b) [I.] A március 19–21-i napok eseményeinek rövid ismertetése. [II.] Az uj királyhoz intézendő felirat végleges szövege.
b)
[I.] A március 19–21-i napok eseményeinek rövid ismertetése. [II.] Az uj királyhoz intézendő felirat végleges szövege.
[I.] A március 19–21-i napok eseményeinek rövid ismertetése. [II.] Az uj királyhoz intézendő felirat végleges szövege.
Martius 19-én tehát Balogh és Szilassy elnökségük alatt kerületi ülés tartatván, a fő RR válasza nyomban tanácskozás alá vétetett. A javalt módosítások többnyire elfogadtattak, kettőt kivéve. A KK és RR t. i. ott, ahol fájdalmukat kifejezik, azt teszik hozzá: hogy „Ő Felsége gyászában belső részvétellel osztoznak, annyival inkább, mivel a jelen országgyűlésén is biztosan reménlették, hogy mindazok, amiket hazánk igazainak s boldogságának tekintetéből már felterjesztettek, Ő Felsége által teljesedésbe hozatnak”. Ezen kitételt a fő RR igy kivánták módositani: „annyival inkább, mivel az isteni Gondviselés rendeleténél fogva, Felségednek szeretett attya e jelen országgyülésén azoknak, miket hazánk igazainak fenntartása, s boldogságának nevekedése tekintetéből már felterjesztettünk, s elérhetésöket Ő Felsége bölcsességétől és igazságszeretetétől biztosan reménylettük, teljesedésöket nem eszközölhette” – s ennek következésében alább, ahol e jelen országgyülése egybehivása által gerjesztett köz remény és várakozás emlittetik, ezen szavakat „de a mellyeknek teljesítésétől néhai Felséges Urunkat a halál elzárta” kihagyatni kivánták.
Az első módosítást illetőleg SZABÓ az igazsággal meg nem egyezőnek itélte azt nyilatkoztatni, hogy amiket felterjesztettünk, azok teljesedésének elmaradásat Ő Felsége halálának kell tulajdonítani; régi sérelmek s régi kivánatok azok, amiket felterjesztettünk, azt tehát senki sem fogja állithatni, hogy Ő Felségének uralkodása alatt nem lett volna elég ideje sérelminket orvosolni. De továbbá az isteni Gondviselés fogalmával sem tudná megegyeztetni, ha ezen orvoslás elmaradását azon isteni Gondviselés rendeletének tulajdonítanánk, mert majd az következnék belőle, hogy folyamodjunk az Istenhez panaszainkkal, ha ő az oka, hogy orvoslást nem nyertünk. A szólló követ tehát a RR szerkezetét kivánja e részben megtartani.
BORCSICZKY hasonlón vélekedett. A fő RR módosításának elfogadásából kettő következnék: 1) Hogy 43 esztendő nem elég sérelmeink orvoslására, azt tehát ennyi idő alatt az új kormánytól se reményljük. 2) Hogy ennek is az Uristen az oka, holott inkább a kormánynak kell azt tulajdonitanunk, nem pedig a kormány hibáit az Úristenre háritanunk.
Ezeknek következésében tehát e pontra nézve a KK és RR előbbi szerkezetöknél közértelemmel megmaradván, a fent emlitett másrendbéli szavaknak kihagyásában sem egyeztek meg. A fő RR-nek többi szóbeli módositásait pedig elfogadták. Az ekép szükségessé vált 2-ik izenetet PALÓCZY nyomban öszeszerkeztette s a délutáni kerületi ülésben köziratra bocsájtás végett felolvasta. Mely is másnap martius 20-án reggel előbb kerületileg; utóbb pedig országos ülésben megvisgáltatott, s minden észrevétel nélkül helybehagyatva a fő RRhez általküldetett.* Ez alkalommal a PERSONALIS kinevezé a Bécsbe rendelt küldöttség tagjait a Statusok táblája részéről. Száma mintegy 50-re telik, közte 32 megyei követ. Mire BALOGH mint időszerintén kerületi elnök, reménlé a RR közértelmét fejezi ki, midőn a Personalist megkéri, hogy a RR jóváhagyásával kinevezett küldöttséghez, Ő M[éltósá]ga is hozzácsatlakozzék. Ez helybehagyást nyert, s BERNÁTH javallatára az is elrendeltetett, hogy a küldöttség az uralkodóház többi tagjainál, nevezetesen Ferencz Károly főhercegnél* is tegye meg udvarlását.
A felirat tárgyában kelt második rendi izenetet l.: Iratok. IV. köt. 8. kk.
Ferenc Károly testvéröccse volt V. Ferdinándnak s Ferdinánd gyermektelensége miatt egyben a korona örököse is; az 1848. dec. 2-i államcsiny alkalmával lemondott az uralkodásról fia, Ferenc József javára.
A fő RR minden észrevétel nélkül megnyugodtak a KK és RR izenetében. A küldöttség tagjai (mellynek Pyrker érsek lészen szónoka) ezen főtábla részéről a NÁDOR által szintén kineveztetett, a tagok nevei kölcsönösen közöltettek a két táblánál; s végre elegyes ülésre gyülvén ösze az ország Rendei, itt a felirás mégegyszer felolvastatott és szokottan aláirva megpecsételtetett.*
A felirat véglegesen elfogadott szövegét l.: Iratok. IV. köt. 9. kk. – A márc. 20-i országos és elegyes ülés naplóját a küldöttség névsorával l.: Jegyzőkönyv. X. köt. 277. kk.
A küldöttség tagjai többnyire másnap, martius 27-én útnak is indultak; s illy nagy számban távozván el, visszatérésökig (martius 26-áig) ülések nem fognak tartathatni.
[II.] Az ezen küldöttség által bényujtandó alázatos felirás tartalma itt következik:
„Felséges s-at. Felette szomorún hangzának vissza a magyar nemzet szivében Felségednek tisztelő fiúi bánatos szavai, mellyekkel e hónap 2-án hozzánk intézett kegyelmes levele által dicső emlékezetű attya, Felséges 1-ső Ferencz urunk és királyunk halálát tudtunkra adni, egyszersmind minket is fájdalmában való részvételre felhivni méltóztatott. Elhunyt fejedelmünkben siratnak Felségeddel együtt minden hiv alattvalói egy szeretett közös atyát, mi pedig nem találunk szavakat, mellyekkel érzékeny fájdalmunk súlyát kifejezhessük. Elvesztettük ugyanis oly fejedelmünket, ki hív magyarjait fiainak vallotta, elvesztettük azt, ki országlása alatt a fenyegetődzött veszélyekkel teljes időkben bizodalmát Istenbe s népei szeretetébe és ragaszkodásába helyheztetvén, példás állhatatossággal veté elejökbe magát azon haboknak, mellyeknek lecsillapitása oly nagy munkába került, s oly sok áldozatokba telt; és ki a sokáig száműzve volt békét hű népei boldogságára mind visszaszerzette, mind haláláig meg is tartotta.
Nem terjeszkedünk ki néhai Felséges Urunk 43 esztendős dicső országlása időszakának nagy nevezetességű történeteire, mellyek különben is Európa történeteivel lévén összeszőve, elhunytakor már az idők évkönyvei tulajdonává lettenek, hanem néhai Felséges Királyunk fejedelmi fényes tulajdonságait legforróbb hálájú emlékezetünkben tartván, Felséged jelentett gyászában azon igaz és állhatatos szeretetnél fogva is, mellyel a magyar nemzet szeretett fejedelméhez viseltetni soha meg nem szűnhetik, belső részvétellel osztozunk, annyival inkább, mivel a jelen országgyűlésen is, mellyet az elhunyt Felség a nemzet óhajtása szerint azért hivott öszve, hogy sarkalatos törvényeinek s alkotványos jussainak fentartásával a közboldogságot gyarapitandó új törvények alkotására nyujtson alkalmat, mi is Ő Felsége bölcsességétől s igazságszeretetétöl biztosan reménylettük, hogy mindazok, amiket hazánk igazának s boldogságának tekintetéből már felterjesztettünk, Ő Felsége által teljesedésbe hozatnak.
Emeli mindazáltal fájdalommal teljes keblünket, Felségednek királyi és fiúi legszomorúbb gondjai között tett azon megnyugtató kegyelmes, s egyszersmind törvényes kinyilatkozása, melly szerint sarkalatos törvényeink értelmében a magyar nemzetet arról méltóztatik biztositani, hogy törvényeit, szokásait, igazait és szabadságait teljes épségben sértetlenül fogja feltartani, s ennélfogva erősen hisszük, hogy Felséged, a jelen országgyűlésének szakadatlan folytatását is azon kegyelmes és törvényes biztositásának tettlegi valósítása végett rendelvén, ama köz remény, és várakozás, mellyet ezen országgyűlésének egybehivása gerjesztett, de a mellynek teljesitésétől néhai Felséges Urunkat a halál elzárta, Felséged kegyelmes intézkedései alatt még ezen országgyűlésen bétöltetnek, s igy a megdicsőültek közé felemelkedett Felséges attya szent árnyéka eránti tisztelkelése azon méltó nemével, a magyar kis nemzetet is felséges személyéhez a legnyájasabb kötelékkel mind inkább és erősebben fogja csatolni.
Ezen édes remények között Felségedet azon királyi széken, mellyre a dicsőségesen országló ház és nemzet közötti kölcsönös kötések szentsége hívta, köz örvendezéssel idvezeljük, s ismételvén azon alattvalói hű és buzgó hódolásunkat, mellyet Felséged szerencsés koronázásakor is már teljesiténk, az akkoriban kiadott kegyelmes királyi hitlevelét a jelen országgyűlésen törvényeink sorába igtatni törvényes kötelességnek ismerjük,* s a Mindenható előtt esedezünk, hogy Felséged hosszas és dicső országlásával minket boldogitson s vezérelje Felségedet fejedelmi fényes pályáján, melly ezen nemzet boldogitására, alkotmánya fenntartására, s oly sok milliók jóléte gyarapitására előtte nyitva áll. Mi hivek fogunk maradni őseink nyomdokaihoz, kik szabadságaikat s törvényeiket fenntartó fejedelmeik boldogsága s méltósága, és a nemzet dicsősége oltalmára magokat és vagyonukat feláldozni állandóul készek valának, s Felségedet úgy a kedvező szerencse örömei, mint a balsors viszontagságai között, mint törvényeink és szabadságunk őrjét és védjét, meghajthatatlan hivséggel fogjuk követni. Végre pedig legforróbb óhajtásinkat abba foglaljuk, hogy a királyi szék és haza a megöröklő kölcsönös bizodalom ércz falaitól vétessenek körül, s a törvények szentsége, mint a nemzeti szabadságnak és a királyi széknek is legbiztosabb oszlopa, felséged dicső uralkodása alatt örököljön. Akik s a t.”*
V. Ferdinánd 1830. szept. 25-én koronázása előtt kiadott hitlevelét az országgyűlés az 1836: 1. törvénycikkben iktatta be a Corpus Iurisba.
A Kossuth által közölt szöveg csak jelentéktelen stiláris apróságokban különbözik az Iratok idézett helyén levő hivatalos szövegtől.
Ezekkel béfejezvén a hódoló felirás iránti körülményes jelentésemet, általmegyek a legközelébi napokban közbejött egyéb köztárgyakra.
