HARMADIK FEJEZET • „Vous sentez d’eau de Cologne”
HARMADIK FEJEZET • „Vous sentez d’eau de Cologne”
A király ezúttal egy kegyes intéssel bocsátá el a fiatal druszáját: vigyázzon, hogy a nyakát ki ne törje.
Azonban minden intézkedést megtett, hogy megtudja, ki az a – nem a hölgy –, hanem a tiszteletreméltó férj, aki tudtán kívül ilyen megtiszteltetésben részesül. Kémeket állíttatott fel minden kijárónál, ahol Trenk a tiszti lakhelyéről elmenni s ahová visszatérni volt kénytelen. Nem lett semmi sikere a kémkedésnek. A rendőrség ügynökei nem hoztak más értesítést, mint azt, hogy Trenk esténként a Spree mellett sétál – tudósok társaságában, azután rövid vacsorához ül a tiszttársaival a csárdában, onnan a takarodóra hazasiet a szállására. S a testőrtisztek lakása ott volt a királyi palotának egyik szárnyépületében, az istállók fölötti második emeleten. Az első emeletet fegyvertárnak használták.
Az éjjeli szolgálaton levő gránátos tisztek sem tudtak jelentést tenni afelől, hogy Trenk Frigyes a kapuzáró dobszó után ki s be járt volna a palota ajtaján. Még a folyosón sem találkoztak vele. A „fegyverre” trombitálás után pedig nyomban előjött a szobájából, és sietett le az istállóba, a paripájához, s ott volt a hadsorban a nyolc perc letelte előtt.
Egyszer éjfél után két órakor, nemsokára a klub feloszlása után, a király generálmarsot veretett, mellyel az egész helyőrség fegyverbe lett szólítva, a lovasság vágtatott minden irányból a királyi várlak felé, a gránátosok ostromlépésben siettek gyűlőhelyeikre: nyolc perc alatt csatarendben állt tízezer harcos.
A király maga is előlovagolt a kastélyból hadsegédei és testőrei kíséretében.
Azután egyenként magához szólítá a hadcsapatok parancsnokait, hogy a tábori jelszót megsúgja nekik.
E fülbesúgás alatt oly közel hajolt a király a vezéreihez, hogy az orcáik érték egymást.
Bizony pipaszagú volt valamennyi! Némelyiknél egy kis gyönge aromája a fokhagymának is volt érezhető.
Egyik sem „az”!
Egyszer aztán, mikor a fekete vértesek generálisához hajolt a király, megütődve kapta hátra a fejét.
– Ah! vous sentez d’eau de Cologne!
A vitéz főtiszt vállat vont. Hát mért nem volna szabad kölnivíztől illatozni a fekete vértesek generálisának?
S mi felháborodni valója van egyáltalában a királynak azon, hogy tábornokai közül melyik szokott kölnivízben mosdani éjfél után két órakor?
Az volt a baj, hogy ez a vitéz hadvezér éppen A. Z. herceg (uralkodó család ága) – és Amália princessznek a férje.
Az pedig a királynak legifjabb nővére volt: atyjának legkedvesebb leánya; a legszebb, a legszellemdúsabb korának hölgyei között.
Ma már minden stereotip kiadásban megtaláljuk azt az adatot, amit Trenk maga holtig eltitkolt.
A király alig tudott ura lenni haragjának.
A hadcsapatokat szemlére sem vette, chamade-ot fúvatott: kaszárnyáikba bocsátá valamennyit.
És amikor visszafordult a testőrei felé, Trenk Frigyesnek azt dörmögé félhangon.
– Kend infámis gonosztevő! Vigyázzon kend a fejére!
Azonban újabb inkvizíciót nem indított ellene.
Egy rejtély már ki volt találva.
Hogyan tud a légyottról itthon teremni a szerelmes oly meserövid idő alatt?
Ugyanabban a palotában lakik a tündérnője is, a várlak átelleni szárnyában, melynek udvari ablakai szemközt vannak a testőrtisztek lakásainak ablakaival.
Ennek tehát nem kell se kimenni éjjel a palotából, se visszajönni: helyben találja a paradicsomot.
Azonban egy még nehezebb talány állt a bizonyossá lét útjában. Hogyan lehet a testőrtisztek lakosztályából a hercegnőébe átkerülni? A kettőt egy háromölnyi magasságú fal választja el: felül kétszeres vasráccsal; azon ember át nem mászhat épkézláb. És föltéve, hogy kötélhágcsókkal véghez vihetné is e nyaktörő merényletet, az alarmfúvás ideje alatt az istállók előtti várudvar annyira megtelik testőrökkel, akik a lovaikhoz sietnek, hogy egy ilyen falon mászkáló embert annyi lámpás mellett egyszerre meglátnának.
Volt azonban a várpalota udvarán egy óriási hársfa, melyet még a nagy kurfürst Frigyes Vilmos atyja ültetett, s az ivadékai úgy tiszteltek, mint az izlandiak a szent Igdrazill kőrisfát.
Ennek a terebélyfának az ágai igen közel hajlottak egyfelől a testőrtisztek ablakaihoz, másfelől a hercegnő lakosztályáéhoz.
Lehetséges volna-e, hogy valaki ezen az úton járjon a tiltott paradicsomba? A hársfa ágai mégiscsak innen is, onnan is jó egy ölnyi távolra vannak az ablakoktól.
A szerelmesek előtt nincs semmi lehetetlen.
