c) 1835. március 18. Országos ülés. Tárgy: Vita a személynök egy korábbi kijelentése körül.
c)
1835. március 18.
Országos ülés.
Tárgy: Vita a személynök egy korábbi kijelentése körül.
1835. március 18.
Országos ülés.
Tárgy: Vita a személynök egy korábbi kijelentése körül.
A martius 18-án tartott országos ülésben, miután a fentebb megirt* napirend béfejeztetett
A márc. 18-i országos ülésről szóló tudósitás elejét l. 263. old.
BEZERÉDY felállván ezeket mondotta: Censor társaimnak, kik a múlt február 6-án tartott 293. országos ülésre felügyeltünk, nevökben is előadom: hogy midőn azon ülésben a budapesti hid eránti országos küldöttség állapotja fordult elő, az előlülő Personalis Urnak szóllását az azt jegyző censorok igy fogtuk fel: hogy t.i. „Ő nagysága reményli a KK és RR szándékát mondja ki, hogy az előbbi választottság megmaradjon, ennek időközben az országgyülését elhagyott tagjai helyett pedig projectálja ezeket és ezeket és s a t. Melly ülésnek jegyzőkönyve censori visgálat alá kerülvén, fennakadtak a censorok abban, hogy a most említett projectálás helyett a definitiv kinevezésnek értelmét találták Ő nagyságának tulajdonittatni.* Mit is kötelességök szerint jegyzéseinkhez képest változtatni kivántak; miután pedig több próbák után Őnagysága s ő köztök e részben az egyezés nem következett, fennhagyván ez alkalommal a KK és RRnek választására vagy az előlülői nevezésre nézve fenforgó elvek és tekintetek feszegetésével, egyedül censori tisztöket kivánják most teljesíteni, midőn a jegyzőkönyv szerkeztetésére nézve a történteket utasitásukhoz képest a KK és RR bölcs intézésök alá terjesztik.
… az előlülő eleibe terjesztette a Karoknak, hogy legjobb lenne az előbbeni küldöttséget ezen tárgyban megbizni oly móddal, hogy amely tagok azon idő olta a követségről lemondottak, azok helyébe mások neveztetnének, amibe a Karok és Rendek is megegyezvén, azok helyébe, kik az országgyülésen már jelen nincsenek a következő uj tagok neveztettek ki az előlülő által…” stb. L.: Jegyzőkönyv. X. köt. 219.
A PERSONALIS nem akart ezúttal a küldöttségek nevezése jusának taglalgatásába ereszkedni, hanem egyedül a valóságos factumot említi. Mellyre nézve hivatkozik a RRnek köztudomására, hogy ő a választmány tagjait tulajdon papirosából egyenként elolvasva, valósággal kinevezte. A jegyzőkönyvet szerkeztető királyi táblai assessor tehát ezen factumot úgy amint történt, fogván fel, kéri a RRket, hogy a tettel voltakép megegyező szerkeztetésben nyugodjanak.
TÖRÖK maga is azon szempontból indul ki, hogy miután az itt mondottaknak aszerint kell jegyzőkönyvbe menni, amint mondva voltak, a Personalisnak mondása is úgy igtattassék jegyzőkönyvbe, amint mondatott. A szólló követ maga is szokott tenni jegyzéseket, nem követel ugyan azok iránt hitelességet, önmagára nézve mindazáltal úgy, mint emlékezetének biztos vezéreit, hiteleseknek veszi s mindezekre, mind emlékezetére támaszkodva, a censoroknak ád igazságot. Fel is ötlött különösebben a szólló követnek ezen kifejezés: projectálom, mert ha ezzel nem élt volna az előlülő, maga is tett volna némelly észrevételt, t. i. hogy azon megyék követei neveztessenek, amellyeknek képét viselték az időközben kilépett követek; és csak azért hagyott fel ezen észrevétellel, mivel a projectálom szó s a RRnek reá következett helybehagyása megnyugtatá.
PÉCHY a dolog érdemét az országgyűlése elrendezésére tartozónak* ítélvén, ahhoz nem szóll; azt sem akarná mondani, hogy az előlülő a projectálom kifejezéssel nem élt, hanem állitja, hogy a volt küldöttség meghagyása iránt használta e kifejezést, s hogy az új tagokat egyenesen kinevezte, ezt nemcsak a factum maga, hanem még azon körülmény is bizonyítja, hogy midőn a kinevezés történt, Bars v[árme]gye első követe nem felállva ugyan, s nem publice felszóllamolva, hanem székéről scrutiniumot kivánt; ez azonban nyilvános tanakodás alá nem került, s a tagok kineveztettek.
Az országgyűlés elrendezése a Publico-Politicum Operatumban került volna sorra.
TÖRÖK: Mit akart tenni, s mit gondolt magában Bars v[árme]gye követe, azt a szónok, mindentudó nem lévén, nem tudhatja, s a tetté nem vált akarat a RR vitatása alá kétségkivül nem is tartozhatik. – BALOGH igaznak vallja ugyan, hogy ő inkább kívánta volna a küldöttséget scrutinium által választatni, de inditványt iránta nem tett; azonban igen csudás consequentiát húznak belőle, ha azt állítják, hogy mivel ő az indítványt meg nem tette, a Personalis nem projectálom, hanem kinevezem kifejezéssel élt. Ő egyébiránt gyengéded érzelmét némileg érintetve látván, a censori hivatalt, mellyre a RR bizodalma őt is méltatá, ezennel leteszi, mert mindjárt vitatás kezdetén akörül forogtak a vélemények, hogy mennyire terjedhet a censorok hitelessége, vagyis inkább csalhatatlansága, s mennyire van helye ennek ellenében kinek kinek tulajdon emlékezetére való támaszkodásának. És ezen vitatás miatt tette le Balogh censori hivatalát, mire azonban BEZERÉDY megjegyzé, hogy ha több nem történik, amiatt még censori tisztéről le nem mond. Ezek, úgymond a pályának tövissei, mellyektől nem kell visszarettenni. A vitatások igen hosszúra terjedtek, egyik igy, másik amúgy emlékezett, némellyek nem is emlékeztek. Végre a szerkesztetés felolvastatott, s abban a többség (úgy a mint most olvastaték) annyival inkább megnyugodott minthogy az ország Rendeinek jusát az által is elegendőleg biztositva találta. Ezen tanácskozás PALÓCZY közbevetett kivánsága következtében azon óvással végződött, hogy a küldöttségek kinevezése a RR jusa és szabad tetszésökben áll azt vagy választással gyakorolni, vagy amidőn úgy tetszik, a praesidialis nevezésben megnyugodni.* (Némelly vonások jővő levelemre maradnak; úgy azok is, amik mart. 20-án reggel a Juridicumban, délután pedig a gravamenek iránt történtek. Most csak azt jegyzem meg, hogy a districtualis tábláknak eltörlése mellett a KK és RR ismét nagy többséggel megállottak.)
A márc. 18-i 302. országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv, X. köt. 263. kk.
