A romhányi ütközet

Full text search

A romhányi ütközet
A szabadságharc ügye feltarthatatlanul hanyatlott mind alább. Egyik vereség a másikat érte, s minden vereségnek egy hűség felmondása lett kísérője.
Elveszett a dunántúli rész; vak Bottyán hasztalan kísérté meg azt visszafoglalni. Öreg volt már. A sors azt az irgalmat tette vele, hogy nem engedte neki megérni nemzete bukását. Egy diadalmas ütközet után, melyben a rácokat megverte, hirtelen megütötte a szél. A százkarú óriásnak legerősebb karja szakadt le benne.
S a többi karjai is egyre fogytak. Andrássy István tábornok (a győrvári diadal hőse) feladta Lőcsét a császáriaknak; azt a hatalmas várost, melynek lakossága leghívebb népe volt a szabadságharcnak, ahol Rákóczynak ágyúöntödéje, fegyverraktára volt. Feladta azt, egy kis asszonyi cselszövénnyel behálózni hagyta magát.
A többi szepesi városok aztán mind utánaestek.
Még egy szövetségese is ellene fordult Rákóczynak, a tizenhárom szepesi város grófja, Lobumirszky, ez is az osztrákok mellé adta a lengyel ezredeit. Ezzel Felső-Magyarorság is el lett vesztve.
Most végtére egy harmadik harcoló fél jelent meg a küzdők között, a legfélelmesebb ellenség, vagy kibékítő, ahogy inkább szeretjük nevezni. Ez a hadviselő hatalom – a keleti pestis.
Hejh, mikor ez a hatalmas úr odadobbant közéjük, hogy futottak előle magyarok, németek, ki keletnek, ki nyugatnak! Bercsényi rémületében a tábort is elhagyta. Az a heves fejű ember, aki a fél világ haragjától sem félt, ettől a láthatatlan ellenféltől úgy meg volt rettenve, hogy egyik pusztáról a másikra bujdokolt előle.
Csak Rákóczyt nem rémíté meg még ez a vész sem.
Most az országos rémület közepette akarta megmutatni, hogy nem fél a balsorsnak semmi öldöklő angyalától.
Hirtelen összegyűjté azokat a hadait, amiket még a dögmirigy réme haza nem kergetett, zsoldjába fogadta a svéd királynak e pultavai ütközetből a magyar határig menekült kétezernyi dandárját, s azokkal és Károlyi Sándor kuruc lovasságával bátran rajtahajtott Sickingen tábornokra, ki a császári derékhadat vezette. Ez előre értesült jöttéről, s szemközt jött reája. Romhánynál találkozott a két sereg, egy mocsáros patak előtt. Rákóczy seregei mindenütt diadalmasan ütköztek meg a császáriakkal, a svédek és lengyelek beszorították Sickingent a nádas mocsárba, s már a hintaját is elvették, társzekereivel együtt, Károlyi Sándor pedig a rácokat aprította össze, a vezérüket is elfogta. Ekkor a már megnyert csata közepette nagy trombita- és dobszó támad a magyar sereg háta mögött Vadkert felől. A kurucok meglepetve húzódnak a patak partjára vissza, hadirendben várva a támadást.
Ezalatt Sickingen a vert hadaival háborítatlanul húzódik el a csatatérről, senki sem üldözi. – Mikor aztán a nyárfaerdőből előjön a nagy riadallal közelítő ellenség, akkor látják, hogy az csak egy század részeg dragonyos, legrészegebb a kapitányuk maga, egy Migli nevű olasz, akik a szomszéd Vadkertben tivornyázva, amint az ágyúzást meghallák, kótyagos fővel nekirohantak, fújták a trombitát, ütötték a dobot, mintha egész hadsereggel jönnének Rákóczynak a hátába. Ezek állították meg az egész ütközetet.
Nevetni lehetett azon!
Hanem ezzel a nevetéssel be is volt rekesztve az egész hadjárat komolysága.
Több igazi csatát nem vívott Rákóczy a magyar földön. Egyik rossz hír a másik sarkára hágott. Az alvezérek feladták az erős Érsekújvárt; a dicsteljes Egervárát; a megvíhatatlan Murányt. Csak Munkács maradt még: ugyanaz az utolsó erősség, amit a dicső Zrínyi Ilona, a Tököli-hadjárat végpontjaként, oly hősi lélekkel védelmezett. Hadvezéreinek seregeit mindenütt szétverték, azoknak a romjaiból még csak Károlyi Sándor tudott a Tisza mögött egy tizenkétezernyi haderőt összegyűjteni. Ez volt a szabadságharc utolsó tábora.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi