SALAMON URALMÁNAK VÉGE
SALAMON URALMÁNAK VÉGE
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
A királyokról írt első könyv 11.4
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
A királyokról írt első könyv 12.16
)
Ismeretlen német mester metszete (1670 körül)
Amidőn Salamon rendeletére a jeruzsálemi várfal mentén, Millónál építették az erődítést, egy Efraim törzséből való ifjú, Nebat fia Jeroboám is ott dolgozott. Látta Salamon, hogy Jeroboám igen rátermetten végzi a munkát, kinevezte hát robotfelügyelőnek Efraim és Manasszé háza fölé.
Történt egyszer, hogy Jeroboám a városból észak felé tartott, és a mezőn találkozott a Silóból való Áhija prófétával. Látva, hogy senki sincs a közelükben, a próféta levette vadonatúj köntösét, tizenkét darabra tépte, és tízet átadott belőle az ámuló ifjúnak. Ezt mondta neki:
– Az Úr haragja feltámadt Salamon ellen, mert Astartét, Kámost és Milkomot imádja, a pogányok semmire való bálványait, és nem az ő útjain jár, ahogy atyja, Dávid is meghagyta neki. Ezért így szól hozzád általam az Úr: vedd e tíz részt a köntösből, mert eltépem az uralmat Salamon méltatlan kezéből, és néked adom. Ám az én szolgám, Dávid kedvéért, akit kiválasztottam volt, és aki azt tette, ami kedves a szememben, nem ragadom ki Salamon kezéből a teljes királyságot, és nem veszem el tőle Jeruzsálemet, ahol házat épített nekem. Meghagyom hűségén Júda és Benjámin házát, a többit azonban a te kezedbe adom, hogy kedved szerint uralkodj Izrael felett!
Az esetnek valamiképp híre ment, és eljutott Salamon fülébe. A király halálra kerestette Jeroboámot, ezért az ifjú jobbnak látta, ha elfut Egyiptomba, és menedéket kér Sisák fáraó udvarában. Ott is maradt mindaddig, amíg hírét nem hallotta Salamon halálának.
Mert Salamonnak is beteltek napjai, és negyvenesztendei uralkodás végén megtért atyáihoz. Dávidnak városában temették el.
Izraelnek egész népe Szikembe gyűlt, hogy felkenjék az új királyt.
Roboám, Salamon legidősebb fia eléjük állt, és a nép így beszélt hozzá:
– Atyád, a király, igen kemény igát rakott nyakunkba. Könnyíts a terheinken, és mi hűséges alattvalóid leszünk!
Roboám így felelt nekik:
– Most menjetek el, és harmadnapra jertek vissza, akkor megadom a választ. Roboám pedig összehívta tanácsadóit, és elmondta nekik, mit kíván tőle a nép. Először a véneket kérdezte, és azok ezt tanácsolták:
– Légy néped szolgája a mai napon, adj jó szót nekik, és ők éltük fogytáig híven szolgálnak néked!
Ezután az ifjakhoz fordult, akik vele együtt növekedtek föl, és azok ekképp szóltak:
– Ne légy ma gyenge, és ne mutass engedékenységet, mert a nép csak az erőt tiszteli, az ingatag kézből elragadja a kormányt!
Az Úr pedig úgy akarta, hogy valóra váljék, amit Áhija prófétán keresztül Jeroboámnak ígért, és ezért úgy intézte, hogy Roboám megvesse a vének tanácsát, és az ifjak szavára hallgasson.
Harmadnap újra összegyűlt Szikemben a nép, immár köztük volt Jeroboám is, aki meghallván Salamon halálát, visszatért Egyiptom földjéről. Roboám pedig felállt a nép előtt, és így beszélt hozzájuk:
– Tudjátok meg, hogy az én kisujjam vastagabb atyám derekánál. És ha atyám súlyos igát rakott rátok, hát én majd még megnehezítem azt, és ha az ő kezében korbács suhogott, hát én majd skorpiókkal fenyítlek benneteket! Most pedig elmehettek.
A nép pedig felzúdult nagy szóval, és így kiáltoztak:
– Mi közünk Dávidhoz? Mi örökségünk van Iszai fiában? Vonulj sátraidba, Izrael, Dávid törődjék a maga házával!
És felkerekedett egész Izrael, hogy elvonuljon. Roboám nyomukba küldte Adorámot, a robotfelügyelőt, de a felindult nép agyonkövezte. Ettől már Roboám is megrémült, és szekerére szállva, sietősen visszatért Jeruzsálembe. Csak Júda és Benjámin háza követte őt. Izrael többi törzse Jeroboámot tette meg királynak.
Így szakadt ketté az ország Izraelre, amely észak felől maradt, és Júdára, amely délről esett, amiképpen az Úr megmondotta volt.
