Ifjabb Szabó Pál megszökése iránt.
Ifjabb Szabó Pál megszökése iránt.
Nemcsak a magyar kereskedelmi társaság minden részvényese s ügybarátja, hanem átalában minden magyar, ki nemzetünknek az egyesületi téren megindult hatályos tevékenységét méltólag becsülni tudá, megilletődéssel fogta olvasni ifj. Szabó Pál gyalázatos megszökését, ki mig becsületességét hangos lármával hirdeté, s minden legkisebb érintést felzudult nehezteléssel lökött vissza; nemcsak a magyar kereskedelmi társaságnak benne helyzett bizodalmát rutul megcsalá, ezen czéljában országos fontosságu, erejében gyönyörü reményü intézet végetlen bajokba bonyolitá, hanem egyszersmind a magyar név hitelén külföldön érzékeny csorbát is ejtett; hazánkban pedig az egyesületi tevékenység további kifejlésének olly akadályokat görditett elibe, hogy mondai merném, egy pár század óta alig ártott a hazának valaki annyit mint ő. Áldom istenemet, hogy annyi erőt adott, miszerint balesemények lelki erőmet nem könnyen zavarják meg, de meg kell vallanom, csak nem fejem szédül, ha végig gondolom, ez ember mennyi közvetlen s közvetett kárt okozott, nemcsak sokunknak egyeseknek, kik a kereskedelmi társaságnál tetemes pénzértéákünkkel érdekelve vagyunk – mert ez fájjon bár, csak magános veszteség, s egy részben – reménylem – a választmány fáradságos buzgalma, s a november 8-kai közgyülés férfiassága által elháritható; hanem okozott, a mi minden becsültes magyarnak leginkább fájhat, a haza jelenének, jövendőjének.
Azt gondolom szükséges dolgot teszek, ha ezen gyalázatos szökés körülményeiről a mennyire ekkorig a dolgok állását tudhatjuk, a közönséget értesiteni sietek.
Az aug. 27-kei közgyülés ifj. Szabó Pál volt igazgatónak f. é. jun. végeig terjedő, s 84,000 pft veszteséget mutató mérlege vizsgálatául, az alapszabályok értelmében három tagból álló bizottmányt nevezvén, ezen urak (Kunewalder Fülöp, Liedemann Frigyes és Valero Antal) mindjárt munkálások kezdetén, egy 6000 pftos állitólag tiszta tételre 1427bukkantak, melly iránt kétségük támadt, s mellynek felvilágositása végett a mérleg ótai levelezés átvizsgálására vala szükség. Szabó mint számadó azon szin alatt, hogy ő a társaság függő ügyeit kár nélkül nem fedezheti fel, a közlést megtagadá. A biráló bizottmány erre az igazgató választmánynak kijelenté, hogy e szerint munkálatát nem folytathatja. Mi az igazgató választmányban azon nézetből indulva, hogy semmi sem okozhatna a társaságnak annyi kárt, mint a kétes titkolódzás, az igazgatónak hivatalátóli felfüggesztés terhe alatt megparancsolók, hogy a birálóknak semmi akadályt ne tegyen, s velök mindent a mit kivánnak tökéletes nyiltsággal közöljön. – Erre biráló urak fesztelenebb munkálhatás tekintetéből rendelésünket kivánták, hogy Szabó a birálatnál, kivevén ha hivatnék, jelen ne legyen, hanem a könyvvezetőnek s pénztárnoknak, minden levelezéseket s okleveleket kezökre adjon. – Több választmányi tag nem levén jelen, én és Szentkirályi Móricz társam az igazgatónak kötelességévé tettük, hogy magát ehhez alkalmazza. Becsülete compromossioját emlegetve ellenkezett; miglen tudtára adám, hogy ha nyomban nem engedelmeskedik, vele mint számot adni nem akaróval kellend bánnunk. Engedett, s a vizsgálat háboritás nélkül befejeztetett. A birálók mintegy 19,000 fttal nagyobbnak találták a veszteséget, s körül belöl szintugy 19,000 ftot kétesnek itéltek, egyszersmind az igazgató ügyviteléről akkint nyilatkoztak, hogy a tudatlan, gyakorlatiatlan, könnyelmü s irrealis. – Az igazgató választmány az igazgató felelőssége iránt a közgyülésnek véleményt adandó, s ideiglenesen is intézkedendő, igazságosnak vélte a számadóval, nem magát a birálók jelentését ugyan, de az egyes számtételi nehézségeket közölni, kérésére megengedvén, hogy lehető észrevételeit e hét végeig benyujtsa. Tovább menni, mi előtt meghallgattatnék, már csak azon nehézségnél fogva sem lehetett, melly a czimvezetés rögtönös megváltoztatásával járt volna, különben is, hibán- s gondatlanságon túl valóságos vétket ügyes titkolódzásai miatt még gyanitani nem lehetett. E közben a választmány iparkodott a társaság meglevő vagyonát, minden további veszteségtől a lehetségig megóvni; specificált áru-lajstromot kivánt, s minden egyes áru el- vagy nem adásáról s áráról határozott. – Közbe jött egy eset, miszerint Szabó, hirünk, tudtunk s még csak utólagos bejelentés nélkül is, egy utazó ügynöknek még közgyülés előtt a leggondatlanabb korlátlan felhatalmazást adván, ez már a választmánynak mostani hatóságávali felruháztatása után sept. 22-kén mind a mellett, hogy Szabó által minden kötelező rendelmények elvállalásától levélben eltiltva volt, Ulm városának előbb 15,000, később 7500-ra leszállitott mérő buzát, a társaság nevében olly áron kötelezett, melly a szerződés perczében a piaczi árnál egy forinttal alább állott. Szabó oct. 12-keig egy szót sem szólott erről a választmánynak, hanem a magyar név hitelét compromittáló mentegetőzésekbe ereszkedett. Végre kénytelen levén előterjeszteni, s a választmány látván, hogy az ügynök meghatalmazása egészen korlátlan volt, s még csak az instructióihoz alkalmazkodásra sem hivatkozott, meggyőződék: mikint Ulm városának, melly a privát levelezésbeni tilalomról semmit sem tudhatott, tökéletesen igaza van; kötelességének ismerte tehát a magyar hitel, s társaságunk becsülete érdekében rendelkezni, hogy Ulm városának elégtétessék, Szabót azonban, a regressusképen az ügynököt 1428(kinek Pesten fekvő vagyona is van) társaságunk részére kárpótlásban marasztalta el: Ezen eset némi gyanut gerjesztvén, hogy Szabó tán vagy valótlanul informálja a választmányt, vagy némellyeket tán el is titkol; bizonyos aldunai rozs szállitásra nézve, mit tökéletesen tiszta s nyereményes üzlet gyanánt mondott be a választmánynak, szükségesnek láttam tökéletes informatiot szerezni magamnak, s a választmánynak, s azért a választmány titoknokát oct. 21. hozzá küldém, hogy az ide vonatkozó levelezéseket velem közölje. – Ő oct. 21-kén reggel kiadá lemásolás, s hozzám küldés végett a leveleket; miket este 7 órakor kaptam; mig ő már öt órakor megszökött. Átvizsgálván a leveleket, s látván hogy itt is baj van, s azon kivül ezekből bizonyos más szállitási kötelezettség is sül ki, mit előttünk vakmerő hazugsággal eltagadott, Dumcsa Döme és Weisz B. F. választmányi kereskedő tag urakat kértem fel, hogy mint szakértők a kellő vizsgálatot azonnal megtegyék, miszerint a körülményekhez képest intézkedhessünk.
Ámde az nap (oct. 22.) tudók meg szökését délután, s a mennyiben az óta – azon tömérdek munka közt, mit e szökés következtében társaságunk megóvásara tenni kellett, az eltitkolgatott irományokból láthatók, ugy látjuk, hogy minden lépését hazugság s áltatás kisérte, több rendbeli – be nem vallott kötelezettségekbe bonyolitá a társaságot, sőt a mérleget is mintegy 35,000 pftig szándékosan hamisnak készité, a nélkül hogy erre még a biráló választmány is reá jöhetett volna, s látván hogy tovább már a titkolódzást nem viheti, gyáván megszökött; még a végső perczben is hazugsággal végezvén pályáját, mert egy levelet hagyott hátra iróasztala fiókjában nekem czimezve, körülbelül illy tartalmut. „Pest, oct. 20. Kegyetek annyi bajt halmoztak s erőltettek reám, hogy erőmből kifogyván e pillanatban már véget vetettem életemnek, hazámnak (!!) s ellenségeimnek áldozatává lettem. Isten bocsásson meg kegyeteknek. Szabó.” Azonban annyit már tudunk, hogy sem elég erős, sem ha ugy tetszik elég gyáva nem volt életének véget vetni. Budáról a fehér farkastól utazott el oct. 22-kén este 5 órakor nyergesujfalusi gyorsparaszt szekeressel, az emlitett fogadóban már három hét óta bérlett szobája volt; lassankint ruháit mind oda hordta; egy pártfogoltja Boldini János sebész nevére magának a városnál, szintugy már egy pár hét előtt utlevelet szerzett, magát utazási szerekkel ellátva, s társaságunkat illető egy 5000 pftos bankutalvány is hiányzani látszik, ámbár viszont irdai asztal-fiókjában 2000 pft kész pénz találtatott.
Ennyit tudunk ekkorig. Időnket munka veszi igénybe, s azért nem ereszkedhetem mind azon lépések elsorolásába, mit a tegnap délután óta permanentiában levő választmány tőn. Minden s minden uton megtétetett, mit illy körülmények közt lehet és kell. Csak az egyet emlitem, hogy ezentul a magyar kereskedelmi társaság czimvezetését Jankó Vincze ur viendi, Dumcsa Döme, vagy Weisz Bernát Ferencz választmányi tag urak egyikének ellenjegyzése mellett.
Még egy szót berekesztésül. Ha csak Szabó szökése közben, mielőtt a még tegnap stafettaliter szétküldözött hiresztelés utját vágná, társaságunkat tetemes hamis kötelezésekkel nem terheli; a választmány erélyes eljárásával eszközölhetni reményli nemcsak azt, hogy a társaság kötelezettségeinek becsületesen megfelelhessen; hanem még ha az összes veszteség 84,000 pft helyett 150–160 ezer pftra 1429menne is, még is körülbelől 200 ezer pftnyi activ társasági érték megmentethessék.
A csapás nagy, de még nagyobbá, a hazára pedig még veszélyesebbé csak az tehetné, ha megrémülnénk, s egy emberbeni megcsalatkozásunk miatt megcsökkennénk azon buzgalomban, melly az egyesületi téren ujabb időben olly nagyszerü tevékenységet kezde kifejteni. Az akadályok növeljék erőnket, ne csüggeszszenek. Pesten, oct. 23. 1846.
Kossuth Lajos.
mint a m. kersek. társaság választmányi tagja.
