A HARAG HÉT KELYHE
A HARAG HÉT KELYHE
A hét pecsét lovasai és a hét harsonaszó okozta csapások után most újabb hetes sorozat kezdődik: Isten haragjának borát hét kehelyből (kupából, csészéből) öntik az angyalok a még mindig ellenszegülő bűnösökre, lényegében a Fenevad országára, a Római Birodalomra. Mivel az Istennel és az ő népével ellenséges hatalomról van szó, a csapások megint sokban hasonlóak azokhoz, amelyekkel az Úr a fáraót sújtotta Egyiptomban.
Az ellenséges lények szájából eredő tisztátalan lelkek nagy csatára bujtogatják a föld királyait, az isteni erőkkel való végső szembeszállásra Armageddónnál. E név ugyancsak sok fejtörést okozott a bibliamagyarázóknak. Ha Harmagedonnak olvassuk, akkor Megiddó hegyét jelenti, és bár ilyen nevű hegy nem volt és nincs, lehet a Karmel-hegy déli nyúlványánál fekvő Megiddó erődre gondolni, amely Ezdrelon (Jiszreel) síkságának szélén áll. A környék neves ókori csaták színtere volt: Debora és Bárák itt zúzta szét Sisera hadait, Jósiás király viszont itt szenvedett megsemmisítő vereséget Nékó fáraótól, így hát a világtörténelmet lezáró döntő ütközetnek is méltó helye lehet. Más vélemény szerint a héber har móéd, azaz ’egybegyűlés helye’ szó származékával van dolgunk, ismét más magyarázat szerint a magedon elem makedónt jelent, és valamiképp Nagy Sándorra, a hódító királyra utal.
A hetedik kehely kiöntésekor megint felhangzik az angyali kijelentés az isteni erők győzelméről, az ellenség városai mind porba omlanak. Vége a nagy küzdelemnek?
