FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.

Full text search

149FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Fájdalommal veszem kezembe a tollat. Ismét botrányt kell leirnom; nagyobbat a pesti önkénytesek minapi tetténél. Az 5. honvéd zászlóalj, már mint említők, gőzösön érkezett délután Pestre, másnap hajnalban tovább vala menendő. A legénység partra kivánkozott, mi azonban meg nem engedteték, hír szerint azon okból, nehogy a városban elszéledtek, a kora reggeli indulás időjéről elkéssenek. S e félelem, mint a következés bizonyítá, nem volt helytelen, az elöljárók hihetőleg ismerék vitézeik fegyelmetlen szellemét. De legyen bár hogyan: katonának – és a honvédek csak azoknak tartják magukat – első kötelessége az engedelmesség, essék bár nehezökre, lássék bár igazságtalannak, csak a haza törvényeit ne sértsék, s ezen tilalom, bár igen kényelmetlen lehete a zászlóaljra, bizony nem veszélyezteté a hazát. Honvédeink egy része azonban megszokta mindenben árulást látni, ha valami ínyökre nincs, tüstént elárultatnak hirdetik magokat, s kitől a gyakran képzelt baj származott, árulónak nevezik. Igy egy, már mártius előtt hazafiságáról ismert, s miatta üldözött főtisztöket, nem átallották néhányan ezen irtózatos bünről gyanusítani, miért? mert fenyítéket tart zászlóaljában. E rosz szellem látszék izgatni az ötödik zászlóaljat is, először is fenhangon követelé a tilalom visszavonását, s azt meg nem nyervén, szúronnyal rohant tisztére, s erőszakkal tört ki a hajókból, és szétoszlott a városban. Ezt még, mint ifjui hév kifakadását, szemben egy nagy város ingereivel, talán menteni lehetne, de nem az éjjel s más nap történteket. De a hazának ezen ifju katonái, ugy szólván reményei, nagy részt vad dőzsölésben tölték az éjszakát, s rendőri jelentések szerint, néhányan részegen hevertek reggelig a dunaparton, s más nap csak apródonként szállongtak a hajóra, magok bizonyítván, milly helyes volt a kiszállás tilalmának oka. S igy a folytonos dobolás és jellövések daczára is elmaradó honvédek miatt, a zászlóalj hajnali 4 óra helyett, csak délután 4 órakor indulhatott lefelé. Ez olly bűn, mellyet, ha a tilalom valóban igazságtalan lett volna, sem lehet menteni. Ez olly bűn, melly nem egyszer tizedelést vont maga után. Sereg, melly a fegyvelmet ennyire nem ismeri, nem nyert, nem nyerhet csatákat, de veszélyeztetheti hazáját. Hinni kell azonban – mert magyarok, hazafiak – hogy belátandják roppant hibájokat s megtérendenek. Honvédeink szeretik emlegetni a spartaiakat, de ezeket csak a szinte kegyetlenségig szigorú figyelem tette spartaiakká. S azokat, kik a Termoplyleknél a legnagyobbat tették, mit ember honáért tehet, – meghaltak, nem gondolá Lacedemon jobban dicsőithetni, mint azt irván emlékekre: „teljesíttették a törvényt”. De igy nem cselekszenek a fentebbi botrány bajnokai, nem ollyanok: kik mint a honvédsereg felállítása első napjaiban Pesten történt, a kapitányt torkon ragadják, vagy parancsolatára azt felelik: „Tudja kapitány ur, én marczius 15-nek embere vagyok, s nem szoktam vak engedelmességhez”. Ha ezen szellem – mi azonban történni nem fog – lábra kapna, ugy hazánk a honvédekben magának egy rokonczátlan praetorianus, vagy jancsár sereget nevelne, s olly epedve kellene várnunk e had feloszlatását, minő örömmel üdvözlők felállítását. – A honvéd zászlóaljak nagy része Szeged vidékén van, vagy oda jő. Gondolják meg, hogy a rettenetes Kinizsy ott volt kénytelen semmivé tenni Mátyásnak a fegyelemre lemondott fekete seregét. – De ezt nem hagyandja elérnünk a magyarok istene. Fiatal honvédeinket elragadhatja ugyan néha tüzök, de ez nemesebb mint sem hogy egy botlás után hamar jó útra ne térne s a meggondolásnak egyszer engedve, rajta ne maradjon. Gondolják meg önök, derék barátaink, hogy a haza reménye nagy részt önök viseletében fekszik. Gondolják meg, hogy rómaiak szerint, kik pedig meglehetős katonák, s annak idejében liberalis emberek voltak, nem „multitudo et virtus indocta”, hanem „ars et disciplina solent praestare victoriam.” S hogy Dobó és Zrinyi, Egerben és Szigetváron, még a titkon beszélgetőket is akasztófára ítélték. S gondolják meg végre, hogy azon katonától, ki egy gőzhajón szorongva töltendő éjszakától vagy más kényelmetlenségtől fél, nem fog az ellenség félni. S ha ezt mind átgondolják, lesznek önök, – mivé lenniök mindnyájan óhajtjuk, – a haza bajnokai.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi