A Nemzeti Színház környéke és tűzveszélyei

Full text search

A Nemzeti Színház környéke és tűzveszélyei
A Nemzeti Színház telke, amelyen fölépült, hajdan a török temető volt. (Absit omen! †††).
Még azután is sok törökvilágbeli állapot maradt körülötte.
A hozzá vezető utca torkolatát Hatvani Kapunak nevezték. Annak a Magyar utcai keresztezését még ékesítették a régi Pest bástyafalai. Az utcát záró szögletház neve volt a Zrínyi. Füstős tanyája valamennyi korhelynek, kártyásnak.
Az országút felől (most Múzeumgyűrű) állt a színház tőszomszédságában egy régi granárium; olyan magas, mint a színház maga: patkányok eldorádója. A másik oldalához a Kerepesi út felől támaszkodott hozzá a Griff: a főváros legrongyosabb, szutykosabb földszintes csárdája; szekérállással, széna-szalma boglyákkal az udvaron.
Innen feljebb aztán félbeszakadt a gyalogjáró kövezete. A legközelebbi ház egy urasági kastély; a múlt században hatalmas, nagy hírű mágnáscsalád megszálló helye: ez idő szerint lakatlan tanya, jó a fizetéstelen fiskálisnak meg a házfelügyelőnek. A tulajdonos főúr a börtönben ül, gyilkosság miatt; a nagy, két szárnyra épített kastély udvara egy nagy pocsolya, s annak a latyakja kiterjed az utcai gyalogjáróra is; esős időben lépésnyi távolban lerakott téglák teszik lehetővé az áthatolást. Pedig a színészek és színésznők többnyire arrafelé laknak. Egyszer aztán Réti koma (a vén csikós színész) arra a tréfás ötletre vetemedett, hogy összeszedett a Rákosparton egy zsák eleven békát, s azokat éjszaka beeregette a kastélyudvar posványába. Reggelre iszonyú kuruttyolást míveltek az ungok: az emberek összeszaladtak a csodájára. Erre a szégyenre mégis megemberelte magát a fiskális, és hozatott egynehány szekér kavicsot, azzal feltöltette a kastély udvarát, meg a gyalogjárót. Használhatott volna tímárcsert is hozzá, ahogy az Aldunasor házai előtt szokták trottoárnak, csakhogy az drágább volt.
Azt a nagy granáriumot kibérelte a színházigazgatóság a dekorációk számára; ott festették az új színfalakat is. Még akkor Telepy bácsi volt a mesterük.
Egyszer aztán a gyantafőzésnél kigyulladt az atelié: a laboránsok szétfutottak; a pajta teteje csakhamar tüzet fogott. Még akkor nem volt begyakorolt tűzoltó-dandár; mire az egyetlen városi fecskendő megérkezett, akkorra már ropogott füstben-lángban az egész tető.
A színészek és hölgyeik a színházudvarról nézték a pompás látványt. A színház tőszomszédjában volt. Egyszer valaki elkiáltja magát: „Hát a vasajtó!”
Mivelhogy a magazint egy vasajtó zárta el attól a fafolyosótól, mely a díszletraktárt a színtérrel összeköti.
A vasajtót bizony nyitva felejtették a festők.
Nosza, hamar a két elsőrendű drámai hős, Szigeti Józsi és Lendvay Marci, vizes pokrócokat ragadnak a kezükbe, úgy rohannak a színpadon át a folyosóra, amit már akkor megtöltött a sziporkákkal vegyes füst. A két dalia keresztültör a füstfellegen, megtalálja a vasajtót, ráfordítja a becsapó lángra, s bezárja vele a nyílást. Ezzel a hőstettel meg lett mentve a Nemzeti Színház a porig leégéstől, amihez ugyan közel volt.
De nem soká kellett várakozni az új veszedelemre. Következő esztendőben meg a másik szomszéd gyulladt ki. Valami részeg kocsis pipástul feküdt le a szénába, s a Griff korcsma lángba borult miatta. A Nemzeti Színház melléképületei voltak veszélyeztetve. Ekkor megint a fiatal színészek mentették meg a színházat a leégéstől; Lendvay, Szigeti, Hegedüs felmásztak a színház-igazgatósági épület tetejére, úgy oltogatták el a födélre hulló zsarátnokot. Persze csak a drámai színészek; az operisták féltek, hogy a torkukra megy a füst.
Egyszer meg én magam mentettem meg a Nemzeti Színházat a leégéstől. Macbethet adták, valamennyi színfaltoló, masiniszta mind el volt foglalva a kísértet-királyok tologatásával; én a proszcénium-színfal mögött álltam. Egyszer csak észreveszem, hogy egy színfali gázlámpa csövének a csavarja kiesik, s arra a tág lyukból karvastagságnyi lánggal tódul elő a gáz. Csak egy percnyi habozás, tétovázás, s az a gázláng felcsap a zsinórpadlásig, s a színpad lángba borul. Én azonban nem vesztettem el a lélekjelenlétemet. 1861 volt az év, magyar ruhát viseltünk: hirtelen lekaptam a fejemről az asztrakán süvegemet, s egy pillanat alatt elfojtottam vele a kiömlő gázlángot. No, hát nekem is van egy hőstettem, amivel dicsekedni lehet.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi