Miképen lehet a galváni-féle aranyozásra s ezüstözésre forditott érczmennyiséget kitanulni.
Miképen lehet a galváni-féle aranyozásra s ezüstözésre forditott érczmennyiséget kitanulni.
I. Aranyozás. A galvániféle aranyozás ujabb időkben külföldön egész átalánosságban divatba jött, s mindinkább kezd szerteszét terjedni. Azonban azon ellenvetés tétetik ellene, hogy az eddig szokásban volt, tüzzeli aranyozással tartósságra nézve az öszvehasonlitást ki nem állhatja, melly ellenvetés legtöbb esetekben igazságos is lehet, mivel a galvaniféle aranyozás alkalmazásában, azon könnyüség mellett, minél fogva az aranyozandó tárgyaknak hamar külső aranyszin adathatik, többnyire a legvéknyabb arany hártya bevonásával szokás beérni. Mind eddig maga az aranyozó is kevéssé ismerte az aranyozásra felment arany mennyiségét, s némi részben kisebb tárgyaknál csak a sulymérés által határozhatta meg aranyozás előtt és után; nagyobb tárgyaknál pedig ez is lehetetlen, mivel a suly megmérésében a mérleg a különség kimutatására nem bir elegendő érzékenységgel.
Hogy ezen akadály eltávolittathassék, szükséges olly eszközökről gondoskodni, mellyeknek közbenjöttével kitapogattathassék, mennyire van valami tárgy galvániképen bearanyozva. Többféle kisérletek után, mellyek minden ellenőrködések következtében bebizonyulva látszanak, herczeg Leucthenberg Maximilian a pétervári akademia közleményeiben következő bánásmódot ajánlja.
Az aranyfeloldatnak, alkalmazás előtt, szigorun megmérve, decilitre fokozatokra felosztott edénybe kell töltetni. Ebből egy decilitre (félmesszelynek 13/100 ad része) kivétetvén, a száradásig elpároltatik. Ezután mérjük meg a száraz tömeget, s tegyünk belőle két franczia szemert (gramme = 1/17 lat) egy éreny (platin) tégelybe, töltsünk kénsavat reá, s a tégelyt kettős léghuzamu borlél lámpa felibe helyezzük. Elsőben a tégelyt csak mérsékelve kell felheviteni. A tömeg alkotó részei a hamkékle (Cyankalium) hamhalvag (Chlorkalium) és arany kékle (Cyangold) ekkor elválnak egymástól, s könkéksavat (Cyanwasserstoffsaeure) és sósavat fejtenek ki; az étető hamag és szénsavas hamag pedig, valamint a kékleny és halvag kapcsolatokból kiszabadult 528hamany, a hozzátett kénsavval kénsavas haméleget (schwefelsaures Kali) képez. Mivel ezen műtétel közben könkékleny (Cyanwasserstoff) és könhalvany (Chlorwasserstoff) képződnek – egyik veszedelmes, a másik kellemetlen levén – vigyázva kell velök bánni, s a gázok belehelésétől ovakodni. Mikor a pezsgés a tégelyben megszünt, azután befedetik s a borlél lámpa melegsége azon fokra emeltetik, mig a tégely izzóvá lesz. Ez alatt a kénsavas hamag (schwefelsaures Kali) megolvad, a kivált arany pedig hozzá tapad a tégelyhez. A kénsavas hamagot többszöri viz feleresztéssel el lehet távolitani, miután a tégelyben hátramaradott arany megszárittatik és izzittatik. Elővigyázatból a vizet üvegbe tölthetni, hogy kitessék nem mosott-e el magával aranyat, a mi egyébiránt ritkán szokott történni.
E műtétel után megméretik a tégely sulya a benne levő arannyal együtt, s az üres tégely sulyának különsége amazétól, adja azon arany-mennyiséget, melly a vizsgálat alá vett feloldat két szemerében (gramme) foglaltatik. Innét könnyü azután kiszámitani mennyi aranyat foglal magában egy decilitre, következőleg mennyit azon egész tömeg, mellyet vizsgálat alá vettünk.
Miután a mondott feloldat aranyozásra fordittatott, ebből ismét kivétetik egy decilitre, ugyan azon műtételnek vettetik alá, a mit közelebb leirtunk, s arany mennyiségének azon különsége, melly a kétféle feloldatban mutatkozik, az aranyozásra felhasznált arany mennyiségét kimutatja.
2) Ezüstözés. Az ezüstözésre használt feloldat kéklenyezüstöt (Cyansilber) hamkéklenyt (Cyankalium) és hamhalvagot foglal magába. Kisérletűl a megmért mennyiségből épen ugy, mint az arannyal történt, egy decilitre kivétetik s elpároltatik. Ezen működésnél a száraz tömeg a fentebb nevezett alkotó részeken kivül még szénsavas haméleget (kohlensaures Kali) foglal magában. E kisérletnél a mi a tömeg sulymérését s a kiszámitás eredményeit illeti, épen ugy kell bánni mint az elébbiekben, s itt is javasolható, hogy kisérletűl csak két franczia szemer (gramme) vétessék. A sajátságos meghatározás következőképen történik. A két szemernyi kiszáritott tömeg porczelán tégelyben felmelegittetik, izzóvá tétetik s megolvasztatik. E közben a tömeg megbarnul, a hamkékleny, hamhalvag és szénsaavs haméleg (cynkalium Chlorkalium, kohlensaures Kali) megolvad, a kékleny ezüst (cyansilber) parakéklenyezüstté (paracyansilber) változik által, mellyel csak hamar megszinül (wird reducirt) 15–20 perczig tartó izzitás után, a tömeg a tégelyből leszűrés által kimosatik. Az ezüst szivacsos alakban marad hátra a tégelyben, mellyből leszürés közben semmi sem vész el. Azután megszáritatik, izzítatik, és sulya megméretik. –
Ezen működéssel az első kisérletek agyag tégelyekben tétettek, mellyeket közönségesen arany próbáknál szokás használni. Hanem ezen tégelyeknek apró likacsos anyaga a megolvadt sókat magába szivja, mellyből az ezüstön veszteség származik. – Ez ollyan ezüst-feloldatból, melly szigorún 5 gramme tiszta ezüstöt foglalt magában, porczelán tégelyben 4,96 szinült vissza, agyag tégelyben pedig csak 4,68 gramme. Bizonyitványul hogy az agyag tégely ezüstöt szivott be, előbb légsavval (Salpetersaeure) kezeltetett, a nyert folyadék, a felesleges sav elpároltatása után konyhasó feloldattal eresztetett fel, mellyre megzavarodás következett bé.
529Ezen kisérleteket végbe lehetne vinni a száraz tömegnek kénsavvali szétbontásával is, s azután éreny-tégelyben lúgsóvali izzitás által, de ekkor az ezüstöt finom részekre oszolva kapni meg, s nem lehet leszürés által veszteség nélkül kimosni. Az általszürésseli kiválasztás pedig igen megcsökkentené e bánásmód használhatóságát, melly kiváltképen gyors eredmény nyerésében áll.
–y.
