A második hír sem jobb az elsőnél.
A második hír sem jobb az elsőnél.
A Pestről, Földváry Lajos vezérlése alatt, elindult zászlóalj első kihágása csakugyan szerencsétlen előjel volt. Szolnokra érkezvén nagy része ugy nyilatkozék, hogy ők kenyér és nyolcz krajczár napi zsoldért bizony egy tapodtat sem mennek tovább. S ezen hazafias nyilatkozat következtében őrnagyok kénytelen volt Pestre visszatérni a baj elintézése végett. A honvédek és sorkatonaság csak annyi zsoldot kapnak, pedig legalább is annyira haszonvehetők mint a pestiek. S ha ezek elélnek belőle, miért nem a pestiek? Ezeknek többet adni, amazokban irigységet ébresztene. Aztán nemzeti hadseregben, ki a hazáért hal, azt nem zsoldjáért teszi, hanem szent és dicső kötelességből, de ki zsoldja felett alkudozik, az azt mondja: én hazámért nyolcz krajczárért nem vagyok kész meghalni, de tizenkét krajczárért igen. Ez nem önkénytes, hanem condottieri volna. Erre ugy illenék az önkénytes név, mint Jacobsohn budai tribunusra, ki hir szerint Frankfurtba ment, hogy hazánk németországgali egyesülését előkészítse, – a magyar követe neve.
