ANGLIA.
ANGLIA.
Parlamenti reform. Tizenhat éve, hogy az első nagy parliamenti reform törvénybe ment, mely által a világ legconservativebb állodalom haladás pályára löketett, hol makacs megállapodás több nem lehet. Jól érezték azt a toryk; nem is könnyen engedtek e harczban, mellyet a Standard szerint kilenczvennyolcz évig olly győzelmesen vittak; de a fejők fölött rémületesen tornyosuló népfergeteg előtt meg kelle hajolniok, fogadván azonban, hogy azontul egy hajszálnyit sem tágitandnak. A jelen bel- és külkörülmények azonban aligha nem szintolly criticusok mint 1831-ben. Erre figyelmezteté Humea m. hó végén tartott egyik remek beszédében az alsó házat. A mostani választási rendszer szerint, ugymond, csak egy röedéke van a nemzetnek képviselve. A képviseletnek az adóval kell kezelfogva járnia. Az állodalom mindenik tagja, ki vagyonának egy részével vagy személyes szolgálatával annak fenntartásához járul, teljes igényt tarthat a törvényhozásbani képviseltetésre. Jelenleg azonban miként áll a dolog? Hat teljes koru honpolgárra csak egy választó esik, sőt ha szorosan vesszük, még egy sem, mert az egy millió választók közül igen sokan két, sőt háromszor is registrálva vannak, minél fogva a választók összes számát csak mintegy 800,000-re tehetni. (Hát magyarhonban miképen áll?) Illy igazságtalan felosztás csak elégületlen- s békétlenséget szülhet, a mit egyébiránt a benyujtott 2000 petitio elég világosan bizonyit. Figyelmeztetem a házat, ugy végzé, azon veszélyre, mellyet az igazságos kérelmeknek további megtagadása az egész hazára hozhatna. Sikerült ugyan április 10-kén a chartisták legyőzetése, de fog-e akkor is sikerülni, ha az elutasított kérelmezők nagyszáma a Chartista serghez fog csatlakozni? Nagyon félhető, hogy a nemes lord (Russel) alkalomkor kimondott abbeli állitása: miszerint a nép többség mit sem törődik a képviseltetéssel, – felettébb szomoruan fog megczáfoltatni. Szavazat tehát minden ház, vagy házrész birtokosának parliament csak 3 s ne 7 évig tartson (a chartisták énekinti uj parliamentet kivánnak); titkos szavazás és a képviselők száma a népességhezi aránylagositása legyen.” Russel lord is szükségesnek lát ugyan némi változtatásokat ez ügyben, de nem látja sürgetősségét, sőt épen e pillanatot hiszi legkevésbé alkalmasnak. Tagadja egyébiránt azon állitást, mintha az ángol állomány csak az aristocratia érdekeit védené s némi pamglossi páthossal akkép végzés a nemes lord, hogy a britt állomány a legjobb, mellyet a világ látott. Fox ellenben pártolja a javaslatot, egész hosszu lajstromát sorolván elő azon kitünő iróknak, kik a nép kebeléből kerültek ki, s jelenlétök csak diszére válhtnék a háznak, még a divatozó qualificatio szerint még a választási jogtól is míg vannak fosztva. (Hát a szegény magyar irók?–) Miután még telivér tory Drumont, az e reformot sürgetőket, politicai speculánsoknak, ügytelen prokátoroknak, patiens nélkül orvosoknak mondá D’Israeli pedig szokott sarcasmusával a házat megnevettette, az ügy elhalasztatott.
Angolhon- és Wallesben a jelen census szerint van 369,878 választó 52 megyében; és 285,958 választó, 199 város és mezővárosban. Scocziában van: 33,144 választó 30 megyében, és 31,332 városbeli választó. Irland: 60,607 megyebeli és 31,545 városi választó; volna pedig Irlandban 1 1/2 millió választó, ha nem vagyon, de a teljkoruság vétetnék qualificatióul.
Angolhon Walessel 500 tagot küld a parlamentbe, Sczoczia 53. Irland 105.
