A kalandos urak
A kalandos urak
Sok megmagyarázhatatlan dolog történt az utolsó években, amikről egyedül a Zápolya-párt adhat számot.
E nagyravágyó ifjút gyermekkora óta háborgaták az uralkodás álmai. A sűrű belzavarok, a nemzeti elbénulás, nagyrészint az ő művei voltak. Örömest látta volna összetörve a hazát, hogy annak egy széttört darabja az övé lehessen.
Leghatalmasabb ellensége volt Báthory István, a nádor.
Ennek megbuktatására használta fel Verbőczyt.
Későn látta be a köznemesség, hogy a hatvani gyűlés csak Zápolya terveit mozdítá elő.
Ekkor egy társulat keletkezett; fő- és köznemesek egyesültek egy közcélra, az országot megmenteni, a király tekintélyét megszilárdítani, kibékíteni a nemesi rendeket és meghiúsítani minden uraskodó törekvést.
E társulat tagjai nevezték magukat kalandosok-nak, nem a kalandor szóból, hanem calendae-től, a hónapok bizonyos napjain lévén összejövetelük.
Ez összejövetelek helye Kecskemét volt, a nagy alföldi város, ahol minden ember kész lovas vitéz, anélkül, hogy a nemesek sorába tartoznék. Itt toborzották híveiket a kalandosok, kikkel Verbőczy pártját megbuktatták.
Verbőczy későn vette észre, hogy csak zsámolyul szolgált Zápolyának, és sietett letenni hivatalát, a kalandosok befolyása újra visszahelyezé abba Báthoryt.
Verbőczy a Rákoson tartott országgyűlésen száműzetett, azonban az ítéletet szökésével megelőzte.
E gyűlésen ismét túlsúlyra kezdett vergődni a mágnások befolyása, s határozataik ismét a király hatalmát gyöngíték, de midőn a határozatokat a király elé terjeszték, az erős lelkű királyné, kivevé Lajos kezéből a tollat, s keresztülhúzva az írást, aláírá:
„Egy király, egy úr.”
A rendek bámultak, de meg kellett rajta nyugodniuk.
Bár tudott volna úr lenni a király.
*
Nagyon jellemzi az ekkori időket, hogy midőn legkevesebbet hajtottak az igazságra az egész országban, éppen akkor bízták meg Verbőczyt a rendek a magyar törvények összegyűjtésével. A teljes anarchia napjaiban született meg a híres hármas törvénykönyv (Tripartitum juris hungarici).
Legum copia, justitiae inopia: mond egy régi magyar példabeszéd. (törvények bősége, igazság ínsége.)
