Iparérdekeink előmozditása.
Iparérdekeink előmozditása.
Emlitők mult számunkban az egyesületi mozgalmak rovatában azon levelet, mellyet a védegyesületi igazgatósága legközelebb a vidéki osztályokhoz intézett. Emlitők azon igérettel, hogy a levél tartalmára visszatérendünk. – Ime beváltjuk igéretünket:
Munkásságunk – igy szól többek közt a levél – a jövő évben főkép két tárgyra leend irányozva. – Egyik a műiparos termelés szaporitása, s a műiparos törekvéseknek pénzerőveli gyámolitása. – Másik a hazai müiparczikkek kelendőségének előmozditása. Mindkettőre nézve többszöri alkalmunk leend a vidéki osztályokkal értekezni, jelenleg főbb vonásait érintjük a nagyszerü tervezeteknek, mellyeknek kivitelén dolgozunk.
A mi a műiparos termelés szaporitását illeti: a müipar állapotja ekkorig Europában két bajban szenved, melly ha nem orvosoltatik Europa jövendőjét megrázkodtatással fenyegeti. Egyik baj az: hogy a műipar és földmivelés nincs egymással kellő viszonyba hozva; a földmives azon értékesítésben, mellyre nyersterméknek ára a gyártás által emeltetik, nem osztozik; sőt a gyárnok természetesen azon törekszik, hogy a nyersterméket minél olcsóbban vegye a földmivelőtül s a gyártmányt minél jobban adhassa el a földmivelőnek. – Használ ugyan a virágzó műipar a földmüvelésnek, mert vásárt, piaczot nyujt, s vevőül szolgál neki, de az árra nézve a két osztálynak érdeke egymással nincs kellő viszonyosságban. S ha egyik osztály érdeke, a másik felett tulsulylyal bir, mint Angliában a földbirtoké, rázkodtatásokat idéz elő, minők a gabna-törvényi izgalmak Angliában. Másik baj az, hogy a gyáripari nyereség egyes gyárvállalkozók javára szolgál, mig a proletariusok, a gyármunkások seregének sorsa máról hónapra sincs biztositva, keresete és jóléte nehéz munkájával arányban nem áll, elégedett tehát nem lehet, mert a gyárvállalatnak az ő munkájával előidézett nyereségben nem részesül. – Innen egy harczias állapot fejlett ki a munkás kezek s a pénztőke között, melly Europát elláthatlan bonyolodásokba keverheti.
Illyen példákkal szemeink előtt azon kell lennünk, hogy nemzeti industriánk a jövendőnek ezer bajaitól ment legyen. Mert a hazafinak nemcsak a jelent kell szeretnie, hanem szeretnie kell azon hazát is, a melly lesz, midőn mi többé nem leszünk. S mi e tekintetben némileg szerencsésebbek is vagyunk, mint más nemzetek, mert mások példáján okulhatunk, s könnyebb uj dolgot jól alkotni, mint régi roszat orvosolni.
Mi tehát olly gyárvállalatok létrehozásával szándékozunk a productio növelését előmozditani, mellyeknek nyereségében a termesztő, kinek termesztménye ott feldolgoztatik, – s a gyármunkás, ki munkájával ezen nyersterméket értékesíteni segité: aránylag szintugy részesüljön mint a tőkepénzes, ki pénzét fekteté a gyárvállalatba.
193A dolog alapelvei röviden a következők. Megállapodván abban, hogy egy bizonyos vidék minő nemére a gyáriparnak nyujt, egyéb kellékek mellett, elegendő nyers anyagot, megtétetik a számvetés, mennyi pénz kell a gyárépületre, gyár-felszerelésre s azon forgalomra, melly a következő második alapelv mellett szükséges. Ez összeszereztetvén, ezen tőkepénz tulajdonosai részvényeik után a vállalat tiszta nyereségében osztoznak, de csak osztoznak, nem egyedül kapják azt. Sőt inkább második alapelvül állitatik fel, hogy azon mezei gazdák, kik időnkint a gyár minőségének megfelelő nyersterményeiket a gyárnak eladják, termesztményök alku szerinti árának 2/3-dát, vagy 3/4-dét előlegezésül, vagy körülmény szerint egészen is, nyomban kikapják ugyan, de azért a gyárnak eladott termesztményük egész árával azon évben szintugy részvényeseknek tekintetnek, s a mi nyereséget nyujtand az évi mérleg, abban arány szerint részesülnek. A gyártás általi értékesitésnek haszna tehát a földmivelőre is közvetlen kiterjed. Harmadik tényezője a gyárvállalati nyereségnek a gyármunkás, ki a vállalathoz sem pénzzel, sem termesztménynyel nem járulhat ugyan, de járul munkájával. Ez is olly becses, mint a két első, tehát ezt is capitalizálni kell. Munkájának bére kifizettetik, de azon munkának értéke szintugy részvénynek tekintetik, mellynek aránya szerint a mérleg nyereségében osztozik.
Példa a dolgot világosabbá teendi; könnyebb áttekintés végett személyesitsük a tőkepénzeseket, a termesztőket s gyármunkásokat mind egyegy személyben. Ki a kereskedelmi könyvvitellel némileg ismeretes, tudni fogja, hogy a számvetés könnyüségét teljességgel nem zavarja, valjon egy tőkepénzes, termesztő s gyármunkás van-e, vagy pedig 10, 20, vagy akármennyi: – a számvitelben mindenik érdeklett egyén saját lapot kap, mellyen a ,,soll" és ,,haben" – követel és tartozik – rovat alá minden, mit a gyárnak adott, legyen az pénz, vagy nyersanyag, vagy munka az ő javára, a mit pedig kivett terhére iratik, s amaz az osztó számokat képezi, mellyek szerint a mérlegből kitünő nyereség felosztandó.
Például: a Szepességen len terem, tehát állitsunk a Szepességen lenfonó és vászongyárt.
| 2500 orsóra számitott gyárnál épület s hajtó erő kerűljön | 40,000 ftba |
| Gyárfelszerelés | 80,000 ftba |
| Forgalmi tőke | 50,000 ftba |
| tőkepénz-öszveg | 170,000 ftba |
| nyersanyag kell 1600 mázsa len – 20 forintjával | 32,000 ftba |
| gyárszemélyzet összes munkabére egy éven át | 20,000 ftba |
| részvény-öszveg | 222,000 ftba |
Gyárjövedelem.
| 1600 mázsa lenből készült fonal és vászon | 116,800 ftba |
a termesztőnek 1600 m. len ára egészen kifizettetvén,
ez előlegezésnek tekintendő, mellytől 5% kamat a
ez előlegezésnek tekintendő, mellytől 5% kamat a
| gyár javára irandó. 32,000 fttól 5% teszen | 1,600 ftba |
a gyárszemélyzet munkabéreül kifizetett
| 20,000 ft hasonló tekintetbe jön. Ennek 5% kamatja | 1,000 ftba |
| összes jöevdelem | 119,400 ftba |
194Lerovandó teher.
Tőkepénzes részvényeseknek 170,000 ft tökétől járó
| 6% kamat | 10,200 frt. |
Az épületek s gyárszerek 120,000 ftnyi értékének
| elhasználása fejében 5% kamat | 6,000 frt. |
| 1600 mázsa len 20 ftjával | 32,000 frt. |
| Gyárszemélyzet munkabére | 20,000 frt. |
| Egyéb kötlségek | 6,800 frt. |
| összes kiadás | 75,000 frt. |
| marad évi mérlegül tiszta nyereség | 44,400 frt |
Ezen tiszta nyereség a tőkepénz s capitalisált nyerstermék és gyármunkabér által képezett összes 222,000 ft részvénytökére felosztatván, jut minden részvény-forint után 12 kr. vagy is 20%.
A felosztási könyvvitel pedig következőleg megyen. Minden tőkepénzes, termesztő s gyármunkás a számvitelben külön lapot kap, mellybe java s terhe feliratik. Tehát:
Tőkepénzes lapja.
| követel | tartozik |
| 170,000 ft tőke után 6% kamatot | 10,200 ft. |
| kivett kamatot 10,200 ft |
| minden ft után 12 kr. osztalék | 34,000 ft. |
| öszvesen | 44,200 ft. | 10,200 ft. |
kap osztalékot 34,000 ftot.
Termesztő lapja.
| követel | tartozik |
1600 mázsa lenért
| 20 ftjával | 32,000 ft. |
| kivett 1600 m. lenért, 32,000 ft. |
| ennek 5000 ft.% kam. 1,600 ft. |
| minden ft után 12 kr. osztalék | 6,400 ft |
| öszevesen 38,400 ft | 33,600 ft. |
kap termesztményének előre kivett egész árán felül a gyártási értékesitésből reá háruló nyeresőg gyanánt 4,800 ftot.
Gyármunkás lapja.
| követel | tartozik |
| kivett munkabért 20,000 ft. |
| ennek 5% előlegezési kamatja 1,000 ft. |
| minden ft után 12 kr. osztalék | 4,000 ft |
| összesen 24,000 ft. | 21,000 ft. |
kap munkájának kialkudott s kifizetett egész bérén felül nyereségül 3000 ftot.
Egyes termesztőkkel vagy munkásokkal a számvetés, hasonló elvek szerint vitetik. Például:
195N. N. munkás lapja.
| követel | tartozik |
Hetenkinti bére 4 ft, dolgozott
| 52 hétig követel tehát | 208 ft. | kivett | 208 ft – kr. |
| ennek 5% kamatja 10 ft. 24 kr. |
minden ftnyi munka után
| 12 kr. osztalék | 41 ft 36 kr. |
| összesen | 249 ft 36 kr. | 218 ft 24 kr. |
kap osztalékul praemiumot 31 forint 12 kr. Ha pedig 3 vagy 6 hónapig dolgozot csak a gyárban, osztaléki illetősége év végével, ugyanannyi időre kiszámitatik.
Látni lehet ebből, mikint az egész rendszer nagyon egyszerű. Sokkal kevesebb bajjal jár például mint csak a m. keresk. társaság könyvvitele is, hol az 1300 részvényes közül mindeniknek külön lapja van, mellyben kamatjai: terhére iratnak, s azonkivül minden külön, repcze, gabona, gyapju, bor váltó, hitellevél, szállitás s a t. üzletnek külön lapja van.
A rendszer kiszámithatlan jótékonyságáról nem sokat kell szólanunk. Ezt bizvást a t. vidéki osztalyok minden egyes tagjának gondolkozására bizhatjuk. Mindenki átlátandja, hogy ha a vidékek minősége szerint itt lisztgyárak, amott gyapju, len, kender, dohány, selyem, bőr, sertéshús sózó sat. gyárak ezen rendszer alapján felállitatnak, minő lökést adand ez a köznemzeti vagyonosságnak! mennyire emeli a földmives jövedelmét! mennyire biztosítja a szegény proletarius kézi munkás existentiáját! minő ösztönt ad a szorgalomnak! mennyire kibékiti a különböző osztályok érdekeit, biztositja a nemzet belnyugalmát, mert ha egy egész vidék összes termesztőinek saját haszna hozandja magával, hogy a gyártmánynak kelete legyen, azt bizonyosan elő is mozditandja, sőt semmi nagy vérmes remény nem kell hogy elhigyük, mikint, ha a fiumei vasut felépitésében a nemzet által gyámolitatunk – mi most e nemzet jövendőjére egyik fő életkérdés – a m. k. társaság ösvényttörő hatalmas összeköttetései mellett, hazánk terményei értékesített becsben foghatnának a világkereskedésben nyomatékos sulyt képezni.
A fen előterjesztett terv jótékonysága azonban még tovább is füzhető. A munkának capitalisatiója mellett módot kell a gyármunkásnak nyujtani, hogy két keze keresetéből becsületesen élhessen, némi élvben is részesülhessen, s ne nyomorogjon máról hónaprai bizonytalanságban, mint egész Europában most nyomorog. – Ez csak azon elv alapján lehetséges, hogy 12 embernek 12 fazékban, 12 tűzhelyen, 12 főzőasszony által sokkal drágábban lehet hust főzni, mint egy fazékban, egy tüzhelyen egy főzőasszony által, – 12 szobát egy végig eresztett vascső mellett, egy fűtő által olcsóbban füthetni, mint ha 12 rosz kályha külön füttetik; – egy mázsa liszt olcsóbban vehető, mintha messzely számra, – vagy a zsir garas számra vétetik. – Előttünk áll a katonai laktanyák példája, hol egyegy legény maponkínt 2–3 krért levest, hust s még egy ételt, néha sültet is eszik, mivelhogy együtt főznek.
196Czélunkban van tehát a felebb elmondott elvek után állitandó gyárakat akkint szerkezni, – hogy ott a gyármunkások lakással, élelemmel, ruházattal, betegápolással sat. közösen olcsóbban ellátathassanak, s évi osztalékaikból tartalékpénztárt is képezhessenek, mellyből gyermekeiket nevelhessék, elaggodt társaikat táplálhassák, árváik sorsát bizonyos mértékben biztosithassák.
Ezen itt fővonásaiban előadott rendszer azok közé tartozik, mellyek cselekvést igényelnek s nem szavakat. Mi iparkodni fogunk, hogy 1846. folytában, egykét illy vállalatot létesithessünk. Eszméinket tehát azért közöljük a vidéki osztályokkal, miszerint: 1) az igazgatóság munkálatának iránya felől tudomásuk legyen, miszerint: 2) alkalmat adjunk a gyönyörű eszme iránt fellelkesülni, s készségünket nyilvánitsuk, hogyha valamelly vidéken illynemű gyárvállalat alapitása szándékoltatnék, tervek és költségvetés kidolgozásával, gyár-felszerelésrőli gondoskodással, s a mitől legtöbb függ – alkalmatos gyárigazgatók s mű-vezetők megszerzésével szolgálni legédesebb kötelességünknek ismerendjük.
A szükséges tőkepénzrőli gondoskodás a mi illeti. – Talán, van vagy lehet eset, hogy van olly vidéken fenállitott takarékpénztár, hol a kereskedelmi forgalom csekélyebb, hogy sem a takarékpénztárok gyüjtelékei gyors forgalomban tartathatnának. Vagy ha nem állitatott még fel takarékpénztár, felállitathatnék, s felállitásakor mindjárt olly alapokra tétethetnék, hogy annak eszméje a fölebbleirt gyárvállalati rendszerrel öszvekötve legyen. – Hiszen ezen rendszer nem egyéb, mint a takarékpénztári eszméknek bővebb kifejtése, kifejtés alatt értvén azt, hogy ekkorig csak a megtakaritott készpénz volt takarékpénztárba betehető, s a betevők kamatot kaptak, de az intézet nyereségében nem részesültek; ezen rendszer alapján pedig gyárilag feldolgozható termesztmény, sőt a puszta kézimunka is betehető, s az intézet nyereségében osztozik.
Általában ideje volna, s méltó, hogy a takarékpénztári rendszer terméseztszerű organisatiójáról gondolkozzunk. A socialis munka jótékonysága e téren is bebizonyult. – A már létező takarékpénztárak forgalmi tőkéje, könnyen 10 millio forintra tehető. Törvényhozás utján nem sikerült nemzeti bankot létesitenünk. – Ime a takarékpénztárak által socialis uton egy valóságos nemzeti bankrendszert hoztunk létre, feltéve, hogy miután már megvannak, azokat egy nemzeti bankrendszer kellékeinek megfelelőleg organisáljuk.
Ez eszmét ez uttal csak futólag vetjük ide. De esedezünk ne méltóztassanak azt, a mit e levélben leirni szerencsénk volt ollybá venni, hogy bizottmányi vagy közgyülési elolvasással már tárgyaltnak tekintessék. Nekünk ugy tetszik, hogy a feladat, melly körül ezen eszmék forgonak eléggé nemes, misezrint a gondolkodásra anyagot adjon. És isten adja, hogy a gondolkodást akarat, ezt pedig cselekvés kövesse. Meg vagyunk győződve, hogy van e feladatban valami méltó arra, miszerint itt ott egy lelkes hazafi azt élete feladatának tekintse. –
Mondánk levelün elején, hogy egyesületünk igazgatósága a beállott 2-dik évben a műiparos productio szaporitását hivatásának ismerendi s közlénk az elveket, mellyeket ez irányban valósitani megkisértendünk. De mondók azt is, hogy a műiparos törekvéseknek pénzerőveli gyámolitása s az árukelendőség előmozdítása leend másik feladatunk. 197El kell mondanom mit tettünk e részben már, s mit teendünk még. (Itt következik a már e lapok 2-ik számában is közlött iparmütári terv, mellyet az iparegyesület létesit, s melly már a Hetilap olvasói előtt ismeretes. – Előadatván a tervezet, kifejtetvén azon javadalmak, miket az alapitóknak igér; s felszólitatván az osztályok ez intézetnek pártolására, a levél ekkint folytattatik.)
Van még egy ága a rendelkezésnek, melly e tárgyra nézve a vidéki osztályok gondoskodását igényli. Ezen intézet teszi csak jó formán practice lehetségessé, hogy mindenik osztály elláthassa magát saját vidéki raktárral, és senki jóakaratától ne függjön szükségeinek fedezhetése. – Iparegyesületi ezen intézetünk készpénzért veend a gyárnokoktól, s hitelbe adand a kereskedőknek. De mi a vidéki kereskedőket nem ismerhetjük, vagyoni állapotukat nem ellenőrizhetjük, a vidéki bizottmányok ellenben ezt könnyen tehetik. Méltóztassanak tehát raktárnokokat választani. Sok helyütt akadhatnak kereskedők, kiknek vagy fekvő vagyonuk, vagy ismeretes szilárd állásuk kellő ellenőrség mellett lehetségessé teszi, hogy a vidéki osztály néhány tagjai érettök bizonyos összegig jót állva, őket ezen összegig hitellevéllel lássák el, – igy tett a szeniczei osztály – mi ezen hitellevélre az iparműtárból készpénz fizetés nélkül árukkal látandjuk el; s a videki osztályok ezen jótállási javadalom viszonzásaul raktárnokaikkal alkura léphetnek, a portékák kicsinybeni árulásának dijai iránt, s ekkint magukat a szerfeletti drágitástól megóhatják. – Sőt ha valahol erre alkalmas kereskedő nem ajánlkoznék, saját merényletre is lehet raktárt állitniok s domestice kezeltetniök a nélkül, hogy a boltbér és felszerelés költségeinek összetételén kivül – mit imitt amott egy egy tánczvigalom is fedezhet – forgalmi tőkére volna szükségök, mert mi hitellevelök erejéig iparműtárunkból adunk árukat.
Azt hisszük, ezen intézkedés iparmozgalmainknak jókora lökést adand. A gyárnok ha jó árut s illendő áron készit, nálunk azonnal készpénzérti vevőre talál, s nem kell a kelendöség bajaival küzdenie, mi pedig hitelt adva a vidékekre, az egész hazánban módot nyujtunk honi iparműczikkek vételére. Az iparegyesületi iparműtárnak jövő Medárd-vásárrai megnyitását tehát bevégzett bizonyos ténynek lehetvén venni, ideje, hogy a vidéki osztályok saját raktáruknak, vagy külön külön, vagy szomszéd vidékekkel egyesülve, felállitásáról jó eleve gondoskodjanak, miszerint megbizottjaik Medárd-vásárkor intézetünk jóvoltával már élhessenek, de kéretnek egyszersmind a vidéki osztályok hogy az iparegyesületet az 5 ftos alapitványok beszerzésében gyámolitsák – hiszen ez intézet sokszerűbb s nagyobb kilátást nyujt a nyereségre 20, 30, 40 ezer számai mellett, mint akármely bécsi jószág-lotteria 170, 180 ezer sorsával, melly mellett legalább is 150,000 embernek pénze elvész, mig itt pénzét legalább mindenki visszakapja, s ép azért ezen intézetünk nem is lotteria.
Mi azonban a műiparos törekvéseknek pénzerőveli gyámolitására nézve ezen egy lépésnél meg nem állapodunk. Magy. keresk. társ. igazgató ifj. Szabó Pál ur lelkes tagtársunk inditványára épen műiparbank felállitásán dolgozunk egy millio p.ft tőkére s takarékpénztár elvre állitva. Az egy millio p.ft alapitványi tőkét ugyancsak Szabó Pál ur eszközlésével legnagyobb részben külföldön szándékunk összeszerezni, azonkivül elfogadand a bank akárkitől betételt, 198ugymint a takarékpénztárak, s azt kamattal akármikor visszafizetendi, csak azon különbséggel az eddigi takarékpénztáraktól, hogy a bank jövedelmének a költségek fedezésén, s az alapitványok 6% kamatjainak lerovásán felül maradandó tiszta nyeresége, nem fog egyedül az alapitó részvényesek javára szolgálni, hanem egy részben a betevők között, nehány nagyobb nyereményre választva, kiosztatik. –
Fővárosi hirnök. (jan. 29.) A városi hatóság intézkedése következtében egy decemberben hozott tanácshatározat nyomán ezentul négy állandó s egyenruhás biztos ügyelend föl a faeladás felett, kik is minden parancscsal köteleztetnek, netalán történendő panasz alkalmával egyedül s csupán csak a fakereskedők levén felelősek. A fabiztosok illetőségeiekt az eladandó fa ölétől veendik, minden öltől 2 p.krt., s a rendelet február 1-jén fog életbe lépni.
Sok szóvitának szolgáltatott anyagot már eddig is a Pesten 16 kron méretett marhahűs. Felvilágositásul a sok jobbra balra nyilatkozó vélemény irányában legujabban a Pesti Hirlapban (25. sz.) azon felszólalását olvassuk a mészáros testületnek; melly szerint ajánlást tesz a marha tenyésztőknek, hogy ezektől minden vágó marhát mérték szerint és pedig a hűs fontját 16 krjával, a fagyúét 21 kr., és a bőrt a folyó árban számitva egyenkint, vagy együtt véve átvenni hajlandó. Valjon hát ez ajánlás sikerülése után mennyire kellene a husnak limitáltatnia? Mert meg kell vallanunk, mi a nyilatkozatból azon kivánságot látjuk ki, hogy a mostani limitatio állandósitassék. Az élet pedig azt tartja: senki sem adja ugy portékáját a mint veszi.
A budapesti molnárok kölcsönös követelései forogván a két testvérváros tanácskozási szőnyegén, mindkét hatóság az adásvevés kölcsönös szabadsága mellett nyilatkozott. De erre a pesti molnárok világos (!) adatokat hoztak fel, miszerint az adásvevés kölcsönös szabadsága, nyomasztólag fogna majd hatni az itteni adózó lakosság érdekeire, minek következtében az egész ügynek tisztába hozatala a kapitányi hivatalra bizatott azon utasitással, hogy mind a közönség érdekeit, mind a molnárok méltányos igényeit tekintetbe vevén, véleményezzen.
Ismét nehány üdvös piaczi erndelet hozatott. A Pest. Ztgban olvastuk, mikép a zöldségárusnőknek csak engedélyjegygyel ellátva, s csupán kijelölt állomásaikon szabad árulniok. A hetivásár téreni házalás szigorún tiltatik, s egy fiatal lánynak sem szabad zöldséget árulni.
A rókus-kórházi városi bizottmány oda utasitatott, hogy a megkivántató gyógyszer-mennyiség iránt a helybeli gyógyszerész 199testülettel alkudozásba bocsátkozzék, s egyszersmind véleményt adjon az emlitett kórházban felállitandó tulajdon gyógyszertár iránt. A tárgy, melly már hirlapokban is megvitattatott, fontossága miatt minélelőbbi kedvező határozatot követel.
