hogy nem lehet megállapítani, e terv az ebből az időből fennmaradt rajzok között van-e, s ha igen, melyik az.
163 L. a 108. jegyzetet.
Mielőtt rátérnék ismertetésükre, szólnom kell Eger földrajzi helyzetéről, mivel az alapvetően meghatározta a tervezést, s a lehetséges építészeti megoldásokat. A középkori vár, a későbbi belső vár egy, a 241 méter magas Almagyari hegy nyugati oldalán lévő, kb. a 190-200 méteres szinten elterülő platón épült, az alatta vezető fontos útvonal ellenőrzésére. A plató nyugati oldala majdnem teljes félkörben meredeken szakad alá a mintegy 30 méterrel lejjebb fekvő völgybe. Mindebből következik, hogy míg nyugat felől a vár jószerével támadhatatlannak bizonyult, addig kelet felől épp ellenkező volt a helyzet. A vár még a tűzfegyverek megjelenése előtt épült, amikor a hajító- és vetőgépek, csekély hordtávolságuk miatt, még nem tudták kihasználni a vár fölé magasodó Almagyari hegy és a Királyszéke magaslat nyújtotta előnyöket. Gyökeresen megváltozott a helyzet a tüzérség megjelenésével, amely a XVI. században már hathatósan tudott élni az ilyen terep adta lehetőségekkel. E fenyegetés elhárítására az egyik módszert a védelem szakaszolása jelentette, amely az erősség külsőés belső várra történt felosztásával valósult meg.164
164 A vár korábbi történetére l. Pataki 1934, 4–16; Sugár 1971, 14–20.
Az 1568-72 közötti időszakból összesen hat alaprajz maradt fenn a bécsi Kriegsarchiv térképgyűjteményében.165 Baldigara egri működése szempontjából négy tervrajz lényeges.166 Közülük kettő Franz von Poppendorf főhadszertárnoktól167 43(fol. 13. és 18.),168 kettő pedig Baldigarától származik (fol. 12. és 17.).169 Három példányon 1572 márciusi dátum olvasható, de nagyon valószínű, hogy a negyedik is akkortájt készült. Mindegyik rajz az egri vár nagyarányú, olasz rendszerben történő korszerűsítését célzó elképzeléseket tartalmazza. Poppendorf tervei is lényegesek, mivel közte és Baldigara között a források alapján bizonyosan szorosabb munkakapcsolat állt fenn, így terveik kétségkívül hatottak egymás elképzeléseire is.170 Már 1571 májusában, majd később, 1573 júliusában is elküldte véleményét Baldigarának.171 Együttműködésük bizonyítéka lehet, hogy mind a ketten lényegében azonos kiinduló alaprajzot használtak (még a rajzok mérete is csaknem megegyezik).
165 ÖStA KA Kartensammlung, G. I. h. 158. Mind a hat rajz ezen az egy leltári számon található, csak foliószámozásuk alapján lehet további megkülönböztetést tenni. E foliószámokat eredeti helyükön kapták: ÖStA KA HKR Akt. 1572 May No. 77. Exp.
166 A másik két rajz az egri vár átépítés előtti állapotát örökítette meg. Az egyik Pietro Feraboschónak tulajdonítható, és felirata szerint 1568. febr. 26-án keletkezett. Az alaprajz rectóján a következő felirat szerepel: „1568 gli 26 febrario vna zobia jo gionto jn agria”. Feraboscho januárban kapott parancsot arra, hogy utazzon Egerbe, s bizonyosra vehető, hogy valóban el is ment. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 148. Reg. fol. 93. és fol. 97. 1568 jan, ill. uo. Bd. 147. Exp. fol. 90. 1568 febr. A másik rajz Pataki szerint Mirandolától származik, és 1561-ben készült. Pataki 1934, 22. Felirata német: „Ain sonnder Model, wie baide daß Jnner vnnd Ausser schloß Zu Erla Pösser Zu beuesstigen, damit dan..iht die grosse Khatzen ain Jnnen schloß nicht dörfft Hinwekh geprochen werden. Jst allain von Berichts wegen Hirzue gelegen worden.”
167 1560-as évek második felétől főerődítési biztos (Oberstbaukomissar), 1578-tól pedig a Belső-Ausztriai Haditanács első elnöke volt. Pálffy 1999, 16, 34. jegyzet.
168 Fol. 18r.: „Popendorf Modell vom Baldigera abgerissen 20 Marty 72 gehört Zu seinen lenngen discurs.” Fol. 18v.: „Diß Modell der Herrn von Popndorf mainung, hat den Baldigara mit seinem discurs vbergeben. 20. Marty, 72.” (2. sz. kép) Fol. 13r.: „Popendorfs Modell, wie die 2 Schlösser [ti. Eger külsőés belső vára aneinander Zuhenken, Vltima Martj, 72.”, majd más kéztől: „Graf Niclasn v. Salm vnd deß v. Poppendorf Mainung”. (3. sz. kép) ÖStA KA Kartensammlung, G. I. h. 158. Niclas Graf zu Salm und Neuburg ekkoriban a Haditanács tagja volt. Hogy milyen formában vett részt a tervek kidolgozásában, arról egyelőre semmi közelebbit nem tudunk, hozzáértését azonban igazolja, hogy 1578–80 között a török elleni végvárrendszer főerődítési biztosaként is dolgozott. Pálffy 1998, 242–243. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért a foliószámmal hivatkozom az egyes tervekre.)
169 Fol. 12r.: „Deß Waldigara Modell C.”, majd más kéztől: „Allerlaj Modell vber Erla”. (4. sz. kép). Fol. 17r.: „2 schlosser aneinander, Baldigara Modell. Vltima Marty, 72.”. majd más kéztől: „A. Baldigara 2. schlösser aneinander”. Fol. 17v.: „Baldigera Modell wie das Jnner vnd ausser schloß an einander Zuhenkhen.” (5. sz. kép) ÖStA KA Kartensammlung, G. I. h. 158.
170 L. alább a „Kor- és munkatársak” c. fejezetet.
171 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 153. Exp. fol. 40. 1571. máj. 26., uo. Bd. 157. Reg. fol. 39. 1573. júl. 31.
Pataki Vidor is foglalkozott a tervek kapcsolatával: „A Haditanács tagjai közül ez időben várépítésben szaktekintély Poppendorf Ferenc és gróf Salm Miklós Ferenc. Együtt készítenek egy tervet, ebből Poppendorf-nak egy önálló terve sarjad ki. Erre Baldigara teszi meg észrevételeit s az eddigi tervek helyett újat terjeszt fel. (»A« terv.) A Haditanács a külső várra vonatkozólag neki ad igazat, meg is bízza a terv megvalósításával, arról azonban, hogy hogyan kapcsolódjék a külső vár a belsőhöz s milyen mértékű legyen a belső vár átalakítása, még 1572-ben is tárgyal a Haditanács Baldigaraval. E kérdésben Baldigaranak u. n. »C« részlet terve nyeri meg a jóváhagyást.”172 Pataki azonban semmilyen forráshelyet nem jelölt meg ezen állításokhoz, ami pedig a tervek elfogadásával kapcsolatosan alapvetően fontos volna.173 Salm és Poppendorf közös (?) terve (fol. 13.) március 31-i dátumot visel, míg a másik „kisarjadó” Poppendorf-féle terven (fol. 18.) a március 20-i dátum szerepel. E rajz versójának felirata világosan kimondja, hogy azt Poppendorf „Baldigaráról másolta”és „az ő [Poppendorf] hosszú diskurzusához tartozik”. A rectón levő megjegyzés szerint pedig Poppendorf a rajzot a hozzá tartozó vitairattal együtt átadta 44Baldigarának.174 Miután Baldigara „A” terve (fol. 17.) szintén március 31-i datálású, feltehetően arról van szó, hogy a 20-i terv kijavítására Baldigara és Poppendorf is készített egy-egy javaslatot, mely utóbbihoz esetleg Salm is megjegyzéseket fűzött. Kérdés most már, hogy a Baldigara-féle „C” terv (fol. 12.) hol helyezkedett el a sorban.
172 Pataki 1934, 26.
173 Pataki azt állítja, hogy a XVI. századi magyar várépítészetről írott tanulmányában találhatók a pontos hivatkozások. L. Pataki 1931, 126–127. A kritikus pontokra azonban ott sem található forrásmegjelölés, néhány jelzetet pedig a bécsi visszaellenőrzéskor sem találtam. L. a 4. jegyzetet. Sajnálatos módon Pataki tévedéseit átvette az utókor is. L. pl.: Kozák 1968, 122–123.
174 L. a 168. és 169. jegyzetet. Feltehetően Poppendorf március 20-i keltezésű rajzához készült az az irat, amelynek ismeretlen szerzője, esetleg maga Poppendorf, szakmai szempontú kritikai észrevételeket tett Baldigara egri terveivel kapcsolatban, összevetve azokat Poppendorf elképzeléseivel. ÖStA KA HKR Akt. 1572 May No. 77. Exp. fol. 15–16. Az erősen sérült és nehezen olvasható irat töredékes szövegéből nehéz komolyabb következtetéseket levonni.
A tervek felirataiból egyértelműen kiderül, hogy a fő problémát mindkettejük számára a belsőés külső vár összekapcsolása és e pontok megerősítése jelentette, mert az valószínűleg meghatározta a többi bástya formáját is. Ám bizonyosnak látszik, hogy a meredek nyugati lejtő is sok fejtörést okozott nekik.175 Poppendorf a belsőés külső vár összekapcsolására a déli csatlakozási ponton az ott levő kiszögellés bástyává alakításával kielégítőnek látszó megoldást talált,176 az északi oldalon azonban, a vár belseje felé többszörösen megtört, hosszú falak védelméhez nem tudott megfelelő elrendezést kialakítani: korábbi, 18. foliószámú rajzán piattaformával kísérletezett, a későbbi 13. foliószámún pedig a meglevő védműveket (Zárkándy-bástya) toldozta. Gondolt viszont arra, hogy a külső vár elvesztése esetén a belső vár ebből az irányból is védhető legyen, ezért mindkét oldalra egy-egy befelé néző fél fülesbástyát, eléjük pedig árkot szánt. Poppendorf mindkét tervén megtartotta a vár eredeti formáját, s a külső vár északi és déli kurtinájának némi eltolását leszámítva a meglevő falak vonalvezetéséhez igazodott. Feltehetően ebből és a csatlakoztatás nehézségeiből adódott, hogy a vár sarkaira helyezett öt nagyméretű bástya formája, különösen a délnyugatié, szabálytalan lett. A meredek nyugati hegyoldal pedig szinte áthidalhatatlan nehézséget jelentett abból a szempontból, hogy az oda tervezett bástyák torka a plató tetejére esett, csúcsuk pedig a mintegy harminc méterrel alacsonyabban fekvő völgybe került.
175 Poppendorf a 13. foliószámú tervre rá is írta ezt a két nyugati kurtina mellé: „Der Perg khan Hie abgestuefft werden, das er an disem ort nit leichtlich Zugewingen ist”, ill.: „Hie Kan der Perg auc[h] abgestuefft werden”.
176 Jóllehet épp ezen ponttal kapcsolatban jegyzi oda saját kezűleg a 13. foliószámú tervre: „Aber Jch khan diseses forhaben durchaus nit loben, Es khan auch mit khainer Sicher Hait gemacht Werden. Poppndorff”.
Baldigara két terve lényegesen különbözik egymástól. A Poppendorféval egyidőben készült darab („A”, fol. 17.) szintén a vár sarkaira helyezett öt bástyát mutat, és úgy tűnik, a fent elmondottakkal megegyező problémákkal küzdött. Az északi csatlakozási ponton látszólag nem talált megoldást, a délin pedig egyszerűen megtoldotta a fal kiszögellését egy félbástyával. Itt is megtalálható a külső vár belseje felé néző két félbástya az előttük húzódóárokkal. A nyugati oldal bástyáit teljesen a völgybe telepítette,177 a szárnyak tövét pedig összekötötte a magaslaton levő régi falakkal. Baldigara minden bástyáját fülekkel tervezte. A bástyaszárnyak kialakításánál 45ügyelt arra, hogy az ott elhelyezendő lövegek a szomszédos bástyák homlokvonalait teljes egészükben végigpásztázhassák.178
177 Baldigara pontosan bejelölte a rajzon a hegy lábának vonalát, amivel egyértelműen megadta a bástyák szintbeli helyzetét is.
178 Ezt igen egyszerű ellenőrizni: elegendő a rajzon a bástyák homlokvonalára egy vonalzót illeszteni, s azonnal láthatóvá válik, hogy a a homlokvonalak meghosszabbítása nagyjából a szomszédos bástya szárnyának tövére mutat.
Midőn ezt a tervet eredetiben tanulmányoztam, feltűnt, hogy számos vonalat csupán valamilyen kemény, hegyes eszköz használata nyomán keletkezett, mindenféle színezés nélküli, vékony bemélyedés jelöl. Nem tudtam eldönteni, hogy ezek törölt vonalak nyomai, vagy szándékosan ilyen formában vitték fel a papírra (szerkesztővonal?). E vonalak és a körzőütötte lyukak segítségével fénymásolaton helyreállítottam a rajzot (5. sz. kép, szaggatott vonalak), s az eredmény nagyon érdekes lett. Ebből ugyanis nagy vonalakban annak a tervezetnek a képe bontakozott ki, amelyről Pataki azt állította, hogy később megvalósult.179 Következésképpen feltehető, hogy Baldigara ezen a rajzon dolgozta ki a terv következő, javított változatát. A helyreállított rajzon a három nyugati bástya a „végleges” helyére került, már látszik a belső vár szabályos ötszögű erődítése a hegy tövében húzott kurtinákkal, amelyek teljesen kiküszöbölték a magaslati különbség okozta nehézségeket. A külsőés belső vár csatlakozási pontjainál megjelent Baldigara kényszer szülte, de mégis zseniális megoldása: a belső vár északkeleti és délkeleti bástyája kifelé néző homlokvonalainak meghosszabbítása. Így az északkeleti bástya északi homlokvonala és annak folytatása lett a külső vár északi kurtinája, a délkeleti bástya déli homlokvonala pedig a déli csatlakozási pontra helyezett, délre néző hatalmas bástya hosszabbik homlokvonalának része lett. Ez az elrendezés bizonyos mértékig igazodott a régi fal vonalvezetéséhez.
179 Pataki 1936, 7. sz. képe ennek vonalrajza. Ezt újból kiadtam: Domokos 1997b, 192.; bizonyosan azon a rajzon alapul, amelyet Kozák Károly is közölt a bécsi Nationalbibliothek 8609. sz. kódexéből. Kozák 1968, 35. sz. kép. Ezen a rajzon a két keleti bástya szabályosabb formát kapott, továbbá a belső vár északkeleti bástyájának és a külső vár északi falából képezett félbástya északi füle már nem esett egybe.
A terv további érdekessége, hogy Baldigara a tipikusan az óolasznak mondott rendszerre jellemző mellékszárnyat alkalmazta, nyilván azért, mert úgy vélte, hogy ezáltal a kereszttűzhöz nagyobb számú fegyvernek lehet helyet biztosítani.180
180 Mellékszárny akkor keletkezett, amikor egy adott bástya homlokvonalának meghosszabbítása nem pontosan a kurtina és a szomszédos bástya szárnyának csatlakozási pontjára mutatott, hanem attól arrébb, a kurtinát metszette. Kialakulása Zastrow szerint abból ered, hogy az olasz rendszerben a bástyaszárnyak a kurtinára merőlegesen álltak, s emiatt az árkot pásztázóágyúknak a szárny mellvédjére nem merőlegesen, hanem ferde szögben kellett lőniük, amelynek szögét viszont az őket fedező bástyafül korlátozta. Ezért gondoltak arra, hogyha a bástyák homlokvonalát hátrébb húzzák, akkor a mellékszárnyon álló gyalogság lőfegyvereinek szintén ferde szögben leadott tüze kiegészíti a szárny lövegeinek hatósávját. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a mellvéd mögött lapuló katonák harc közben mindig a mellvédre merőleges szögben lőttek, majd gyorsan visszabújtak a fedezék mögé. Az újolasznak mondott rendszerben ennek a megoldásnak már nincs nyoma, helyette a szárnyak méretét növelték, és elővédműveket alkalmaztak. Zastrow 1839, 44–46.
Baldigara datálatlan, de bizonyosan a másikkal közel egyidőben szerkesztett rajzát („C”, fol. 12.), minthogy csupán a belső vár megerősítésének módját tartalmazza, 46Pataki részlettervként aposztrofálta.181 A helyreállított, avagy „láthatóvá tett” rajz ismeretében azonban jobban meghatározható ennek szerepe és keletkezési ideje. Ha ugyanis összehasonlítjuk a két tervet, látjuk, hogy a belső vár alaprajzi elrendezése szinte teljesen azonos, kivéve az északnyugati bástyát, amely a „C” terven lényegesen nagyobb. Mivel az „A” terv csupán szerkesztővonalakkal ábrázolja azt, ami a „C” terven már véglegesnek látszik, ebből (s természetesen a betűjelek sorrendjéből) következően ez utóbbi nagy valószínűséggel később készült. A rávezetett német nyelvű magyarázó megjegyzésekből182 úgy tűnik számomra, mintha Baldigara ezen tervéből eleve elhagyta volna a külső várat, megkísérelve a – csaknem – szabályos ötszögű formát alkalmazni.
181 Ezt a tervet Pataki is kiadta. Pataki 1931, 128–129 között. A kép mellett közli a feliratok fordítását is, amely azonban hiányos, s ami sokkal nagyobb probléma, hibás is.
182 L. a Forrásközlés III. sz. alatt.
A feliratok mutatják, milyen szempontokat vett figyelembe terveinek elkészítésekor, továbbá sokhelyütt rögzítik az elvégzendő feladatokat. Egyértelműen látszik, hogy terep és erődítmény szoros összefüggésében gondolkodott. A három nyugati bástya ezen a terven is teljes terjedelmében a völgyben fekszik a köztük levő két kurtinával együtt, noha mindegyiknél tisztában volt a terepviszonyokból fakadó hátrányokkal. Tényszerűen megállapította, hogy az amúgy magasabban fekvő„C” bástya nem tudja lefogni a Királyszéke ágyúit, így a „D” bástyát „ugyanazon magaslat teljesen a hatalmában tartja”. Épp ezért szükségesnek vélte, hogy a „C” bástyát a szokottnál magasabbra építsék. Szerinte a három nyugati bástya közül a középsőt a vártól északra fekvő, „P”-vel jelölt, kisebb magaslatról, a délnyugatit pedig az „E”-vel jelölt pontról lehet tűz alá venni. Ugyanez állt egyébként a délkeleti bástyára is, amelyet az Almagyari hegyre telepített ágyúk veszélyeztethettek. A Szentély- és a Zárkándy-bástyát feliratuk szerint le akarta bontatni,183 minthogy azokat semmiképp nem lehetett a készülő modern védőövbe illeszteni. A belső vár meglévő falait erősnek ítélte (A-val jelölt falak), csak földtöltést szándékozott mögéjük emelni, ahol nem a hegyoldalra támaszkodtak.
183 Ez később valóban bekövetkezett.
Bár Baldigara nem mondja ki, hogy külső vár falát is le kellene bontani, ám az odaírt jegyzet szerint azt a területet át kellene engedni az ellenség ágyúinak. Nyilván a külső vár árkát is feltöltésre ítélte, mondván, hogy az az ellenség rejtett állásául szolgálhatna. Mindebből úgy vélem, hogy Baldigara itt valóban nem tervezte a külső várnak az erődítménybe integrálását. Lehet, hogy a belső vár két keleti bástyájának tűzerejében bízott, amelyek a külső vár helyén levő egész területet végigpásztázhatták, továbbá abban, hogy a belső vár elég messze van a magaslatoktól, s az ellenség esetleg közelebb és lejjebb hozza ágyúit, a keleti bástyák uralta területre. A megmaradt belső várat viszont mély, contrascarpával ellátott árokkal akarta körülvenni, amelybe csak az Almagyari hegyről lehetett volna belátni.
Baldigara egri terveiben a belső vár ötszögű, nagyméretű bástyákkal történő megerődítését már a korszerű elképzelések közé kell sorolnunk. Ugyanakkor ezek ötvöződtek olyan kényszer szülte megoldásokkal, mint a korábbi falak nyomvonalának megtartása, vagy a külsőés belső vár csatlakozásának kialakítása, amely azonban 47a maga módján elmésnek és hatékonynak mondható. Igyekezett figyelembe venni a terepadottságokat is, ám a vár földrajzi helyzetének alapvető problémáját, a Királyszéke és az Almagyari hegy jelentette veszélyt ő sem tudta – véleményem szerint nem is lehetett – kiküszöbölni. Ehhez az egész várat máshova kellett volna építeni, amit a szűkös anyagiak eleve kizártak.
A korábban már említett, 1578 decemberében a Haditanács számára készített hosszú, huszonöt pontból álló jelentésében Baldigara alapvetően az egri építkezés technikai vonatkozásaival foglalkozott, miközben számos, a tervezéskor irányelvként követett tézist is megfogalmazott. Tartalma arra mutat, hogy a korábban elfogadott tervben csupán a legfontosabb alapvonásokat tisztázták, s így számos, külön-külön is lényeges részletet utóbb kellett kidolgozni, jobb esetben finomítani. Az irat értékét növeli, hogy a hozzá mellékelt rajzok egyike is túlélte az évszázadokat, bepillantást engedve Baldigara elképzeléseinek részleteibe.184
184 ÖStA KA HKR Akt. 1578 Dezember No. 108. Exp. fol. 1–11. L. a 6. sz. képet.
A jelentés huszonöt pontjából tizenöt foglalkozik konkrétan az egri vár építészetével (5-19.).185 Az 5-6. pont már csak azért is érdekes, mert ismételten rávilágít Baldigara tervezési módszerére. Az 5. pontban ugyanis a kurtinától számítva meghatározta a szárny hosszát (15 öl, kb. 28,5 m), a 6.-ban pedig a bástyák egyik alapméretét, a szárny és a kurtina csatlakozási pontja és a kurtináknak a bástyák torkában levő csatlakozási pontja (6. sz. kép, „E” jel) közti távolságot adta meg.186 Ebből megállapítható, hogy Baldigara az óolasznak mondott rendszerre jellemző metódust, vagyis a belülről kifelé tervezést alkalmazta. Ez azt jelenti, hogy a későbbi erődítmény formáját meghatározó sokszöggel a kurtinák vonalát jelölte ki, s ebből kiindulva szerkesztette meg a bástyákat.187 A 9. pontban a vár falainak, támasztóbordáinak (contraforti) vastagságát adta meg, külön meghatározva azt az alapoknál és bizonyos magasságban is.188 A kőfalazást pl. az övpárkányig mintegy 8 öl magasra, alul 4, felül pedig 2 öl vastagságúra méretezte. A mellvédek vastagságát 18-21 lábban189 (kb. 5,7-6,6 m), magasságát 6,5 lábban (kb. 2 m) adta meg. Minthogy a mellvédet földből döngölték, ez lehetővé tette, hogy szükség szerint bárhol lőrést készíthessenek benne.
185 A legfontosabb pontokat l. a Forrásközlés VI. sz. alatt.
186 Ez a fél bástyatorok (Halbkehle, demi-gorge), amely alapvetően meghatározza a bástya szélességét, s ezzel annak méretét, kövekezésképpen a rajta elhelyezhető tűzfegyverek mennyiségét. Glossarium 1979, 30.
187 A későbbiekben a tervezési eljárás pont fordítva történt, a sokszög csúcsaival a bástyák csúcspontjait adták meg, s befelé haladva szerkesztették meg a többi vonalat. Zastrow 1839, 42.
188 A támasztóbordák (Pfeilen, contraforti) nem csupán a kőfalat, hanem a földtöltést is tartották. A földet erősen közéjük döngölték, így az akkor sem dőlt ki az árokba, ha a követ már szétlőtték. A bordákat felül rendszerint boltívek kötötték össze, amelyek egyben a járószintet is erősítették.
189 1 bécsi láb = 31,6 cm. Bogdán 1990, 149.
A vár köré szárazárkot tervezett, hiszen a hegyi terepen vizesárkot nehéz lett volna építeni. Annak közepén húzódna egy keskenyebb vakárok, melynek aljába sakktáblaszerűen mélyedéseket vágnának. Ez viszont nyugati oldalon vízzel borított lenne, hogy az átkelő támadók belemerüljenek, és lőfegyvereik használhatatlanná váljanak.190 48Az árok belső védelmét a contrascarpába és az árok aljába süllyesztett árokoldalvédekkel kívánta javítani (10. pont).
190 Megfelelő párhuzamok hiányában jelenleg nem tudom pontosan értelmezi e pont második részét, amely szerint a keleti oldalon egy „gegen schach”-ot kellene létesíteni. Pataki szerint itt valójában egy aknafigyelő folyosóról (Engegenmine) van szó, amely a várfal és a contrascarpa tövében húzódott végig. Pataki 1941. 27. Ezt az értelmezést a szöveg és a megadott méretek megengedik, sőt, jelenlegi ismereteim szerint, ez az egyetlen lehetséges megoldás.
A szárnyak kialakításában egy újabb eredeti, máshol eddig nem tapasztalt megoldást alkalmazott: az alsóés a felsőágyúkazamaták tulajdonképpen külön-külön fület kaptak azáltal, hogy a felső, hátravont kazamatát a bástya helyén maradt része védte, míg az alsó kazamatát egy, a bástya helyén maradt részéből előreugró, csupán az alsó kazamata magasságáig emelkedő kisebb faldarab fedezte. Ennek tetejét pedig a felső kazamata előtti, az alsó kazamata tetejét képező lejtős résszel azonos szögben törte le. Ezáltal a felső kazamaták ágyúi ezen alacsony fül felett át tudtak lőni, tehát a felső kazamata oldalirányú pásztázási sávja nagyobb lett, ami több löveg elhelyezését tette lehetővé, amelyek így jobban le tudták fogni az előterepet (12.).191 A szárnyak lőréseinél pontosan meghatározta, hogy melyikből mekkora területet kell majd tűz alatt tartani: a kurtinához közelebbi belsőkből a kurtinától az árokig terjedő széles sávot, a külsők pedig a közvetlen előterepet, továbbá a szomszédos bástya és a kurtina közepe közti részt lőtték (13.). Ehhez fontosnak tartotta hozzátenni, hogy a bástyák ne legyenek túl hegyesek, mert ez a forma biztosítja a megfelelő pásztázhatóságot (14.),192 továbbá hogy a bástyák homlokvonalának rövidebbnek, a szárnyaknak viszont nagyobbaknak kell lenniük (15.). Ezek a gondolatok később az újolasznak mondott rendszer alaptételei közé tartoztak. Hosszan értekezett a kazamaták lehetséges elrendezéséről. A felsőt félig nyitottra tervezte, de elég alacsonyra, hogy az alsóállás mellvédjei takarják. Itt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy rövidebb homlokvonalú, de szélesebb és mélyebb bástyák kellenek, mert ez megengedi, hogy a lövegállásokat jobban hátravonják. Javasolta továbbá, hogy bár egy-egy kazamata minden szárnyon olcsóbb, de biztonságosabb, ha egymás fölött két, vagy akár három lövegállást létesítenek, főleg, mert ez a bástya méretének növelése nélkül is lehetséges. Ezt a megoldást a török hadsereg létszámfölényével indokolta, amely ellen tapasztalatai szerint csupán a többszörös kereszttűz hatásos (16.). Felbukkan elképzelései közt az ún. fausse braie (vagy ahogy a forrásban szerepel, „fosa brea”), a falak tövében körbehúzódó lövészállás is,193 amelyet elsősorban a hegyek felé eső oldalon szándékozott kiépíteni, 4-5 öl (kb. 7,6–9,5 m) magasságúra (H). Előnyeit a következőkben foglalta össze: a mögötte fedetten álló katonák tűzfegyvereikkel megakadályozhatják, hogy az ellenség benyomuljon az árokba; a bástyafalból az ágyúzás következtében kiomló anyagot megfogja; az ellenség csak a contrascarpa tetejéről tudja ágyúzni. Ezek alapján javasolta, hogy mindenütt építsék ki e védművet. A nagyobb nyomaték kedvéért elmondta, hogy ez nem eredményezne nagyobb költséget, mert ebben az esetben a fausse braie fölé magasodó falakat nem kellene mélyre alapozni, hiszen Egerben a talaj megfelelő. 49Ahol mégsem, ott bordázott és boltozott szerkezettel (I) épülne a fausse braie (17). A kazamaták megközelítésére és egymás közti összeköttetésére a bástyafalba belső folyosókat tervezett (F bástya), mondván, hogy így könnyebb az átcsoportosítás, és az ellenség sem tudja a védők mozgását figyelni (18).
191 L. mindehhez a 7. sz. képet, ill. Kozák 1969, 5, 8, 38. kép.
192 De itt is felbukkan a mellékszárny gondolata: a bástyákat a kurtináról is fedezni akarta.
193 L. erre: Domokos 1986, 52, 107.
A felsorolt elképzelések, a jelentésben szereplő indoklások tükrében, a legteljesebb tudatosságot mutatják, azt, hogy Baldigara alaposan és összefüggéseiben gondolta végig terveit. Ugyanakkor keveredni látszanak a régebbi és az újabb eljárások. A bástyák kialakításában már a szárny és a szomszédos bástya homlokvonalának viszonya került előtérbe, és nagy figyelmet szentelt a bástya formájának. Előrelépésnek kell értékelni a többszintes kazamaták alkalmazását is. Másrészt viszont Baldigara azt írja, hogy a bástyák homlokvonalát a szárnyakról (Streichwehr) és a kurtináról is pásztázni kell, ami arra utal, hogy itt is az 1572. évi terveknél már jelzett mellékszárnyról van szó, ami tipikusan az óolasznak mondott rendszerre jellemző megoldás.194
194 L. a 180. jegyzetet.
