Új rokonok
Új rokonok
Attila palotája a Tisza mellett sok ideig pusztán maradt; az elbúsult nép szertement a világba; a sírokat a források mellett benőtte a vadbokor; Hunnivár térein őzek legeltek; midőn egy napon, mintha híva lettek volna átvenni az elpusztult örökséget, távol napkeletről megjelentek az avarok: szép, termetes barna képű hadfiak, csillogó fekete hajfürtjeik hosszú tekercsekbe szalagok közé fonva verték vállaikat; a kard úgy illett kezükbe, a lovat úgy tudták ülni, mint elődeik, kik hajdan itt tanyáztak.
S újra hangzott az ismert harckiáltás a hegyektől a tengerig; az elhagyott oltárokon újra kigyulladt a szent tűz; hangzott a „hegedősök” éneke a fákkal benőtt sírokon, s a hun betűkkel beírt rovásokat, mik Attila tetteit hirdetve a palota faoszlopaira voltak vésve, folytatták az avar írástudók, utána róva saját betűikben a Chaganok viselt dolgait, mely betűket még azután sokáig használtak az itt maradt székelyek.*
Lásd: 1. Toldi Ferenc: Nemzeti Irodalom Története, I. füzet. 2. Kállay Ferenc: A székely nemzetről. Szamosközi és Oláh Miklós után, kik ily írást szemmel láttak. Ezt Thuróczy is említi, kinek idejében még ily vesszőkre írt betűkkel leveleztek a székelyek.
Ily írás látható volt a közelebbi években is a csíkszentmiklósi templom oldalán hun betűkkel írva: „urnk mgt tége fogván irnk zr négyszerte száz gy sztendőt. Mátys János Stytán Kovács cseáltk. Mátyás nistr. Grgly mistr cseáltk”.
Érts: „urunk után, múlttól fogva, íránk ezer négyszáz egy esztendőt. Mátyás János stb. csinálták”. E hun ábécé 32 betűből állott. Még a XVI. században az iskolákban is tanították.
A szittya fegyverek ismét adófizetőkké tevék a byzanci birodalmat, legnagyobb Chagánjuk, Baján, diadalban és egyszerűségben hasonmása lett Attilának, mint a lehunyt napnak a hold.
Az újonnan jött szittya nép kilenc várat kerített harcos tömegei számára. Némelyik háromnapi járóföld volt kerületben, ezeknek magas faderekakból vert sáncain belül építé falvait az előrevigyázó nép, s ha üldözék, ide vonult vissza, ők hányták fel azon roppant hosszúságú árkokat is, mik Magyar- és Erdélyhonban máig is „csőszárkoknak” neveztetnek.
Néhány év előtt a Dunántúl egész nagy sírmezőt fedeztek fel hazai régészeink, melynek sírvermeiben őseink csontmaradványai mellett azoknak fegyvereit, ékszereit, csatjait, zabláit és kengyeleit is feltalálták. Jellemzők azok a nagy karikájú függők, melyek nagy körte alakú lógókkal a férfiak fülkagylójára akasztva viseltettek.
Kétszázötven év küzdelmei az ő nevüket is letörülték a földről; a frank császár, Károly, akit a história nagy névvel tisztelt meg, kiűzte őket e földről. Üresen maradtak a gyűrűvárak, Attila palotájában elnémult a nemzeti ének, s ha hitelt adhatni mohos köveknek, a keresztyén hitre tértek számára hét templomot építtetett Nagy Károly, miknek egyike (Ócsa) máig is fennáll ódon, elfeketült góthikus boltozataival, most a reformátusok temploma; egy másiknak romladék alapján e felírás találtatott:
Ócsa, Bócsa, Bocska, Kócsa, Madocsa, Kalocsa, Babocsa;
Has septem ecclesias aedificavit Carolus Magnus.
Has septem ecclesias aedificavit Carolus Magnus.
(Ha a Magnus névmellék nem vezetné félre az értelmet, hajlandók volnánk Róbert Károlyt érteni alatta.)
