2. Pest, 1848 április 10. Klauzál Gábor, Szemere Bertalan és Pulszky Ferenc jelentése Batthyányi Lajos miniszterelnökhöz a belpol…
2.
Pest, 1848 április 10.
Klauzál Gábor, Szemere Bertalan és Pulszky Ferenc jelentése Batthyányi Lajos miniszterelnökhöz a belpolitikai helyzetről.
Pest, 1848 április 10.
Klauzál Gábor, Szemere Bertalan és Pulszky Ferenc jelentése Batthyányi Lajos miniszterelnökhöz a belpolitikai helyzetről.
Miniszter-elnök úr!
Legújabb hírek szerint, mert minket Posonybul senki sem tudósít, azt halljuk, hogy a diaeta még néhány nap fog tartani. Okául a határőrség* kérdése mondatik, mit tisztába hozni kívánatos, mert ez által a gyakorlati későbbi oldás biztosíttatik, könnyíttetik.
A török elleni védekezés céljával kiépült határőrvidék kérdése valóban nagy vitát váltott ki Bécsben. Az 1848: V. tc. kimondta, hogy a határőrvidék is képviselteti magát az országgyűlésen. Ez a határőrvidék helyzetének általános rendezését vetette fel, amiben régóta ellentét volt a magyar és az osztrák álláspont között. A magyarok szerint a határőrvidék Magyarország része, a bécsi udvar viszont ragaszkodott a határőrvidék különállásának és katonai szervezetének fenntartásához. A határőrvidékben a bécsi udvar a bécsi politika egyik fontos eszközét látta. Károlyi Á.: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. Budapest, 1936. (a következőkben Károlyi Á.: Törvénycikkek) 113. s köv. l., Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. Budapest, 1951. (Szerkesztette Barta I.) (a következőkben K. L. Ö. M. XI.) Barta I. bevezetése 77. l.
Némelyek katonaadást emlegetnek, nem szükség mondanunk, miképen a szerint, a mint mi ismerjük az országbeli hangulatot, ez kivihetetlen parasztlázadás és másféle elégedetlenség nélkül.*
Bécsben ismételten azt kívánták, hogy Magyarország nagyobb számú katonaságot küldjön Itáliába, az olasz szabadságharc leverésére. Itáliában a császári kötelékekben a magyar sorezredek 19 zászlóaljnyi gyalogsága és 16 századnyi lovassága harcolt. Gelich R.: Magyarország függetlenségi harca 1848/49-ben. I. Budapest, 1882. 27. l. A hazafias közvélemény ezt joggal helytelenítette, további katonák adásáról pedig hallani sem akart.
Némelyek a statusadósság-vállalást emlegetik, ennek kora elmúlt, s kéltjük, megjön-e.* Annyi bizonyos, hogy most e kérdésen a ministerium botolhatik meg, s terveit ez által végtelenül megnehezítené. – E két ügy most minden áron mellőzendő. –
Az Állami Konferencia az önálló magyar kormány megalakulásakor azt követelte, hogy Magyarország arányos részt vállaljon az államadósságokból és a kamatokkal együtt évről évre törlessze. 200 milliót akartak Magyarországra hárítani, aminek kamata és törlesztése évi 10 millió forintot tett ki. A bécsi udvar követelése nagy fölháborodást váltott ki. Sinkovics I.: Kossuth az önálló pénzügyek megteremtője. K.-Eml. I. 106–108. l. A minisztertanács az adósságokban való részvétel ellen döntött. Vö. Pulszky F.: Életem és korom I. Budapest, 1884. (A következőkben Pulszky F.: Életem.) 311. l.
Pulszky F. Székesfejérvárrúl megjött; és sükerült a zsidók elleni ingerültséget lecsillapítani, erőfejtésre szükség nem levén.*
A zsidók elleni kezdeményezések a céhes iparosoktól indultak ki; a feudális rendhez ragaszkodó céhek védekezése volt ez a céhen kívüli és a céheket ilyen módon bomlasztó elemek ellen. Pesten az 1848. március 15-én alakult Közbátorsági Állandó Választmány (Közcsendi Bizottmány) gyakorolta a hatalmat mint a pesti forradalom szerve. A pesti forradalom fékezésére és kézbentartására a nádor Szemere Bertalant, Klauzál Gábort, Nyáry Pált és Pulszky Ferencet kormánybiztosnak nevezte ki, azzal a feladattal, hogy a miniszteri kinevezések megerősítéséig a rend fenntartásáról gondoskodjanak. Ez volt a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány (M. O. I. B.). Nyáry a kormánybiztosi kinevezést nem fogadta el. Pulszky mint a M. O. I. B. tagja jelent meg Fehérváron. Szerepét és intézkedéseit ismerteti visszaemlékezéseiben: Életem. 291–305. l. A zsidók elleni több zavargásokra Nemes D.: A munkásság szerepe az 1848/49-es forradalomban. Forradalom és szabadságharc. Budapest, 1849. 283., 293., 308. l.
Ma kaptunk levelet a vasi alispántúl, melyben a Szombathelyi zsidó-dúlást, a synagóga feldúlását leírja és azt, hogy a zsidókat több helyeken is, mint Németújvár, Sárvár, Körmend stb. megrohanták. És jelenség mutatkozik a földbirtokosok ellen is.* Hogy ez tovább ne harapózzék a vidéken, Csányi László és Szél József* urakat meghatalmazott biztosokul kineveztük, Vas, Zala, Soprony, Veszprém megyékre, Soprony, Ruszt, Kőszeg városokra nézve, intézkedvén a körülbelől levő katonaság összehúzására, és a posonyi sorkatonaság egy részének oda küldésére nézve. Holnap utazik el Csányi László úr.
Az 1848: IX. tc. megszüntette az úrbéri terhek közül a robotot, dézsmát és pénzjáradékot, de nem érintett egyes földesúri jogokat (pl. kisebb királyi haszonvételek), nem változtatott a jogilag nem úrbéres függésben, de a valóságban feudális kizsákmányolás alatt álló parasztok helyzetén és nem gondoskodott a föld nélküli tömegekről. A várakozásában csalódott parasztság megmozdult a földesurak ellen. A parasztok több helyen földet foglaltak, nem ismerték el a földesúri tagosításokat; a kisebb királyi haszonvételeket (korcsma-, malom-, mészárszék-tartás stb.) követelték. Spira Gy.: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése. Századok 1849. 121. s. köv. l., Ember Gy.: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Budapest, 1951.
Csányi László Zala megyei birtokos, Széll József Vas megyei alispán volt. Megbízásukat „a megtámadott személy- és vagyonbiztonság helyreállítására” a M. O. I. B.-tól nyerték április 10-én. Barta I.: Kossuth és Csányi. Századok 1952. 606–607. l.
Ezek szerint is a magyar katonaságot vissza kell hozni okvetetlen.*
Magyarországon főként ideiglenes katonaság állomásozott, a magyar ezredek nagy része pedig külföldön, a Habsburgok többi tartományaiban volt. Az ország érdeke követelte a magyar alakulatok hazahozatalát. Balázs J.–Borus J.–Nagy K.: Kossuth a forradalmi honvédelem szervezője. K.-Eml. I. 344–345. l.
Nagy baj a készpénz hiánya. A bankban azt mondják a kincstárnál, hogy bankjegyben van 4 millió, készpénz 4–600,000 forint van. A megyék minden nap sürgetik a kész pénzt, jönnek birtokosok, községi küldöttek, úgyhogy ha néhány millió ezüst pénz ide le nem szállíttatik, a zavartúl mindenütt s minden perczben lehet tartani.* Ez örökös lázongásban tartja az embereket. Minden esetre itt erélyes lépés szükséges, mind a jelen szükség kielégítésére, mind a jövendő szempontjából.
A kapitalizmus időszaki válságát, amely 1847-ben bontakozott ki Európában, Magyarország főleg az Osztrák Nemzeti Bankon keresztül érezte meg, amelynek bankjegyei Magyarországon kizárólagos joggal érvényben voltak. A bank ércfedezete a bankjegyek egyre növekvő tömegű beváltása miatt csökkent és a közönség bizalma megingott az osztrák bankjegyekben. A pénzhiány az ezüstpénzre vonatkozik. Mivel mindenki igyekezett a bankjegyeket ezüstre becserélni, az ezüstpénz eltűnt a forgalomból. Sinkovics I.: i. m. 114–117. l.
Reményljük, az irodalmi és művészi jogok biztosítása iránti törvény is megerősíttetik.* E tulajdont nem lehet biztosítéktalanul hagyni, annyival inkább, mivel a törvényjavaslat a múlt diaetától fel van terjesztve. De a válasznak ama közlött jegyzetek szerint kellene felkészülni.
Az irodalmi és művészeti jogok biztosításáról a Kisfaludy-Társaság kezdeményezésére Szemere Bertalan országgyűlési kerületi jegyző 1844 november 1-én törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Az országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta és november 9-én szentesítésre a király elé terjesztette. A m. kir. udvari kancellária országgyűlési bizottsága arra hivatkozva, hogy a kérdés hosszabb megfontolást igényel, azt javasolta, hogy a király a törvényt küldje vissza a következő országgyűlésnek további tárgyalásokra. A király a bizottság véleményét jóváhagyta és így a törvény szentesítésére nem került sor. (O. Lt. Arch. Regnic. Lad. XX. Fasc. O. No. 61.; O. Lt. Magy. Kancelláriai lt. 17691/1844.) A bécsi udvarban a törvényt összhangba akarták hozni a kérdés osztrák szabályozásával. (Uo. 16853/1846., 6088., 15076/1847.)
Pest, April 10. 1848.
Klauzál Gábor
Szemere Bertalan
Pulszky Ferenc
Tisztázat Szemere B. írásával. O. Lt. Miniszterelnökség 115/1848.
Mellette a jelentés német fordítása.
