Nándorfehérvár ostroma

Full text search

Nándorfehérvár ostroma
Az 1715-ik év telén a török uralomnak utolsó gyökere is ki lett tépve a magyar földből: a Duna mentén levő végvárak is mind kapituláltak egymás után, a török had Zimonyból is ki lett szorítva. Ekkor a hős Savoyai Jenő elhatározá a saját birodalmában támadni meg az ellenséget.
Nándorfehérvár elfoglalása volt a cél.
Az a híres erős Belgrád vára, melyhez annyi diadalnak s annyi gyásznak az emléke volt csatolva a magyar nemzetnél; mely védbástyája volt századokon át ez országnak s melynek elvesztével kezdődött a török rabiga korszaka.
Azóta, hogy a török elfoglalta, még erősebbé lettek téve e vár védművei. Hatszáz öreg ágyú védte a sáncokat, melyek föld alatti tűzaknákkal is összeköttetésben voltak; a vízárkokat erős palánkok tették megközelíthetetlenekké, s a nagy terjedelmű kazamatákban harmincezernyi lövész és arnauta harcos volt elhelyezve; akik fölött a hős nevet kiérdemelt Musztafa pasa parancsnokolt.
Savoyai Jenő tudta azt jól, hogy minő erős fal az, melyet le akar törni, s nem ment neki vakmerőn a fejével; hanem egészen az újabb hadászati tudomány szabályai szerint fogott annak az ostromához. Háromszorta erősebb megszálló sereggel szállotta meg a várat, s a táborát úgy helyezte el, hogy annak egyik szárnya a Dunára, a másik a Szávára támaszkodott; mind a két folyamon át hajóhíd által kötve össze a hazai földdel: s a hídfők is csillagsáncokkal megerősítve.
Azonkívül nagyszámú hajóhadat is vitt magával, a tömérdek ágyúnaszád között kilenc nagy tölgyfahajó is volt negyvenhat ostromágyúval, melyeknek a feladata volt a várat a Duna felől lövetni.
S a nagyszámú, diadalhoz szokott hadsereget a magyar és osztrák hadvezérek legkitűnőbbjei vezényelték: az összes tizennyolcezernyi lovasságot Pálffy János és alvezérei, Ebergényi, Nádasdy. Kívülük messze országokból odasereglettek az uralkodó családok ifjú sarjadéki: ebben a nagy iskolában háborút tanulni portugál, bajor, lengyel királyfiak, francia hercegek.
A várostrom maga is nehéz feladat volt; de azonfölül még arra is készen kellett lenni az ostromlóknak, hogy a török, aki még mindig nagyhatalom, nem fogja tétlen nézni birodalma egyik sarkkövének tőből kiforgatását; hanem teljes erejével sietni fog az ostromolt Nándorfehérvár felszabadítására; aminthogy az új nagyvezér, Chalil pasa, már gyűjté is Nisza alatt rengeteg táborát.
Ekkor egy rémséges éjjeli zivatar avatkozott be, harmadik és legerősebb ellenség gyanánt a hadműveletbe, mely a mi seregünkben nagyobb kárt tett a török ágyúknál; elszaggatta a Dunán és Száván vert hajóhidakat, s az ostromra szánt nehéz hajókat egymáshoz csapkodva elsüllyeszté, vagy horgonyaikról letépve, zátonyra dobálta.
Ahogy a magyarok szokták mondani ilyenkor: „az ördög is a magáét segíti”. A pusztító elemben felismerte jó szövetségesét Chalil pasa, s a vihar szűntével rögtön átszállított a Száván egy dandárt a túlrekedt csillagsáncot megostromoltatni. Másfelől meg Musztafa pasa rohant ki a várból az ellenoldalon levő hídfő sáncaira. Ámde a magyar vitézséget még a vihar és a félhold egyesült ereje sem volt képes összetörni. Bátor lovasságunk, ha nem volt híd, úsztatva kelt át a folyón, s visszaverte a hídfőket ostromló török hadat; ahol gyalogságunk kétségbeesett elszántsággal védte magát a túlnyomó erő ellen. A török dandárok kudarccal vonultak vissza.
Néhány nap múlva a hidak helyre lettek állítva, a megfeneklett hajók lengővé téve: akkor aztán egyszerre megkezdeté a fővezér az ágyúzást a vár minden bástyája ellen. De Musztafa sem volt rest: öreg ágyúi visszabömbölének az ostromló ágyúkra. Chalil pasa meghallhatá tízmérföldnyi távolból azt a földrengető dörgést, amit ez az ágyúk hangversenye keltett.
Ekkor aztán ő is megmozdult a helyéből: átkelt a Száván, s ott ütött tábort a Savoyai Jenő sáncaihoz ágyúlövésnyi távolban. Kétszázezer harcosa volt.
A vár bástyái ugyan már erősen meg voltak rongálva, a Duna felől egész falak romba döntve, a védő ütegek leszerelve: azonban a rongált falakat még egy elszánt hadsereg védte; s ha a várőrségnek a felmentő sereggel sikerül egymást megérteni, hogy egyszerre, egy időben rohanják meg a keresztyén tábort, abból válságos veszély származhatott volna a mindig diadalmas Savoyai hercegre nézve.
E nehéz helyzetben a véletlen jött segítségére.
Ahogy mi szoktuk mondani: „El még a magyarok Istene!”

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi