b) A szabadságharcban elesettek emlékének megörökítéséről:
b) A szabadságharcban elesettek emlékének megörökítéséről:
Háborunk kezdetétől fogva főbb gondjaim közé tartozott, hogy egyrészről a haza szabadságáért viselt szabadságharczban elestek hátramaradott özvegyei s gyermekei az álladalomtól illetőleg elláttassanak, – másrészről, hogy ezen függetlenségi harczban elestek nevei akár egy a haza által állitandó emlékoszlop által, akár egy nyilvános helyen alkalmazandó táblán arany betükkel feljegyezve, az utókor hálás emlékének átadassanak, – hogy igy a késő ivadék elődeik vitéz tetteit utánozva minden körülmények közt a szeretett haza szabadságáért felkelni, s azt kivívni legmagasztosb honfiui kötelességének ismérje. – Ez leszen kétségkivül nemzeti történetünk legszebb lapja, illő, hogy arról méltókép gondoskodjunk.
Ennélfogva felszólitom a hadügyministeriumot, hagyja meg minden rendelkezése alatt lévő vezéreknek s csapatparancsnokoknak, adják bé arról jelentésöket, amennyire a körülményeket azt lhetségessé teszik a harcz kezdetétől fogva, ki, s hol esett el a csatában. Miután a had már hosszas időtől fogva tart, bizonyos, hogy ezen kikutatás némi nehézségekkel vagyon öszvekötve, nem kétlem azonban, hogy ezen kikutatás némi nehézségekkel vagyon öszvekötve, nem kétlem azonban, hogy a parancsnokok kedves kötelességüknek ismerendik , megemlékezve bajtársaik tetteiről, mindent elkövetni, hogy azok neveit, kik minden időben leghivebb támaszuk, s ugy a haza, mint a vezérek dicsősége kivivói voltak – megtudhassák, s igy azokat az utókornak hiven megőrizhessék. – Mennyire azt a polgári hatóságok közbenjárása elősegithetheti, ezek is megkeresendők; – egyuttal e határozom kivonatilag, – a mennyire erre egyes adatok is segédkezet nyujthatnak – a Közlönybe is beigtandó.*
A Közlöny jún. 2-i számában jelent meg a hadügyminisztérium rendelete, amelly teljes terjedelemben közölte Kossuth e rendeletét és utasította a katonai és polgári hatóságokat a benne foglaltak végrehajtására.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 7517.
